Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Berecz István: Az ember, a jármű és az út

Egy olyan termék előállítása és kereskedelmi forgalmazása, mint a gépjármű, jelentősen hat a termelőerők fejlődésére lévén nagy gazdasági jelentősége. A gyártásában a jármű forgalomba állításával azonnal jelentkeznek az üzemeltetéssel együtt járó tevékenységek, a javítás, a felújítás, a csere, ez eladás stb. Ehhez kapcsolhatók ösz- sze; „kapcsolati rendszer" a közúti közlekedésen belül.

Ami a jármű mennyiségét illeti, érdemes összehasonlítani a néhány évtizeddel ezelőtti adatokkal a mai helyzete,

1910-ben még csak 937 személykocsi, 110 teherkocsi és az egyéb járművel együtt 1047 volt a magyar gépjármű- állomány. 1920-ban 1413 személygépkocsival és 259 teherkocsival rendelkeztünk. Az összes állomány: 1672. 1930- ban 13 400 személykocsi és 4500 teherkocsi, egyéb 1377, összesen 19 000 gépkocsi, 10 365 motorkerékpár, összesen mintegy 29—30 ezer gépjármű volt az országban.

A világ gépjárműállománya a 39-as években 37 996 835 volt, ma több mint 200 millió. Egy gépkocsira átlagban 60 fő jutott a világon, ma 18 fő. Magyarországon a 30-as években 544 fő volt, az Egyesült Államokban 5 fő, Ausztriában 195 fő, Lengyelországban 1272 fő. A gépjármű szaporulat a 3Q-as évektől kezdve évente néhány száz dara - volt csupán. 1940-ig nem változott lényegében a helyzet. A fasizmus és a I'. világháború elpusztította a nemzeti vagyonnal együtt a gépjárműállományt. Erősen visszaesett a közúti közlekedés is. i950-ben 1 ?• 000 személygépkocsi és 972 autóbusz futott utainkon. 1960-ban 31 268 személygépkocsi, 46 760 teherkocsi és egyéb jármű, és 4923 autóbusz, 1970-ben 240 ezer személygépkocsival, 148 ezer teherkocsival, összesen 444 ezer gépkocsival rendel! óztunk. Nem beszélve a motorkerékpárokról. Ebben az időszakban 600 ezer a számuk, ugyanakkor 10 534 autóbusz közlekedett az utakon. A szeméíygépkoc s:-park 34 főtípusbó! és számos egyéb t pusból tevődik össze. 1970-ben a gépjármüvek 684 millió 248 ezer liter üzemanyagot fogyasztottak a közkútakról, 16 millió 878 ezer liter kenőolaj felhasználásával. 1970-ben több mint 800 ezer külföldi gépjármű vette igénybe közuíainkat.

1970-ben az országban ievő teherautókból hivatásszerűen fuvarozó teherautók 146 millió tonna árut, a nem hivatásszerűen fuvarozó különböző szervek, intézmények magántulajdonában levő járművei 255 millió tonna árut szállítottak. Az autóbuszokon 970 millió személy utazott. A taxik 16 millió fuvart bonyolítottak le.

Tapasztalatunk az, hogy ugyanaz a gépjárműállomány is egyre többet és többször mozmo. Hazánkban ez állomány is egyre nő. A „többször mozgást” és ai állománynövekedést ezek a közgazdasági fényezők befolyásolják: a demográfiai, a gazdasági fejlődési üteme, ex ipa pék, a külkereskedelem megszaporodott főre; ' az élet- színvonal fejlődése. Nen csak men

járműállomány, hanem minőségben, bon ul igában is. Egyidőben megy végbe a hatalmas crányú special'zá’ádás. Követelmény az is, hogy a gépjárművek sokoldalúan hasznosíthatók legyenek. A gépjárművek minősége mellett növekszik azok mérete, súlya. A gépjárműállomány műszaki fejlődése soha nem látott variációkat, típusokat hoz létre. Mindaz, amit a járműről és a forgalomról elmondhatunk, Magyarországon mennyisége’ : -leintve, lényegé' >• n ugyanazon az úthálózaton bonyolódik, amely akkor alakult ki, amikor nem volt gépjármű. A 20-as években az orszkg közútjainak hossza mintegy 29 600 km volt, m Ö3 e.v-r km. Az út-, hídfenntartás és -fejlesztés lehetőségét és szükségét a társadalom igénye, bonyolult összhangja határozza meg a gazdaságpolitikai döntéseknek megfelelően. A döntés sok követelményt megszab az út helyét biz' siló területgazdáikodás számára is. Az úlvagyon fenntartása a költségvetés, az utak, hidak építése pedig vállalatok feladatkörébe tartozik. Hazánkban az utakat az állam építi és tartja fenn. Az úthálózatot jelentős termelést szolgáló üzemi úthálózat egészíti ki. Ezek is állami támogatással épülnek. Magyarországnak országos közúíai, tanácsi útjai és ún. saját használatú útjai vannak, kb. 197 ezer km hosszban. Ebből az országos KPM keze'ésű közút mintegy 30 ezer km. Az úthálózat sűrűsége általában megfelel a fejlettségi szintünkből adódó követelmény?kn-k. A feladatok elsősorban .-zért nem a hálózatbőv :-s területén jelentkeznek.

Európa középső részében d'oglalt helyzetünk révén igen nagy a hazánkon keresztül áramló közúti forgalom. Tervszerűen fejlesztett gazdaságunkban meghatároztuk azt a közúti közlekedésnövekedést (szükségességét és nagyságrendjét), amelyet saját életszínvonalunkon kívül a nemzetközi igény is előír. Ezen a hálózaton bonyolódó közúti közlekedés egész közlekedési rendszerben betöltött nagyságrendjét, szerepét, tervek és köz'ekedéspolitikai koncepciók rögzítik.

Ismeretes, hogy Magyarországon az egységes közlekedés területén különös jelentősége van a vasútnak és a közútnak. Devizagazdálkodásunkban igán jelentős azonban a v'ziközlekedés és a repülés is. Az utakkal szemben támasztott igény növekedése, a közúti forgalom növekedése egészséges fejlődésünk következménye. Ez a fejlődés többek között a közutakon jelenik meg, és a közút feladata a fejlődésből adódó forgalom növekedésének biztosi tása. A forgalom nagyságrendje fejlettségünk mutatója rt. Miután a közúti közlekedés közismert moz; -konysógc s t oldalúbbc •; elégíti ki a társadalmi mozgásigényeket, ezért a közúti közlekedés, Illetve ennek fontos feltételét jelentő közúti húlózafejlesztés reális társadalmi igény és feladat.

Az utakkal kapcsolatosan kétféle nagy igény jelentkezett. A moto?izált közúti közlekedés megjelenésekor az út volt a meghatározó és ahhoz próbálták igazítani a járműveket és egyéb feltételeket. Egy bizonyos nagyságrendnél a jármű, illetve ma már a forgalom a meghatározó, és ehhez kell alkalmassá tenni a közutakat. Az országos úthálózatban az urakat a rajtuk '-evő forgalom szerint is osztályozták. Az első- és másodrendű utakon, ez összes utak 20 százalékán bonyolódik a közúti forgalom kb. 50 százaléka. A magyar utak á‘.ingszélessége több mint 5 méter. Az úttal szemben támaszható követelmény azonban a motorizáció előtt is és most is elsősorban az, hogy az út mindig használható legyen. Ennek biztosítása érdekében fejlődtek ki az útépítés különböző módszerei, technológiái, az alkalmazott anyagokkal, tervezési módszerekkel kapcsolatos eljárások. Az új építéseknél terüleigazdólkodás- sal, út-nyomvonalkijelö!éss‘ ! kell politizálni, mert a bármilyen nyomon kijelölt úthálózat megépítése már nálunk sem okoz technikai problémákat. Viszon‘ a jól kijelölt útvonal vagy meglévő hálózat jó korrekciója jc-'entős hatással lehet a terület fejlesztésére.

Az úthálózat a forgalomtól erősen használódik, a legnagyobb károkat mégis a háborúk okozták. A világháború utó: : úthelyreállítások biztosításához többféle szükség- megoldás jelentkezett. Ezek közül egyeseket „szakmai emeltek az építési technológiák fejlődé, ében, Fejlődtek a fenntartási technológiák is. Több építési, fenntartási technológiai zsákutca után tisztázódott az úthálózattal kapcsolatos szakmai tennivaló. Az alkalmazandó anyagokkal és felhasználásuk technológiájával kapcsolatos problémák is tisztázódtak mind a gépesítésnél, mind a fenntartásnál. Magasabb szakmai és szervezeti felkészü't- ség birtokában lehetett e feladatokat meghatározni és elvégezni.

Jelenlegi feladatunk a magyar úthálózat 6 mé írre t ír’énő szélesítése és teherbíró burkolattal való mepzrősí- l é s e, valamin: a forgalom nagyságrendjének, illetve az útállapotoknak megfelelő forgalomtechnikai berendezések biztosítása. Fontos feladatunk az ún. átkelési szakaszok, a településeken belüli úthálózat ki- és átépítése. Új minő- séget eredményez a közúti közlekedésben az autópálya- hálózat, amely a jelenlegi úthálózathoz visszonyítva egy magasabb sz'ntű kielégítést biztosit, szerves kapcsolatban a jelenlegi úthálózattal. Ugyancsak szükség van a forgalom mozgásirányát követő tanácsi és mer "gazdasági, illet- ve -egyéb utak fokozatos megerősítésére. Szükség van arra is, hogy a csaknem 200 000 km-es ú '■ í'ózatbói a forgalom által jelenleg jobban használt hálózatrészt a forgalom nagyságrendjéhez színvonalához építsük ki, füg. getlenül attól, hogy c hálózatnak melyik rés. m;,yen szerv kezelésében van. Az egységes szakmai,' ágazati irá. nyitást ehhez a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium biztosítja.

Az úthálózatot tekin’ve, hatalmas v-c vortró1 von szó, Bárhová fejlődik az úthálózat, illetve o a lev " forgalom az utakért felelős szervek feladata 'apv ' • nen)