Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Kép és szó: A címlapképek ábrázoló szerepe és közlő értéke
«HIHIIimitlMMHttlltIHHItHI imiuiiiii BAKOS JÓZSEF j S" T Kép és szó: a címlapképek ábrázoló szerepe és közlő értéke (Misztótfalusi Kis Miklós emlékezetére) í 1 S 5 A nyomtatott betű ötszázéves történetének egyik úttörő nagy mesterére, Misztótfalusi Kis Miklósra emlékezünk ebben a közleményünkben. A korabeli könyvek, köztük élsősor- ban a kiváló tipográfus, a míves betűmetsző kiadványainak címlapképeit vizsgáljuk meg. Nem nyomda- technikai szempontból értékeljük az egyes képeket. Művészi becsüket sem kívánjuk elemezni, hanem elsősorban a címlapképek ábrázoló szerepét és sajátos közlő értékét szeretnénk úgy megmutatni, hogy abból az is kifessék: e képek nem csupán ,,címlapdíszek'’, díszítő jellegű és célú grafikai alkotások, illusztrációk, hanem olyan képi közlésformák is, amelyekben az egyes grafikai, rajzi elemeknek, mint jelképeknek kulcsszerepük van nemcsak a címlapok szövegének megértésében, hanem abban is, hogy jó tájékoztatást nyerjen az olvasó a teljes mű tartalmáról, jellegéről, a könyv alkotójának szándékáról és az elérhető célról. Az azonos jelzésrendszerben szerepet vállaló képi elemek hagyomá- nyozódásának útját is felvázoljuk, jelezve azt is, hogy a szöveget támogató, a közlés megértését elősegítő grafikai formák jelképi és köziő értéke idővel egyre elhalványodott az olvasók tudatában, olyannyira, hogy a megfelelő szakirodalom is csupán „díszcímlapokról”, „címlap- díszekről" beszél, mintha e felhívó jellegű, s a mondanivaló lényegére is utaló jelképes ábrázolások valóban csak a díszítés céljából kerültek volna a címlapokra. Az ikonográfia, az emblematika történetére is tekintettel levő vizsgálódásunkból az is kitűnik majd, hogy a régi kiadványok cimlapképein, ábrázolásain, még a nyomdajegyeken is olyan képi elemek vállaltak szerepet, amelyek eredetileg az emb- lematikus, az ikonológikus jelzésrendszerekben sajátos jelképi formák voltak, és külön-külön, s ugyanakkor az ábrázolás teljességében bizonyos gondolati tartalmak közlését is vállalták. Ezek a régi ikonografikai formák, emblematikus képi elemek a legkülönbözőbb csatornákon terjedtek szét, s a legváltozatosabb grafikai formákban éltek tovább. A rajzi elemek hosszú ideig funkcionáltak: jelentéstartalmuk, közlési értékük azonban mind jobban veszített erejéből. A továbbiakban azt mutatjuk meg, hogy a szó és a kép a címlapképe- peken is mint ikerpár együtt vállalták a közlés szerepét, s együtt adtak jelzést a mű témájáról, a mondanivaló lényegéről, a kiadvány jellegéről. De a nyelvi csatorna és a képi eszköztár egymást támogató szerepét a régi korok olvasói is csak úgy érzékelhették, értelmezhették, ha nemcsak a szöveget, a nyelvi formát tudták elolvasni, hanem a rajzi elemek sajátos mondanivalóját is képesek voltak megérteni. A bemutatandó címlapképek nem csupán díszítő elemek, illusztrációk, hanem önálló kommunikációt, közlést is nyújtó eszközök. Nem véletlen például, hogy Misztótfalusi Kis Miklós egyik kiadványa, a Clauberg-féle Logica con- tracta címlapján megjelent s nem éppen művészien metszett kép is sajátos felnivé és közlő szerepet vállalt. (Vö. 1. kép.) JCHANNIS CbAl EERG1I SS riícoi i\ l'hil. Pr* .íiloris in Univufimc Díiy*bu, jcufi, LOGICA CONf&ACTA. V. CLAUDIOPOLI _ rrrnfTylvanomm, £* OßkinTVifCOLAI KIS M TOTTVVlUSt. Anno M.t ; XCIV. 1. kép Most arra a kérdésre szeretnénk választ adni, miért kerülhetett a gondolkodás alapformáit, törvényeit vizsgáló tudományos mű, illetőleg tankönyv címlapjára olyan ikonográfiái ábrázolás, amelynek képi elemei között szerepel a féllábát felemelő s karmai között követ tartó daru. Milyen teljes gondolatot közöl az ábrázolás, s mi az egyes képi elemeknek önálló sajátos közlő funkciója? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, először azt kell megmutatnunk, hogyan kerekednek a képi elemek jelentéssé, közléssé, s hogyan kell az ikonikus analógián alapuló képi formákat áttennünk a nyelvi jelzésrendszer jeleire. Értelmezésük teljesebbé- tételére bemutatjuk, hogy a daru rajza mint jel, képi elem, milyen sokféle közlő funkciót vállalt magára egyéb képjelek környezetében. E jelképelem segítségével több fogalmat emeltek át a konkrét szférából, az elvontság szférájába. Ennek útját, módját mutatjuk most be. Miskolczi Gáspár Egy Jeles Vad-kert című munkájában a darvakról szólva, nem véletlenül írja a következőket: „Palamédesz madarának is nevezik a darut, ki a darvak repülésének sokféle formáiból, bizonyos írásra való betűket talált és formált." Mivel Palamédesz nevéhez kapcsolta a mitologikus értelmezés több találmány, tudományos felfedezés megalkotását, s mivel csak a mind magasabbra szárnyaló alkotó tevékenység érhet el eredményeket: a magas- batörő tudományos tevékenységet, a szorgalmas alkotó tudóst egyaránt szimbolizálta az emblematikus ábrázolásokban Palamédesz magasan szárnyaló daru madara. Ebben az összefüggésben, illetőleg jelképrendszerben az egyre többet akaró, a népéért, nemzetéért serénykedő Misztótfalusi Kis Miklós nyomdamester- jegyének is tekinthetjük a címlapra került emblematikus képet. Figyeljük meg második képünket, s annak képi elemeit. (2. kép.) J. Pierius kitűnő munkája, a Hierog- lyphica (1620.) lapjain (Lib. XVII. Cap. XXVI.) a custodia, az őrizet, a védelem, az őrzés, a vigyázás szavak jelentés- tartalmát, fogalmi értékét vetíti elénk az ábrázolás képi elemeivel. Miskolczi Gáspár már említett munkájában erre vonatkozólag is olvasható né-
