Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - JELENÜNK - Suha Andor: Iskola

I SUHA ANDOR:

Iskola

TlllfllllltllllllllllllllMmilMItMHIIIIIIIIIIIIIItItlMIIIIUIflllMMIIIIIilltlMMIIIMtIHMIIIIIHIItlllltllllimillUlltMIMOlinH

Gyöngyös, városi pártbizottság, reggel 8 óra.

A titkárságon nyolc ember várja Molnár Gusztávot, a pártbizottság titkárát. Orvosi rendelő, várószoba. Itt is jobbára asszonyok. Csak a panaszok más természetűek. A „körzeti orvos" megérkezik, táska nélkül. Malaclopóját fogasra teszi, köszön.

—• Jó reggelt, Juli néni, Jani bácsi. . .

— Jó reggelt, titkár elvtárs, jó reggelt Guszti. Fogadják illendően. Az idő elmossa a rangokat, csak az emberi tisztelet marad. A beszélgetések sem annyira nyomasztóak már. A nép egészségesebb, kondíciója jobb is. Az iparosítás gyógyító napsugár, megszüntette a munkanélküli bántalmakat. A tsz-ben is jobban mennek a dolgok. A lakásgondok is szűnőben már. A panaszok csitulnak, de hát, amíg ember él a földön. . .

Nagy János bácsi odanyújtja lapátkezét a titkárnak. Feketekávé, úri nyavalya, kell az ördögnek. Szét is roppanna ujjai között az a pici porcellán. Nem való markába csak a kapanyél. Az öreg a közepén kezdi.

— Nem ismernek ezek se istent, se embert, Guszti. Tegyetek valamit, ötven holdat parlagon hagytak. Nem a pénz, jól osztottunk, hanem a föld. Mást beszéltek és mást tesztek. Milyen dolog ez?

Tempósan, szabatosan beszél, zöngésen kevert az e-t az á-val. Két mondatban benne az élete, erkölcsi hite, bizalma, földszeretete.

— Gyere ki, nézd meg, igazat mondok-e — kérleli a másikat. — De ne soká gyere, mert akkor így marad, jön a cudar idő.

A parasztasszony, aki vele jött le se ül. Sírva indít.

— Molnár elvtárs, a fiamat kirúgták a szövetkezetből. Tudja, az ital.

Az ügy ismerős, típusügy. A párttitkár nem is ezen töri a fejét. Nemrég ezt az asszonyt kizárták a pártból. Nem emlékszik pontosan miért, csupán arra, hogy ez az asz- szony akkor megfogadta, elég hangosan: többé nem lépi át a párt küszöbét. No lám, most a bajban mégis átlépte, a bajban mégis átlépjük egymás küszöbét — gondolta.

— Hová menjek? — kérdezi az asszony a férfi arcát nézve, megérezvén annak gondolatát. — A tanácsban már sokat voltam, szégyellek mindig ott kilincselni.

Molnár ismeri a fiút. Jó munkás, kiváló traktoros. Ráver, egy hétig éjjel-nappal a nyeregbe rázatja magát. Akkor bejön a városba, megfogja az üveg nyakát és nem engedi el. A fiú az ívásban is nagy természetű. Az isten könyörgése sem hatja meg. Senki se képes hazacsalni. Ha cimborái kidűlnek mellőle, és a rokonok se duruzsolnak már körülötte, drága karórájára mered. Rohan a gépszínbe és kapatoson a gépre száil.

— Most már egy hete otthon fekszik, a plafont bámulja, az étel se kell neki, annak a nagy erős embernek — siránkozik az anya.

A következő kliens egy cigány férfi. Harminckilenc cigánycsalád a városszéli putriban élt. A tanács betelepítette őket a városba, elegy a magyarokkal. Majd meglátjuk, mondogatták a belvárosiak. És vigasztalták magukat: „hiszen ezek dolgosok, Daniék a gyárba járnak, Sárköziék a szövetkezetben kapálnak, Lakatosék is. .. És Farkas Berci munkásőr. Mindenkinek köszön, kora reggel a járdát söpri a portájuk előtt.”

A város vezetői is így okoskodtak. A munkába beilleszkedtek a cigányok. Ez az első kötelező tantárgy az emberré válás iskolájában.

A cigányok beiratkoztak az iskolába, de nehezen akadozva tanulják az új ismereteket. Gyakran kihagyják az órákat, megbuknak, osztályt ismételnek. A közfelháborodás szeme láttára nyitót; ablaknál szeretkeznek, a 12

éves lányok felvilágosítják a lakli paraszt kamaszokat. Az idős magyarok szidják, gúnyolják, ütik a «gány-kicsiket, azok bosszúból a bilit a kútba öntik.

A cigányok is a pártbizottságra jönnek, a magyarok is. Fő a titkár feje, rosszul csinálták volna, akkor? Beszél a városnegyed kommunistáival, azok jól megférnek egy- mássál. Csináljanak ők rendet. Farkas Berci jóalakú, jó- tartású cigányfiú, olíva olajban úszó, szomorú diószemével az övére néz és így kezdi:

— Az orosz közmondás azt tartja, ne köpj a kútba, holnap te iszol belőle. . . Guszti bácsi is ott van az „elnökségben”. A magyarok hallgatóznak, bólogatnak: „hiszen, ha mind ilyen volna, mint ez a Berci”.

Sikít a telefon, mint a sziréna, a fáradt ember füle, agya nem bírja már. Budapest, a tröszt.. . Az ember álomra hajtaná a fejét, nem lehet. Az ipar fekete éve ez. Megint baj van egy igazgatóval, éppen a negyedik bukik már ebben az évben. Mintha az ember karját vagdosnák. Dehát az alapos, igaz vádakat kivédeni, az igazgatókat megvédeni nem mindig lehet. Aki búzatáblában áll, búzát vág. Meghallgatni mindenkit, gyógyítani minden sebet, más embereket keresni, nem könnyű „játék”.

. . .Az újabb asszony pedig, mint ázott szürke veréb szembe ül. Sír.

— Titkár elvtárs, hivassa be a fiamat katonának!

A telefon ismét zúg, a titkár felesége. Azt mondja, hogy jön haza a katonatiszt fiuk.

Megint a telefon: a szovjet parancsnok kéri oroszul, kedvesen, látogasson el hozzájuk, vegyen részt az ünnepségükön.

Gyöngyös, városi pártbizottság, este 8 óra.

Mindenki szerette 45-ben is, később is szeretik ma is Gusztit. Ritka emberi alkat.

Egyenként járunk haza, Mátrafüredre, hozzá.

Akkoriban, a háború utáni első napokban ismertük meg, amikor fénytelen böjti szelek fújtak, hatalmas ló- fasírozottakat ettünk és a pártba jártunk táncolni. Fakultative felvettük Guszti bácsi tantárgyát is, de rendetlen osztály voltunk, nehezen tanultunk. Polák Viktor a taggyűlésen megkérdezte: „Sluszi, nincs egy kis eladó borod?” Polák baloldali érzelmű borcenzár volt, az orosz fölszólító slu sáj szóból magyarított becéző tulajdon főnevet. A bort, ha sikerült vennie, továbbadta, ebből élt.

Jenei Béla, a Heves megyei pártbizottság megboldogult osztályvezetője, cipészsegéd szerelmes volt Szemes Piroskába, a középiskolát végzett csinos, ápolt lányba.

Béla ezt sohasem vallotta be, a részletekre készített cipők és csizmák dadogtak helyette.

Rózsahegyi Kálmán és Mester Tibor színészek borért jöttek a városba. És vendégszerepelni. Meglátta az öreg Rózsahegyi a csitri Szemes Marit, pipájával rámutatott: „Talentum!” — mondta és jót húzott a pohárból.

Erdélyi József ezredes mint Jóska és mint kereskedősegéd a pártban dolgozott egymillió pengőért és két cigarettáért. Édesapja, Feri bácsi, kőműves és R-gárdista volt, nem mindenkit engedett be a taggyűlésre. Vasárnap a kék inget tűzoltó zubbonyra cserélte, karácsonykor is ebben ment az éjféli misére.

Gyurkó Lajos nyugalmazott tábornok, péksegéd, szökött tizedes, bokszolni tanította a srácokat.

Trepper — Tordai Iván a hadiakadémia tanszék- vezető tanára, kereskedő segéd és Grosz Jóska órássegéd éjszaka hülyére verték M. K. urat, akinek a fasizmus egész családját elpusztította és délelőtt mégis mentő tanú volt a népbírósági tárgyaláson egy címeres fasiszta ügyében.

Szemes Pista, nyomdaigazgató szolid jó fiú volt, kosarat font, s amikor küldték, elment a pártiskolára.

Márkus Laci újságíró, szabósegéd nem tisztelte az időseket, bárki kezéből kikapta az ételt és elszaladt vele.

Sokat pofozták ezért a 17 éves fiút, Kiskunlacházán is, az öreg munkaszolgálatosok. Itthon megsimogatták a fejét, 23 olyan szépen szavalta Radnótit és József Attilát.

Zsiska László szabósegéd és Szabó Ferenc hegesztő civil ruhájukra varrták a rendőrhadnagyi csillagokat.