Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bitskey István: Könyvek a XVIII. századi Egerben
legkiválóbb történész-teológusa, s az európai felvilágosodás folyamatában is jóval nagyobb szerepet töltött be, mint az a köztudatban él. Szauder József 1971. októberében Egerben elhangzott előadása így jellemezte a nagy gondolkodó eszmei örökségét: a Muratori-könyveknek „meglehetett a hatása az egyháziak, főleg a vezetők gondolkodásának racionálisabbá tételében, modernizálásában; továbbá egy oly laikus élet és történelemszemlélet terjesztésében, mely a világnak a cselekvés útján való birtokbavételét, az emberek szolidaritását teszi legfőbb instanciává; és végül, bármily különösen hangozzék is, egy oly fogalom és szókészlet rendszerének meggyökereztetésében is, mellyel a felvilágosodás írói új vizekre térve is kénytelenek lesznek élni: mert ezek a terminusok most töltődnek fel azokkal az energiákkal, melyek Bessenyeiék meditációiban robbannak ki" (ItK, 1973. 177.). Hozzátehetjük; nemcsak az Androvics-könyvtárban, de számos más egri egyházi személy könyvgyűjteményében megvoltak Muratori művei, az egri Főegyházmegyei Könyvtár possessor-bejegyzéssel ellátott példányai ezt egyértelműen bizonyítják. így tehát nem kétséges, hogy a felvilágosodás előkészítésében — a maguk módján és eszközeivel — az egri erkölcsfilozófiái művek is részt vettek. Itt említhetjük meg a könyvtár nem kevésbé érdekes színfoltjaként a janzenista szerzők műveit, így elsősorban Francois Pouget (1666—1723) híres Montpellier-i katekizmusát (1702) és Augustin Calmet-nek (1672—1757) az ószövetségi könyvekről írott exegetikai munkáját. A janze- nizmus a katolikus egyházon belül jelentkező, a kálvini protestantizmus felé hajló teológiai irányzat, mely főként Franciaországban tett szert nagy népszerűségre. A XVIII. századi Egerben a janzenizmusnak mintegy ellenzéssel párosult tudomásulvétele játszódik le: az irányzat néhány jellemző alkotása megtalálható a korabeli Eger könyvtáraiban, de a velük való rokonszenvezésnek nincs nyoma, sokkal inkább feltételezhető, hogy tételeinek megismerésére a velük való küzdelem kényszerítette az egri teológusokat. A janzenista irodalmi hatások terjedési iránya is nyomon követhető: főleg két osztrák tartományból, Lombardiából és Belgiumból áradnak Becs felé, onnan pedig a magyarországi könyvtárak némelyikébe. A janzenizmus elleni harc bizonyos mértékig Béccsel való szembeszállást is kifejez, hisz II. József szívesen adott teret a pápai centralizációval szembehelyezkedő mozgalom eszméinek. Ezért az Egerben kiadott, janzenistákkal szembenálló művek (pl. Kovács József: De Gratia, Eger, 1761) megítélésében is kettős szempontot kell érvényesítenünk, s a végső szó csak az irányzat magyar- országi elterjedésének az eddigieknél alaposabb feltárása után mondható ki. A könyvtár magyar nyelvű teológiai művei közt említést érdemel Pázmány Péter hatalmas arányú hitvédelmi szintézisének, az Isteni igazságra vezérlő Kalauznak 1766-os, nagyszombati kiadása, mely irodalmunk első, minden részletében átgondolt, organikusan felépített teológiai-filozófiai gondolatrendszere, s mint ilyen, egy jelentős magyar szakkifejezés-készlet megalkotója. A XVIII. században több egri kiadású könyv ennek hatása alatt íródott, így például Gusz- tinyi János: üdvösség mannája c. műve (Eger, 1759), valamint Ambrosovszky Mihálynak a Kalauzból készült kivonata (Eger, 1760). Természetesen mindezek a most bemutatott könyvtárban is megvoltak. Androvics Miklós könyvei a tulajdonos határozott történelmi érdeklődéséről is vallanak. Polcain sorakozott többek között Istvánffy Miklósnak, a magyarországi latin nyelvű humanista történetírás legnagyobb alakjának monumentális műve, a mintegy 900 folio-lapra terjedő magyar történelme (Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV.). Nem hiányzott az Istvánffy művét folytató Kazy Ferenc (1695—1759) könyve sem, mely a magyar történelem 1601—1681 közé eső évtizedeiről adott képet. Pray Györgynek, a XVIII. századi jezsuita történetírás legtermékenyebb szerzőjének szinte minden jelentős művét megszerezte Androvics, nemcsak az egyháztörténeti, hanem világi történeti műveit is. Pray józan forráskritikai módszere, logikus előadásmódja, a kronológiai kérdésekkel való fegyelmezett eljárása minden bizonnyal erősen megnyerhette Androvics tetszését, hisz könyvtárában meglehetősen ritka jelenség, hogy egy szerzőnek szinte valamennyi jelentős műve együtt lenne. A történelmi művek felsorolását Péterffy Károly máig használt forráskiadványával folytathatjuk: az általa összeállított és kiadott zsinati határozatok gyűjteménye a magyar történelemnek nélkülözhetetlen segédeszköze, alapvető adatok gazdag tárháza. Az adatközlő művek mellől azonban a teoretikus jellegűek sem hiányoztak, ezt jelzi Gisle- nius Augerius Busbequius (1522—1592) flamand humanista hadtudományi műve (Exclamatio 1581), mely a török elleni harcok elméleti kérdéseit tárgyalja, s Zrínyi Miklósnak is egyik alapvető forrásul szolgált a Török áfium megírásakor. A történelmi művek további felsorolása nélkül is nyilvánvalónak látszik, hogy Androvics Miklós érdeklődésének középpontjában álltak az ilyen jellegű kiadványok. Feltehető, hogy az is közrejátszott históriai érdeklődésének kialakulásában, hogy egyik egri kollegája, Ambrosovszky Mihály (1702—1792) terjedelmes világtörténeti munkát jelentetett meg a püpöki nyomdában, Imago orbis (1759) címmel. Erről a műről nemrég részletesebben is szóltunk (Hevesi Szemle 1973/1.), ezúttal csak a Barkóczy püspök körül szerveződő egri irodalmi kör történelmi műveltségére hívnánk fel a figyelmet, hisz ezt az Androvics-féle könyvanyag is messzemenően igazolja. A történelmi művek mellett egy jelentős egri jogtudományi munka is megtalálható a könyvtárjegyzékben, Huszty István Jurisprudentia practica (Eger, 1758) című jogtudományi tankönyve. Barkóczy püspök tervbevett egri egyetemének jogi karán minden bizonnyal nagy szükség is lett volna egy ilyen vaskos jogi tankönyvre. Az egyetem ugyan később sem valósult meg, ez a jogtudományi munka azonban széles körben elterjedt, s a kor nagyobb magánkönyvtáraiban is megtalálható volt. Más tudományágakat ugyancsak jelentős szerzők művei képviselnek. Sajnovics János (1733—1785) híres Demonstrá- tio-ja például az önálló tudománnyá szerveződő nyelvészet úttörő jellegű kezdeményezése, az első, mai értelemben is tudományosnak minősíthető nyelvtudományi munka. A nyelvtudományban ma is ennek a műnek megjelenésétől (Koppenhága, 1770, Nagyszombat, 1770) számítják a magyar felvilágosodás kezdetét. Ez a mű vizsgálta elsőként a magyar és lapp nyelv hasonlóságait grammatikai egyezések alapján, s ezzel a két nyelv rokoni kapcsolatát bizonyította. A konzervatív nemesi-rendi öntudat elkeseredett harcot indított a finnugor eredet e bizonyító dokmuentumá- val szemben, s váltig tiltakozott a „halszagú rokonság” koncepciója ellen. Sajnovics műve csak néhány évtized múlva kapta meg a neki járó elismerést, amikor nyelv- szemlélete a polgári nemzetfogalom részévé vált. Ezt a könyvet az Androvics-könyvtár egyik kiemelkedő tételeként kell számontartanunk nemcsak szaktudományi, de ideológiatörténeti jelentősége miatt is. Ki kell emelnünk a könyvlajstrom tételei közül Francis Bacon (1561—1626) egyik művét is: a tudományok tárgyáról és rendszerezésükről szóló értekezést (De dignitate et augmentis scientiarum, 1623). Az univerzális tudású angol filozófus műveiben az újkori materialista filozófia alapjait rakta le, Marx őt „az angol materializmus és minden modern kísérleti tudomány ősatyjának” nevezte, h'rsz műveiben mindig a tapasztalat és kísérletezés szükségessége mellett szállt síkra. Ügy hisszük, a baconi filozófiai gondolatok egri jelenléte önmagáért beszél: mind a tulajdonos széles látókörűségét, mind az egri XVIII. századi szellemi élet nyitottságát is dokumentálja. Nem hiányzik könyvlajstromunkról a matematikai szakkönyv sem, Schott Gáspár német jezsuita aritmetikájának 1740-es, nagyszombati kiadása. Pedig a XVIII. századi magánkönyvtárakban meglehetősen ritkák a természettudományos kiadványok, az egész állománynak csak jelentéktelen töredékét teszik ki. De épp ez a század a természettudományok fellendülésének kora, s az ettől az időszaktól kezdve megélénkülő természettudományos könyvkiadás lassanként a természettudományos világkép irányába tágítja a közműveltséget is. Nem kétséges, hogy Androvics Miklós és kortársai természettudományi műveltségüket még jórészt az előző századi terjedelmes barokk enciklopédiákból merítik. Ezt mutat
