Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Megyénk irodalmi kistükre II.
iiMfiimmiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiimMiiiiiiiiiiiii 11IIIII ■■11111111111111 Ilii "IMII II IlllllltlllllllllllllllfllllJfllllllllllllll LÖKÖS ISTVÁN: 1 t : Megyénk irodalmi kistükre II. A RENESZÁNSZ EMLÉKEI I = «itllliiillHiiiiiiiiKiiMiiiaiiiiiiimiJiiiiiiiiiiiiiiiiiililiilllilltlilliillllllt'lliliiiiilllltlliiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiniiiii iiti inni I im um im im in I hihi ii n ii n I ni mi I ii in ii Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiuiiiuiimnniiis mm in immun in A XVI. század magyar irodalmának virágzó műfaja a históriás ének. Tematikáját a sokszínűség s az aktualitásokhoz való igazodás jellemzi — még akkor is, ha történetesen nem egy-egy várháború történetének eseményeit énekli meg szövegében az ismert vagy névszerint ismeretlen szerző. A bibliai Judit asszonyról és Holofernesről szóló énekek pl. éppúgy a törökellenes harcok aktualitásából születtek, mint mondjuk Töke Ferenc műve, a História obsidianis insulae Antemi... (História Anthemus szigetének ostromáról), amely Szigetvár 1556. évi ostromának történetét mondja el, vagy éppen Nagybáncsai Mátyás Az vitéz Hunyadi János vajdáról című éneke. A nagy számú és változatos tartalmú énekanyag jelentős hányada a XVI. század fontosabb politikai és hadi eseményeivel kapcsolatos reflexió, tehát az egykorú valóság sajátos formájú művészi tükröződése. Alkotóik változó esztétikai értékekkel, de a valósághoz hiven adják elő Török Bálint fogságát, Losonczi István temesvári tragédiáját, Túri György halálát stb. A versszerzők jóvoltából így a XVI. század számos fontos eseményéről alkothatott képet az egykorú hallgatóság, kivált a várostromokról, amelyek megéneklése mindenekelőtt Tinódi Sebestyén érdeme. Eger sajátos fekvése, társadalmi és politikai helyzete okán több alkalommal is színtere egy-egy históriás ének eseményeinek. S itt nem csupán Tinódi Sebestyén egri tárgyú énekeire kell gondolnunk, hanem a névtelen felnémeti szerző Cantio címen ismert művére és Salánki György versezetére is, mely utóbbi Balassi Bálint egri éveinek epizódjáról tudósít. Tinódi Sebestyén Az elsőség e teljességre nem törekvő, informatív igényű vázlatban is természetesen a Tinódié. Nem csupán az egri tárgyú énekek terjedelmes volta miatt, hanem azért is, mert irodalomtörténetírásunk benne látja a műfaj reprezentánsát; az akadémiai kézikönyv megfogalmazása szerint az ő munkássága „... az egész históriás műfaj, tehát általában a magyar műepika kialakulása szempontjából Is nagy jelentőségű”. Tinódi változatos életútja a dunántúli Tinódról indul, szülei feltehetően Török Bálint jobbágyai voltak, ő maga a XVI. század első harmadának végén már udvari lantosként tűnik fel. Urának 1541-es elfogatása után Istvánffy Imre, Werbőczy Imre, majd Nádasdy Tamás környezetében tcláljuk, később ecsedi Báthori András nyírbátori udvarában is megfordul. Mozgalmas és változatos élete mindenképp hozzájárult, hogy tanulmányai során szerzett irodalmi és zenei alapműveltségét tudatosan fejlesztve a kor legjelentősebb énekszerzőjévé lett, aki Ferdinánd királytól ,,históriáknak magyar ritmusokba való ékes foglalásáért" nemesi címet is kapott s aki 1554-ben az alábbi beköszöntővel adta közre énekeit egységbe foglaló könyvét Cronica címmel: ,,Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, vá- rasok-rontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az po- gán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakoz- janak; mert mint illik lélök szerént az ördöggel, testtel és ez világgal korosként az jó körösztyénnek hadakozni: ugyan ez világ szerént es az pogán ellenséggel illik tusa- kodni, ellene áilani, örök életöt nyerni. Lám, az hadakozás, embör öldöklés régön kezdedött, még Adóm atyánk idejében; mikor az első két fia egyik az másikat, Kaim Ábelt megölte. Az ulta fogva meni számtalan sok csudák, hadak, öldöklésök lőttének? az krónikában bölcsek azt mind beírták. Én azt meggondolván, és látván ez szegin Magyarországban, mely csuda veszödelmes hadak kezdőnek lennie: ezöknek megírására, hogy ki lenne vég emté- közet, senkit nem hallhatók. Mindezök meggondolván, és uraimnak barátaimnak erre való intésöket gyakorta hallván: készörittetém énmagamat ez szegin eszömme! ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egynéhány istóriát megírnom, öszveszednöm, és az községnek kiadnom, ki lenne az több krónikák között végemléközet, kinek munkájában sokat fáradtam, futostam, tudakoztam, sokat es költöttem. Igazmondó jámbor vitézökíül, kik ez dolgokban jelön voltának, érteköztem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, — az mi keveset írtam, igazat írtam; ha valahol penig vétők volna benne, azt ne én vétkömnek, hanem az kiktől érteköztem tulajdonítsátok, és kérlek titokét énneköm megbocsássatok. Ha penig azt értöm, hogy az én munkám jónak és kelle- metösnek tetszik tinektök, ezután es ajánlom énmagamat, míg az úristen éltet ez világba, az jövendő szerencsákat és hadakat, vitézségöket, jó akarattal, gondviseléssel, igazán jámborul öszveszednöm, írnom és kiadnom igyeközöm, kiből az vitézök minden igyökbe körösztyén módra tudjanak üdvességökre bölcsen járni hadakozni. Továbbá üd- vösségös egészségtöket kívánom. Érdélben Kolozsvárból, Böjtmás hónak XIII. napján, Krisztus születése utón 1554. esztendőben.” ,,A török elleni országos összefogás reményével” közreadott, egységes és határozottan körvonalazódó koncepcióval megalkotott kötet a XVI. század egyik jelentős és fontos kulturális dokumentuma lett, sőt több is ennél: politikai tett. Olyan cselekvés, amely egy ország népének kívánt példaadás lenni, s amelynek egyik döntő indítéka- ösztönzője Egerhez is kötődik, pontosabban Dobó István 1552-es egri győzelméhez, amely győzelem a török verhe- tetlenségének beszédes cáfolata volt s bizonysága az énekszerzőknél oly gyakorta felbukkanó ama tételnek, hogy az erkölcsi fölényben levő kis közösség összefogás órán képes győzedelmeskedni a török túlerő felett is. Ismeretes: Tinódi két változatban is megénekelte Eger ostromát, egy terjedelmes, négy részből álló epikus költeményben (Eger vár viadaljáról való ének) s egy rövidebb, elsődlegesen énekes előadásra szánt versezetben, mely rövidsége okán kaphatta az alábbi címet: Egri históriának summája. A XVI. század énekszerzői gyakorlata szabta meg a históriás ének hitelességét. Tinódi és társai csak ,.lőtt dolgot", azaz megtörtént eseményt verseltek meg. Kivált a vórharcok eseményeinek leírásakor kívántatott meg a történelmi hűséghez való ragaszkodás, hisz a hallgatóság körében nem egyszer jelen voltak a megénekelt esemény részesei is. Eger ostromának Tinódi készítette leírásaira fokozottan is érvényes a történeti hűséghez való ragaszkodással kapcsolatos iménti megállapítás. A szemtanúk jelenlétén túl megkívánta ezt az egri győzelem országos jelentősége is. Méltán tekintették hát forrásértékű szövegnek már a kortársak az Eger vár viadaljáról való éneket s a Summát egyaránt s méltán tekintette annak Gárdonyi Géza is, aki nagy regényének, az Egri csillagoknak írásakor tán legfontosabb forrásanyagként kezelte. A valószerűséget kívánta meg a XVI. század énekköitésében oly gyakran felbukkanó tétel is: az elbeszélt dolgokat a szerző okulás-, tanulságképpen ajánlja hallgatósága figyelmébe. A példaadásnak e reneszánsz tudatosságú hangsúlyozása nem marad el Tinódi énekében sem, az Eger vár viadaljáról való ének három legszebb strófája lett foglalata a minden végbelieknek szóló tanulság:
