Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Megélemedő nyelvemlékeink
akkor jut szerephez a legmodernebb hangvételű versekben, amikor a költők komor hangvétellel szólnak az emberi sors alakulásáról, kedvezőtlen változásáról. Az ilyen jellegű fel- használásra Ady nyújtja az első tipikus példát. A nagy Kéz törvénye cimű, forradalmi ízzású versében az alaphangot a montázs-elemként felhasznált nyelvemlékbeli mondattöredék így üti meg: Látjátok feleim, ti búsak. Vigadók, harcosak, levertek? Fekete Lajos versének címéül adott Látjátok feleim? kérdőmondat sem egyszerűen csak hangulatkeltő stíluselem, hanem egy nemzet, egy nép jövőbeli sorsán aggódó, elgondolkodó költő kétségbeesett kérdése. Akkor íródott a vers, amikor Szálasi 1944-ben rádión közölte a hatalom átvételét és a háború folytatását. Merő gúny és szarkazmus izzik abban a versrészletben is, amelybe a nyelvemlékbeli mondattöredék nagyon szervesen illeszkedik bele, s az egész vers mondanivalójának kifejező hatását is igen felerősíti: Valahonnan a Vár alól az üdvözölt nép fülibe: látjátok feleim? íme, értetek van a hatalom! Hogy hangulati aláfestésre, stílushatásra, a korszerű mondanivaló és tartalom értelmi erősítésére, a felhívó jelleg fokozására egyaránt mennyire alkalmas nyelvemlékünk kezdő mondata és megszólítása, jól tükrözik éppen legmodernebb hangvételű és korszerű költői eszköztárral megfogalmazott alábbi versrészletek is: Látjátok föleim köves szemekkel ki ráz engem, mióta Itt vagyok. Nincs menekvés, feleim, kibúvás. törvény villog új és emberi. (Vasvári István: Nincs menekvés) Látjátok feleim, megesz bennünket a nyomorúság, becsapnak a példabeszédek . . . (Kónyád! Sándor: Kádár István siratása) Látjátok feleim . . . Anyám lábán a balladát . . . (Slmonyi Imre: Tisztelgés az elődöknek) Visszazuhan Pest szánalmas csudának, vad korokba —, látjátok, feleim; Kényes kocsik kaján múltban zihálnak, homokpuszták bakhátas dOleinl (Csanádi Imre: Hópusztaság) Olykor a költő parodizáló jókedvében és szándékával humoros, szatirikus stíluselemként használja föl a nyelvemlék kezdő mondatát és megszólítását. Már Tóth Béla (Szájrul szájra, 182) szólt arról, hogy gyakran éppen a tudatos archaikus stílushatásra való törekvésben, illetőleg a tudatosan vállalt nyelvi, stílusbeli ódonsógban „bizonyos humoros zamatot" is kereshetünk. Erősítheti ezt az ironikus szándékot az a formai megoldás is, ha ellentétezésül eredeti, régies írásmóddal, avitt ortográfiával szervíti bele versébe a költő nyelvemlékünk kezdő sorait. Erre nyújt jellemző példát ez a versrészlet: Latyatuc feleym, mibül lesz a cserebogár... (Szilágyi Domokos: A helyzet megahertzei). Hogy a régi magyar nyelv ó ízei. hangulati értékei mennyire nem idegenek egy modern vers nyelvi szövetében sem, bizonyítják alábbi példáink: születünk, meghalunk . . . látjátok feleim szemetekkel és szemüveggel, szakmailag kínlódik velünk a jótékony természet . . . A halál nem beszéd- és értelemgyakorlat a ragozható múltban az á és a bé utáni röppályán a csoda nincs óhajtó mádban. Látjátok, feleim, vadszőr a fülein: a szívén az se női . . . (Csanádi Imre: Rigmus egy embertelen vagyonhajhászra) Gyakran csak atmoszféra teremtő ereje van a feleim ómagyar retorikus megszólításnak. Általában ilyen szerepben illesztik bele verseikbe mai költőink ezt a nyelvemlékbeli szót. Feltétlenül a Halotti Beszéd jó ismerete is közrejátszott abban, hogy stíluselemként olyan gyakran találkozunk a feleim nyelvi formávai az igen korszerű mondanivalót megfogalmazó versekben is. Ady is él vele: az archaikus-játékos stílusértéket egyformán érzékelteti a feleim megszólítás kis patétikus ízzel is színezve a Véres panorámák tavaszán című verse e kezdő mondatában: A Föld mozog, ér» ifjú feleim. A Halotti Beszéd szövegének jó ismerete, a hagyományok iránti kegyelet, a nyelvi forma ómagyar patinájának újszerű stíluseszközként való felhasználására való törekvés egyaránt szerepet játszik abban, hogy mai költőink néhány versében szinte a kulcsszó szerepét vállalja magára a feleim megszólítás. Csak a legjellemzőbb versrészleteket idézzük példának: Ha ér, csak minket ér álomban. Jeleim, a halál . . . (Pákozdy: Szűkölök mint az eb) Ekkép vét, feleim. Akit e sír fogad, számot most vet az Ür előtt . . (Csanádi Imre: Halottvlvák éneke) Nincs menekvés feleim, kibúvás . . . (Vasvári István: Nincs menekvés) Namármost, feleim, ml legyen a határozat? (Pákolltz István: Namármost) Mb.. stb. Mind a Halotti Beszéd korának világképében, mind a korabeli irodalmi alkotások nyelvében igen gyakran jutott szerephez a por és a hamu motívum. Igen hatásos nyelvi képszerűség épül erre a motívumra több mai költőnk alkotásában is. A halál, a por és a hamu fogalmi körtől egyre eltávolodva, igen távoli és nagyon merész asszociációk megteremtésére is igen alkalmasak ezek a szóalakok. Legtöbbször a nyelvemlék eredeti nyelvi helyzetében, szövegösszefüggésében nekik jutott szerepben épülnek be o versekbe. Mind a feleim megszólítás, mind o mik vagyunk mondatfoszlány s a por és hamu szókapcsolat versépitő elem Rónay Györgynek Réti József halálára írt Gyászének című versében. Kiss Dénes mintegy tovább gondolja a nyelvemlékbeli mondatot, megtarva az eredeti nyelvi forma jellegzetes színeit ízeit: Látjátok föleim, miből állunk? Hamuból, tűzből. Hamuból tüzot csinálunk, tűzből hamuvá «rólunk Látjátok feleim, miből állunk (Kiss Dénes: Látjátok) Veress Miklós A néhai poétára című költeményében a montázsszerűen beillesztett nyelvemlékbeli részletek között szerepel a por és hamu szókapcsolat is. A hangulat, a korabeli atmoszféra keltésére ómagyar hangalakjában idézi fel a nyelvi formákat: : Süvöltözöl belőlem pur es chomu velág Hasonlóan jár el Pákolitz István is alábbi versrésztetében: Ijesztő ez a kifosztottság Jsa pur es horau . . . (Pákolitz: ln flagranti) Mezei András is felhasználja a nyelvemlékbeli por és ha- mu szókapcsolatot, beemelve versébe az isa, azóta már nyelvünkből kiavult szót is: (Márki Zoltán: Dűlóutak)
