Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: És azt ajtó előtt nem áll senki
II RODALOM —MŰVI mn 91 TU MMIII til! limit im n ii I ii 11:111 iftltHI ti 11111; I ui 11 IIMtIMii III inn ui II iiimiiiHiiiiHHMiiimtiiiiiiiMiiliun SZIGETHY ANDRAS: És az ajtó előtt nem áll senki un Hiiiiiiiimi<i!!iimiiiiii!mi!miiiiiimntmiiii!mi!iiiimi mii ii immunul iiiiitiiiiiiiiiiitiiimimmmHi!»iH<iiiiMii!iitiiii«immHiiiititiH!imii; Az első ötven kilométert néma csendben tették meg, csak a zöld színű Ford zümmögött a délutáni országúton, mint valami eltévedt, fáradt nagy bogár. Amikor letértek a főút- ról, Anna bekapcsolta a rádiót és valahol a skála vége felé találta meg az első jó zenét. A 102-es kilométerkőnél — ahol kétfelé ágazik az út — megálltak egy pillanatra aztán úgy határoztak, hogy az északin mennek tovább. Negyedik éve járt fel a professzor és a felesége a hegyekbe az asszony bátyjának nyaralójába, Bagolytetőre, de ezen az úton eddig még soha nem mentek. Pár száz méter után kiderült, hogy ez az út ugyan keskenyebb, de sokkal jobb minőségű, mint amelyik keletről közelíti meg a magasan fekvő bagolytetői csúcsot. — Máskor erre fogunk jönni — mondta a professzor és Annára mosolygott — nem árt néha egy kis változatosság. Odakint lassan alkonyodott és bent a kocsiban is érezni lehetet, hogy jó néhány fokot süllyedt a hőmérséklet. — Ugye te nem szereted a bátyámat — szólalt meg az asszony. — Honnan jutott most ez eszedbe? És egyáltalán ez igy nem igaz. Talán gyerekesnek tartom, vagy nem is ez a jó szó — morfondírozott hangosan Riedl — inkább az, hogy álmodozónak. De ez nem csupán a bátyádra vonatkozik. Semmire nem becsülöm az egész hókusz-pókuszt, amit a bátyád és társai, ezek a sci-fi írók, vagy, hogy is mondják tudományos-fantasztikus alkotók művelnek. A mai korban, amikor az emberek egyenes adásban nézhetik a televízióban a hold- raszállásí, ők antivilágokban hisznek, ahol még a villanykapcsoló is ugyanott van a szobában, csak a másik oldalon meg ilyesmi. Ahelyett, hogy lényeges és valós problémák megoldása felé fordítanák az ember figyelmét, miszticizmussal átitatott középkori képzelgéseket terjesztenek. No, de mindig is lesznek ábrándos elmék, akik a könnyebb utat választják s ahelyett, hogy műszerrel, egyenletekkel, ellenőrizhetően bizonyítanának dolgokat, nekiülnek fantáziálni. Persze ez kényelmesebb, határozottan kényelmesebb. És egyszerűbb. — Szóval szerinted csak olyasmivel érdemes foglalkozni, amit műszerrel, egyenletekkel és tételekkel be lehet bizonyítani? — Igen ... Mondjuk nagyjából ez a lényege a dolgoknak. A motor egyenletes ritmusban dolgozott fém házában. Az út mellett hosszan húzódott el egy magashegyi fennsík tavának nádrengetege. A felhő nélküli égen lehanyatló vörös nap lángszínűre izzította a levelek széleit. Az éledő szél néha lomhán nekilódult a nádtengernek és lassú, méltóságteljes ritmusban végigzúgat- ta a sárguló növényzetet. Az út hosszú ívben távolodott a nádastól. A kanyar előtt hegyi kőből emelt épület emelkedett a sziklák tövében, amelyen tábla hirdette az üdítő italok és ételek listáját. Riedl lassított és bekanyarodott a parkolóba. Pulóvert húztak magukra és a nyikorgó falépcsőn felsiettek a kör alakú étterem teraszára. A belső helyiségben már felgyújtották a villanyokat, a fény a széles üvegajtón keresztül kihullt a teraszra. Az egyik pincér kezével intett, hogy észrevette a késői vendégeket és nemsokára meg is jelent két étlappal. A matematika tudományok doktora hosszas alapossággal tanulmányozta végig az italok és ételek lajstromát, néha feltekintett és ilyenkor a lépcsőfeljáró irányába nézett. Erősen sötétedett. — Anna! — Tessék — szólalt meg az asz- szony kikukkantva az étlap mögül. — Anna, kérlek próbálj visszaemlékezni rá, hogy jártunk-e már itt valaha? — Nem kell rá visszaemlékezni Lexi, biztosan tudom, hogy soha nem jártunk itt. — Biztos vagy ebben? — Fura kérdéseid vannak. Persze, hogy biztos. Újra beletemetkeztek oz étlapokba, de a betűket már nehezen lehetett látni. A szemközti szurdok oldalában lappangó sötétség egyre jobban előretört az erdő fái közül és átcsapott az úton. A cethátú hegyek fölött mély, orgonaszerű zúgással kapott lábra az éjszakai szél első zendülése. Az este hirtelen minden átmenet nélkül szállta meg az útszorost, és rátelepedett a teraszra. — Anna, biztos vagy abban, hogy soha nem jártunk itt? — kérdezte újra Riedl. — Tudod jól, hogy mindig a 236- oson mentünk fel a Bagolytetőre. — Persze, persze, hogy tudom. De mégis, mi jártunk már itt egyszer Anna, nem emlékszel? — Kizárt dolog Lexi, tévedsz. — Én nem szoktam tévedni, matematikus vagyok. Azt is pontosan elmondom, hogyan történt az egész. Itt ültünk ugyanennél az asztalnál, csak te ültél ezen a széken. Sokáig nézegetted az étlapot, aztán valamiről beszélgettünk és akkor —igen, tisztán emlékszem rá, Hogy a lépcsőn, ahol feljöttünk megjelent egy kutya. Te letetted az étlapot és csak ennyit mondtál: félek a kutyáktól. A professzor elhallgatott, mert a közeli erdő suhogásában is tisztán lehetett hallani ahogy a falépcső halkan megnyikordul, aztán körmök koppanása hallatszott és a lépcsőfeljáróban a sötétből előbukkant egy óriási termetű szürke kutya. Megállt a terasz elején, félhold villogású sárgászöld szemével végignézett a székeken, mintha keresne valamit, aztán megfordult és nesztelenül eltűnt. Anna letette az étlapot és alig hallhatóan, mintha attól tartana, valaki figyeli, ennyit mondott: félek a kutyáktól. Csend volt. Riedl a becsukott étlapot forgatta a kezében és megszólalt. — Menjünk el innen — mondta, de Anna egyre csak a sötétbe burkolózó lépcsőfeljárót nézte, aztán mintha valami álomból ébredne, ösz- szerezzent. — Lexi, mi volt ez? — Egy kutya, mi lett volna más? Lementek a falépcsőn, a kocsiban bekapcsolták a fűtést. A meleg szétáradt az ülések között- A reflektor, mint két éles kutató szem fúródott az éjszakába. Riedl gyors tempóban, de biztos kézzel vitte a kocsit az egyre emelkedő, sűrűsödő szerpentinen. A fényszórók végigsöpörték az út menti erdő fatörzseit. Anna hátradőlt a fejtámlára és rágyújtott. — Ideges vagy? — Igen. — Miért? — Lexi mi volt ez a kutyával? — Ez egy bonyolult folyamat. Úgy hívják, hogy déja vu. Amikor az ember egy bizonyos helyzetben úgy érzi, hogy ez és ez a dolog ponto
