Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
felém már egyre tüntetődben: kiindulhatnál kezdésül belőlem! S tolakodón a többi jön vele. gyerekkorom ringató bölcseje kis fiókái, egész fészekalja csicsijjától a férfigyötrelem vércséjéig mind . . . — ofvassuk a Szavakból élet c. versben 5 a ,,fészekalja" emlék máris ott rajzik a gyerekkorból egy másikban — Száz iramló sor o címe —, a falusi gyermekkor nyarainak egyszervolt szépségét-hangu iatát felidézve s a mába és jövőbe örökítve. De felrajzik a múlt keményebben is, történelmi idők robotos keresztjeire-nyomorúságáro emlékeztetve, mikor ,,Elszaladt a keserves élet (attól még. hogy a pusztai) béres órára sose nézett" s a Láncról tudta (nem mellén csüngött), ahogy az igás ökrein megfeszült csapdosó fejük közt, és por szálldos, bögöly kering, mikor lesz delelő megint. A ,,vadmuhar" alatt 0 ..pusztai temetőben" pihenő béresek sorsát idéző ballada aktualitást is takar: Werbőczí óta óta a paraszti: uraknál volt lenézett szellem; s mit ők tán halkan mondtak, art ti neofiták egészen nyíltan. Ajánlanám hát néktek versem, béresek emlékére írtam. Tegnapi nehéz sorsú parasztokról vallanak a személyesebb vonat kozású versek Is. A Virrasztás fájdalomteliségóben Is az anyai sze KENDE rSlGMONOi A Galillei-kör megalakulása Reformnemzedékek társadalmatalakító cselekedeteinek legfőbb próbatétele, példa rá történelmünk megannyi kísérlete: mennyiben sikerült olvan progresszív eszmei forrá«ok felé tá'éko^óHnJuk melyeknek segítségével új ablak nyitható a világra. Ilyen hit lehetet. a szabadgonaoikodás is, metynek története (íviartinovics ignactoi a Történelmi Emlókbizottság-ig ) történetírásunknak mindmáig meg írásra váró halaszthatatlan feladata lenne. Ennek 0 kísérletnek minden bizonnyal izgalmas fejezete lehetne a századfordulót követő két évtized szellemi forrongásának az ábrázolása. Nem maradhatna ki a felhasznált Irodalom sorából Kende Zslgmondnak a Galillei Körről írott memoárja sem. „Habent sua fata libelll" latin szállóige a könyv sorsára utal. de érvényes lehetne ez a nemzedékek és reformeszmóik sorsára is. Magyarországon minden eddigi reformnemzedék — és a hozzájuk kapcsolódó reformeszmék — demokratikus, liberális gondolatok és az ezekhez mindig szorosan kapcsolható nemzeti érzés asszimilációját kísérelte megvalósítani. A magyar szabadgondolkodás húszadik század-elejl törekvései is egyfajta szintézis-teremtés felé mutatnak. A magyar nemesi ellenzékiség (mondhatni évszázadok óta). Illetve annak századeleji változata a közjogi ellenzékiség leglényegesebb vonása — és egyben egyik legnagyobb tévedése — az volt, hogy a társadalmi bajok forrását, a társadalom torz szerkezete, és szociáljs feszültségek megoldása helyett csaknem kizárólag a Bécstól való függésben látta, illetve látatta. Ezen az analógián fordult re- akciós és konzervatív irányba a századfordulót követően a „nemzeti ellenállás" is. Ennek a mérgező gondolatnak a századfordulón sok értelmiségi is áldozatul esett. Jelentős értelmiségi és diákkörök, a század hajnalán gombamódra szaporodó tudományos alkotóműhelyek retet melegét megidéző sorai a „gondban elnyűtt / proletár- és parasztasszonyok" megrendítő elsíratása. de személyes nagy bánat megvallása is, olyan vers, mely máris a klasszikusoké mellé kívánkozik. De említhetnék a Téli csónakban címűt Is, mely pillanat- képszeiűségében is századnyi idő paraszti sorsát-keserveit képes láttatni. Nemcsak az említettek, a kötet többi darabja is miniatűr remeklés. A Lesencevölgyi tél éppúgy, mint a Segédmunkás a körúton című. mely végső sorával, meg tartalmával is Jeszenyin asszociációkat fakaszt: Ügy lép, mintha a flaszteton talpa után maradna nyom; leszegett fejét vezeti pipa. a képzeletbeli. Mint a szántáson, legelőn, valami itt is vele jön: mellette fut, ebként üget a jeszenyini rémület. A mívesség persze korántsem ennyiből fakad, a kötött formaválasztás (Rapszódia az időről, Többlet) éppúgy az ötvösművész precíz aprólékosságát asszociálja bennünk, mint a játékosság már csak Kosztolányiéval párhuzamosítható megoldásai (Száz iramló sor) s a rokokós könnyedség-játékosság is, mely rltmusával-rímeivel Csokonai korának hangulatait elegyíti a maiság jegyeit hordozó színekkel. (Egy elvirágzó bara:kfára) Derűs, az emlékeket Idézve is a bölcsesség harmóniát teremtő hangulatait árasztó kötet az időközben tragikusan elhunyt Simon Istváné, az esztendő legszebb verseskönyveinek egyike (Szépirodalmi, 1975.) Lőkös István egész sorú azonban intellektuálisan és morálisan mégis szembefo» dúltak e hivatalosnak és nemzetinek kikiáltott irányvonallal. A társadalmi haladás és a rekció kusza frontvonalai mindenkor világnézeti harcokat takarnak. A századelő két évtizedében szerveződő radikális értelmiség eszmei-világnézeti tájékozódásának két élesre csiszolt fegyvere volt; az egyik az ateista, materialista filozófia és az ehhez kapcsolódó pozitivista szociológia, illetve a másik, Ady Endre költészete. De Herbert Spenccer ugyanúgy mint Darwin és Marx vagy a Comte-I szociológia szintén tájékozódási kiindulópontjuk volt. A szabadgondolkodásnak ezen az eszmei alapon való kris lályosodása a másként tájékozódni akaró radikális értelmiség szó mára biztos eszmei fogódzókat adott. A progresszív gondolatok talán akkor a leghatókonyabbak. ha új társadalmi magatartást és új er köles! mentalitást indukálnak. Az induló Nyugat szerveződő kollektívájának éppen úgy mint a Társadalomtudományi Társaságnak vagy a galilleista mozgalomnak ezek voltak a legfőbb célkitűzései. Ady kultúrországot, a tudományos és esztétikai műhelyek kulturembere- ket akartak teremteni, ök a szabadgondolkodást nem dogmaként értelmezték, benne gondolkodási és cselekvési módot láttak. A korszak nemesi előítéleteivel szembehelyezték az emberi ész mindenhatóságát, a társadalmi rendet az ész törvényeinek kívánták alárendelni. Mindenek felett a társadalom tudományos megismerésének fontosságát hangsúlyozták. A korszak emberét gondolkodásában megnemesíteni, ez lehet egy nemzedék legnehezebb, legtöbb buktatót jelentő vállalkozása. A gaíileistáknak a korszak nacionalista-klerikális reakciójával szemben kidolgozott változatos harci módszerei között ugyanúgy ott találjuk az egyetemi oktatás szabadságáért Indított agitáciát, mint a Népszava előfizetésére indított harcot. Ma is csodálatos az a vitalitás és organizációs képesség, amellyel az új radikális értelmiséget s szervezték. Társadalmi forradalmat akartak — talán önkéntelenül is — előkészíteni, egy magasabb nívójú emberi lét megteremtéséért fáradoztak. A magyar reformnemzedékek sajátos sorsa az ő mozgalmukat sem hagyta érintetlenül. A háború és a mozgalmuk csúcsát jelentő forradalom csak soraikat zilálhatta szét. Eszméik azonban to vábbra is ott formálódtak a fejekben, hogy a tizenkilenc utáni szellemi száműzetésben az újjáóbredő keresztény-nemzeti gondolattal szemben újia megvédjék és hangsúlyozzák a szabadgondolatnak embertől sohasem elidegeníthető voltát. Szőke Domonkos 63
