Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: A lagzi
Két feneketlen ígéret, Egyik az élet, a nyüzsgő. Másik enyém, a halálé. Senkise tudja: a jobbik Ez vagy amaz — felerészben. A LÁNY APJA: Akkora gond odavan már — A LÁNY ANYJA: Odavan, bizony elment, A miénket akarta. A FIÚ APJA: Az a jó, hogy a félés Szünetel. De ki tudja, Hol az új lihegés már? A FIÚ ANYJA: Hagyd a csudába a félszet! Éjszaka volt. Ha az álom Néha a sarkaiból is Majd kiborítja az embert. Mit tehet ellene? Tűri, Várja, hogy elmegy a nappal. Elmegy a balga veszély is. És hogy a lány neki kellett? És megölelte? Maradt-e Bármi a csontja nyomában? A NASZAGY DALA: Nyikoroghatnék Bizony újabbat, Bizony olyan jót A halál adhat, Odabújhattak, Oda pendelyben, Csak a vér számít, Kicsi szender nem — KÓRUS: Mi minden hátra van még?! Ez a halál kíméli Az élő földi testét, Még abban a reményben, Hogy reszketeg jelennel Számolni kezd a lélek És furcsa számtanában Vak félelmét kioldja A bölcs, a józan értés. FIÚ: Táncot a népnek! Táncot a talpnak! Táncot az agynak, Táncot a szívnek, Mert aki most ül, S gonolatában önmaga lesz csak, Mind beleőrül — LÁNY: Bizonyára Jut eszedbe, Odabent most Mi lehetne? FIÚ: Most jut eszembe? Bort ide nékem, Mert csak a részeg Tudja valóban, Hogy mire járunk, Hogy mire kellünk, És csak a részeg Hős igazából — LÁNY: De nem úgy ám, Hanem úgy a'! Kicsi ágyba Belebújva! FIÚ: Bort a pohárba! Lányt az ölembe. Hej, cudar élet, Most ne figyelj rám! LÁNY: Szomorú a Szívem és nyög, Hol a nagy kín, Az a vésnök, Belevéste A szívedbe, Hogy a mátkád Nem ereszt be? FIÚ: Tánc, csak a tánc kell, Míg a kakas szól! A NASZAGY DALA: Nyikoroghatnék, De ha nem jönnek, Szuszogok halkan, Nekem így könnyebb! KÓRUS: A dallamok farolnak, A ráncok összenőnek, A szívek fellobognak, Agyak alámerülnek Már nincs szelíd határa Az emberi ügyeknek, Itt már ki kell merülni A békesség okából — FŐPAP: Most itt látom a rendet, Vígan, rendben, az élet Áldott, isteni mérték Mércéjén megadódik. Mondtam, mindig is így kell, Teljes, nagy bizalommal Megtartván, ami törvény, S kaptok tiszta kegyelmet! KÓRUS: Most nem szabad beszélni! Amikor itt a főpap, A méltóság varázsa Törik, ha nem figyeljük. FIÚ: Ejh, ebugatta! Ropni a táncot, Ropni a szédült összeesésig — HATALOM: Mindennek a vége Jó, hogyha az ember Mértékletes ésszel Nem küldi az álmát, Nem küldi továbbra, Mint úgy, ahogy illik, Mármint az erőnél Messzebb, hol a semmi Kész móka, ajándék LÁNY: Ha ez így van, Ha ez így lesz, Ki a támasz ügyeinkhez? KÓRUS: Ne kérdezd! Jól van ’gy most! A száj az ész fölötti Uralmat át ne venné! Mert minden rend kifordul. Ha a szájunk előbb szól, Mint fenn, a mérges agyban A gondolat, ha őröl. A LÁNY ANYJA: Odakinn a kakas má; Kukorékol, a szél is Belekapna hajunkba, Meg a bőrömön is húz, Citeráz ez a hajnal! A LÁNY APJA: Fogd a fiút, ügyesen vidd, Mert ha beléköt a többi, Úgy kiherélik a végén, Hogy sose ártana néked! LÁNY: Kicsi párom, Ugye jönnél, Kicsi párod Ma nagyon fél, Gyere, őrizd Nyoszolyádat, Ma a párna Puha, lágyabb, Puha, lágyabb A selyemnél, Kicsi párod Ma nagyon fél! FIÚ: Látja, ha bárki Erre kíváncsi, Rab vagyok én már, Rab, fenemód rab! A FIÚ ANYJA: Oltsuk-e el mi a gyertyát, Vagy sebesen lopakodjunk, Hogy mire itt van a reggel, Senkise lássa nyomunkat! A FIÚ APJA: Maradunk, maradunk még! Ez az itteni óra Neked is, nekem is szól, Ha megyünk, kibeszélnek, Maradunk, mosolyognak, S belefárad a szájuk. KÓRUS: A hajnal feldereng már, A nap heves rohammal A háztetőkre ugrik, Majd hangtalan kiáltja A sápatag duhajnak: Fickó, hová igyekszel? A NÁSZÁGY DALA: Nyikoroghatnék, Noha nincs kedvem, Kicsi asszony sír Kicsi pendelyben, Lepedő csücskét Nyomoríthatja, Könyöröghet már Belerikatva — LÁNY: Az a boldog, Aki nincsen. Ki az árva, Hol az Isten? HÁLÁL: Már messzire mennénk, Tőlünk az idő megy, Bennünk az idő száll, És egyre bolyongunk, Mert mindenik élő Testünkben a testünk, És majd ha kitetszik, Lelkünk is a lelkűk. FIÚ: Rab vagyok én mát, Rab, fenemód rab! LÁNY: Az a boldog, Aki nincsen — KÓRUS: Amivel kezdetünk volt, Végül azzal fejeznénk, Hogy minden pillanatban Aggódik a halandó.
