Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - JELENÜNK - Köpf László: A közművelődés szakemberei Heves megyében
mélete. A hazai, jórészt szociológiai és pszichológiai jellegű kutatások, az európai szocialista országok tudományos eredményeinek megismerése és alkalmazása, a legjobb polgári kutatások eredményeinek megfelelő kritika melletti átvétele játszott itt nagy szerepet. A közművelődés társadalmi jelle qének megerősítése mellett (s mint később meglátjuk, érdekében is), hogy az imént említett hullámvölgyből végképp kikerüljenek a hagyományos közművelődési intézmények, lényeges feladat az elkövetkező években a szakemberek számának növelése, jól képzett, hozzáértő, függetlenített szakapparátus kialakítása a közművelődés valamennyi intézmény- hálózatában. A munka minőségét alapvetően befolyásoló probléma ez. A közművelődési párthatározat ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „Növelni kell az intézményekben a képzett szakemberek számát”. Ugyanakkor nyitva marad a kérdés, a szakemberellátottság javítását hol kezdjük el, hova kell jobban, hová kevésbé odafigyelni, vaayis ismernünk kell, hol szorít a cipő a legjobban. Csak ezeket a kérdéseket tisztázva tudiuk reálisan és jól megtervezni a különböző intézménytípusok szakapparátusainak fejlesztését. Az alábbi fejtegetések ezekre a kérdésekre keresik a választ. Heves megye közművelődési szakemberellátottságát elemezzük néhány megítélésünk szerint fontos szempontból, a három legpoten- sebb megyei közművelődési apparátus, a közművelődési könyvtárak, a művelődési otthonok és a mozik vonatkozásában. Nézzük először az alapvető adatokat, a területen dolgozó szakalkalmazottak számát, valamint a rész- és főfoglalkozásúak arányát. A tisztább kép érdekében vizsgáljuk együttesen az országos és megyei adatokat. A három intézménytípusban összesen 18,418 szakalkalmazott dolgozik az országban. (Itt zárójelben megjegyezzük, hogy szakalkalmazottnak tekinthető minden olyan dolgozó, aki tartalmi tevékenységet végez, vagyis a művelődési otthonokban az előadók, igazaatók, a könyvtárakban o könyvtárosok, igazgatók, a moziknál a moziüzem-vezetők, a vállalat központjának szakelőadói stb.) A több mint tizennyolcezer szakalkalmazottból Heves meqyére 577 fő jut, vagyis a vizsgált területek művelődési szakembereinek három százaléka. 1973. októberi adat.) Az 1970-es népszámlálási adatok szerint megyénkben oz ország lakosságának három százaléka él. (gy a megye szakemberellátottsága összességében arányosnak mondható a vizsgált intézményeknél. Ez a kép azonban érdekesen differenciálódik, ha azt vizsgáljuk meq, hogy a három intézménytípus között a fenti számok milyen arányban oszlanak meg országosan, illetve megyei vonatkozásban. (1. sz. ábra.) Az ábrán látható arányokat másként úgyis fogalmazhatjuk, hogy 26 y. MOíi uiewt' V. «eves m. J maCkVAeoR«/« 1. sz. ábra A szakalkalmazottak megoszlása az intézményhálózatokban. amíg a megyei mozihálózatban dolgozik a moziüzemeknél. országosan foglalkoztatott szakalkalmazottak 5,2 százaléka, addig ugyanez az arány a művelődési otthonok vonatkozásában csak 2,9 százalék, könyvtári vonalon pedig mind- ösze 2,4 százalék. A megyei átlagos három százalék tehát nem azonos képet rejteget a három intézmény- hálózat vonatkozásában. A szakemberek mennyisége szempontjából a moziüzemi vállalat van a legkedvezőbb helyzetben, s a közművelődési könyvtárak ilyen szempontú fejlesztése lenne a legsürgetőbb feladat. Közművelődési sajátosság, hogy a szakalkalmazottak két, elég élesen elkülöníthető rétegre bonthatók. A főfoglalkczásúakra és az úgynevezett tiszteletdíjas vagy részfoglalkozású szakalkalmazottakra. Az első csoport értelmezése gondolom mindenki számára egyértelmű. Az utóbbi kategóriában többnyire olyan pedagógusok (persze más értelmiségi és nem értelmiségi foglalkozásúak is) tartoznak, akik főfoglalkozásuk mellett szerény tiszteletdíjért (amiben a rossznyelvek szerint sem a tisztelet, sem a díj nem fejeződik ki), vagy részfoglalkozásként végeznek néoművelői munkát. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett részfoglalkozásúak és a főfoglalkozá súak arányában kifejeződik a mó; területeken dolgozó értelmiségieknek a közművelődési munkába való bekapcsolódása is, s ezért ebben az értelemben pozitív vonás ezek számának emelkedése, egyáltalán, minél magasabb szintje. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a KB-határozat is nyomatékosan felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a főhivatású szakemberek számát növeljük. A ía pasztalatok szerint ugyanis a közművelődési munka egészét, ezen belül a társadalmi jelleget is alapvetően meghatározza a függetlenítettek száma és képzettségének minősége. Bár eiső olvasásra ellentmondásosnak tűnhet, mégis igaz: nagyobb és job ban képzett függetlenített apparátus több aktíva, magasabb színvonalon történő bekapcsolására képes. Végső soron megállapíthatjuk, hogy minél magasabb egy-egy intézményhálózaton belül a függetlenített szakalkalmazottak aránya, annál inkább adottak a jó munka szubjektív feltételei. Nézzük meg tehát milyen megfe lelések találhatók ma a független’’ tés vonatkozásában az országos, i! letve a megyei adatok között. (2. ábra.) 2. sz. ábra A részfoglalkozású és a főfoglalkozású alkalmazottak aránya.
