Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 2. szám - JELENÜNK - Kamrás István: A kisember védelmében

falatot is megvonja magától és természetes emberi igényéről is lemond, másik részük időtöltése az élvezet és mámor kergetése és a szerencsejáték. Életük emberi gondolatot, művészi igényt, tudományos kutatást nem érlel. Utánoznak, ott vannak mint a művészeti alkotások látogatói, eredeti felismerés és művészi élmény nélkül. A belső tartalom helyett kielégíti őket a külsőség, idegenségük, neveletlenségük messziről kirí és átvilágít a díszes öltözeten, összefüggéseket csak az üzletek megkötése között ismernek és más területen nem keresnek. A féktelen pazarlás és a mámorkeresés hasznából élnek és uralkodnak az emberek között, önállóságuk nincsen. Rokonszenv embertársaik iránt bennük ki nem alakul. Az ember csak eszköz, akinek önállósága nincsen. Emberséget nem becsülnek, el nem ismernek. A szolgaságot, mások szolgaságát szükségesnek és természetesnek tartják. Féltékenyek minden emberi örömre és nyugalomra, amelyet másnál tapasztalnak, az önállóságot nem szenvedhetik és azt, amennyire pénzükön áll csirájában elfojtják. Nincs idejük és lehetőségük, hogy olyan normákat és olyan életformákat alakítsanak ki, ahol emberré válhatnának. A kispolgároknak ez az élősdi rétege nem termelő és ez a kívülálló életformájuk nemcsak az anyagi világ, az életszükségletek javainak előállítására vonatkozik, hanem az értelmi és szellemi javak előállítására, megteremtésére, amelyből az ember és az emberi közösségek táplálkoznak. Az emberi közösségeknek ugyanis ezeket a javakat is maguknak kell megteremteni és kialakítani, és a munka és az emberség arányában hozzáférhetővé tenni. Ha az embereknek nincs szellemi táplálékuk, elgyöngülnek, mozdulatlanná és feladataik ellátására alkalmatlanná válnak. A mindent pénzügyi ügyletté tevő polgár és kispolgár kizsákmányol, mert az általa igényelt és felhasznált javak létrehozásában nemcsak hogy semmi része nincsen, de az elpazarolt javakat mások természetes igényeinek, lehetőségeinek és javainak elvonásával fogyasztja el. A javak előállításának értékét és nehézségeit nem ismeri és ezeket a nehézségeket vele együtt a közösségi felelősséget is elkerüli. Ezt a felbomló, és nem egyszer haláltáncot járó kispolgári embertelenséget és betegítő folyamatot ábrázolja többek között Balzac Emberi komédiája, körképét adják Dosztojevszkij, Mikszáth és Móricz regényei.

Az összehasonlításból és kiemelésből megállapíthatjuk, hogy a kapitalista társadalomban is éltek és élnek kispolgárok és kisemberek, akik a javak termelésében részt vesznek. Törekvésüket nem egyszer éppen a haszonlesők pénzügyi mesterkedései akadályozzák és teszik tönkre. Az irodalom megjelenítéséből állapíthatjuk meg, hogy a kapitalista társadalom nem zárja ki az emberségre való törekvést és harcot. Ez volt az egyik forrása annak, a hazánkban tapasztalható kispolgári magatartásnak, amely emberséges elgondolásainak megvalósításáért és érvényesítéséért, egyéni és nem egyszer kilátástalan harcot folytatott. Ezek a néma küzdelmek adott időben és esetekben a munkás- mozgalmi törekvések szövetségévé váltak, és előiskoláját jelentették annak az emberségnek, amelyet hazánkban a felszabadulás után a szocializmus építése fogott össze.

és ne feledkezzünk meg a kapitalista harócsolás áldozatairól sem. A nyomorúságos sorban levő, betegség miatt tehetetlenné vált emberekről, akik felismerésük és emberi meggyőződésük éppen nyomorúságuk és lehetőségeik hiánya miatt nem tudták érvényesíteni. A nyomor teheti az embert kétségbeesetté, kétszínűvé, lázálmok kergetőjévé, mert ahhoz, hogy az ember belső eredetisége napvilágot lásson, anyagi ellátottságra, szabad időre, a képességen túl önálló mérlegelésre van szükség. Aki anyagi ellátottsága, tevékenységi szabadsága és a lehetőségek felhasználása körében mutatkozik embertelennek és közösségellenesnek, annak megváltozására nem nagyon számíthatunk, mert a közösségellenesség jelleme és karakterisztikus vonása lesz. Az MSZMP néhány időszerű ideológiai feladatáról a Központi Bizottság irányelvei 1965 áprilisában jelentek meg. Az irányelvek megállapították, hogy „a kétségtelen eredmények ellenére az ideológiai munka a szocialista tudat és erkölcs fejlődése elmarad a szocialista építés egyre növekvő követelményeitől; tapasztalhatók az ideológiai életben negatív, nem kívánatos jelenségek is, ezek egyes területeken egészségtelen tendenciákká állnak

össze. Az irányelvek a harmadik fejezetben, mint a kapitalizmus káros eszmei öröksége egyikeként tárgyalja. A megállapítás szerint a kapitalizmus eszmei öröksége mai viszonyai között, főként a kispolgári ideológia mélyen gyükerező és széles körben fertőző hatásában él tovább. Sajátosságaként említi meg, hogy látszólag közömbös a társadalomfejlődés nagy kérdései iránt, kispolgári módon értelmezi társadalmunk mai valóságát, a kispolgári életformát és felfogást át akarja menteni a szocialismusba. Megnyilvánulási formája az apolitikusság, a közügyek iránti közömbösség, hitetlenség és bizalmatlanság, a közélet új lehetőségeivel szemben. A magánéletet körülbástyázva, a közügyektől elzárva keresi az egyén érvényesülését és boldogulását, összevetve az irányelvek tagoltságát és a napjainkban folyó sajtóvita anyagát, megállapíthatjuk, hogy az irányelvek a kispolgári ideológiát élesen elkülönítik, elválasztják az egyéb káros jelenségektől, ezzel szemben a sajtóvita anyaga általánosít és a káros jelenségek közös gyökerét, a kispolgári ideológiában jelöli meg. Nem lehet vitatkozni azon, hogy az irányelvek tagolási rendszere és módszere a helyes, amely alkalmas kiindulópontot ad a jelenségek csoportosítására és a tápláló gyökerek felszámolására.

Kik lehetnek tehát a kispolgáriságról szóló vita nem kispolgári címzettjei? Könnyelmű és meggondolatlan dolog lenne, ha most beosztásokat, foglalkozásokat, vagy kifogásolt egyedi életformákat hoznánk fel. Olyan magatartásokról és jelenségekről lehet csak szó, amelyek ellentmondanak a közösség és társadalmi szemléletnek, amelyek elterjedésétől és megerősödésétől féltjük a szocialista társadalom gazdasági és politikai megvalósulását, amelyek megrontják az emberek közötti kapcsolatot, ellentéteket szülnek és ezzel alkalmasak arra, hogy a társadalom általános és a fejlődésünk mellett elvárt bizalmát lerontsák. Mielőtt továbbmennénk, meg kell egyeznünk abban, hogy csak a társadalmi fejlődéssel szorosan összefüggő és alapvető tevékenységről és magatartásról lehet szó. A jövedelem megszerzésének módja, a munka végzése, a közösségi visszonyulás érvényesülése ahogyan a másik emberre való hatásában felmérhető. Viszonyulás a társadalmi fejlődésünket vezető és irányító politikai hatalomhoz és a törvényes rendelkezésekhez. Gondunk az, hogy a szocialista társadalmi viszonyok között kifejlődhetnek-e olyan egészségtelen jelenségek, a jövedelemelosztás zavarai, olyan jellemvonások, amelyeket a munkásmozgalom a kapitalista társadalomban elítélt. Az ellentmondó jelenségek károsító hatását, hogyan lehet közömbösíteni, terjedésükben visszaszorítani. Tapasztalati tény, hogy egy káros tevékenység ismétlődése esetén megerősödhet, és megerősödésében mindig nehezebb az ellene való küzdelem és felszámolás.

A két világrendszer gazdasági versenye és a békés egymás mellett élés a nyugati polgári-kispolgári életforma hatását fel fogja erősíteni. Ugyanúgy számolhatunk azzal, hogy a szocialista életforma hatásfoka, a kapitalista országokban is erősödni fog. Szocialista szemléletünkkel ellentétesnek kell megítélnünk a kozmopolita és a külföldimádó szemléletet. A kozmopolita szemlélet miben létét a felszabadulás után elsőként Révai József határozta meg egyik előadásában, amely szerint a világpolgár elégedetlen saját népe technikai kulturális állapotával és a kapcsolatot a fejlett, külföldi polgárokkal keresi. Saját országában, amely felnevelte csak tartózkodik, kulturális tevékenységet itthon nem folytat, emberi magatartásában, közösségi viszonyulásában világpolgárnak tartja önmagát, aki népéről mondani semmi jót nem tud, de hódol annak, ami kint a nagyvilágban található. Nem él saját népe kultúrkörében, és világot-járásában igyekszik nevelési emlékeit elhallgatni és letagadni. Ott kint minden a legjobb, itt benn, minden rossz, a mai világpolgár szemléletében.

A szocialista társadalom sok kisembernek adott lehetőséget az emelkedésre és a hatalomban való részesedésre. Egy ideig ezt maga az is számontartotta, akit ez a lehetőség és a társadalom elvárása állandóan emelt, újabb és újabb, mind szélesebb körű és nagyobb rendelkezéssel járó tevékenységet bízott rá, és egyszer anyagi