Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak Mátra alján

f SEREG JÓZSEF: I

I Forradalmak a Mátraalján í

Az 1918-as őszirózsás forradalom Gyöngyösön

Haaaaaiaaiaiaiaaaaiaian»iiiiaaaaiiiiaa»aiaaia»iaiaiaMiaiiaaiaiMaaa»»iiimaiaiaaaia»aaiaaa»aiaiaiaiaaaaaiiiiiii4aaaiii»aiiniiiiiaiaiiiiaiiiii»aiiaaaaiiaiiiiaiiiaiaaaaiiia»iiiaiaiiiaaiaaiiaaaaiaMaaiaaaiiaiaaaiiiiiiiiimiiiiiiaiiiiiiianialiiiM»iii»iiiHniii»in»n*HHMiiaaiaiiiiapi7

Gyöngyös, a ,,Mátra fővárosa” hajdan az ország egyik legjelentősebb vátosi települése volt. Városi kiváltságát az oligarchák felett győzedelmeskedő Károly Róbert királyunktól 1334-ben kapta. A XIX. század elején a város még tartotta sok százados rangját és tekintélyét, bár a megyeszékhely már Egerbe költözött. Gyöngyös közel 16 000 fős lakosságával ekkor még Miskolccal állt egyenlő szinten, de a különálló Pest is még mindössze 45 000 lakossal, éppen hogy csak megindult azon az úton, mely az országos központtá válás felé vezetett.

Miskolc fejlődése már a kezdetben is nagyobb lépésekben haladt eiőte, hiszen az évi beköltözők átlagos száma a két évtizedben 255 fő, míg Gyöngyösön ugyanekkor 170 fő volt, a lakosság ott 1850—70 között 131 százalékkal, míg Gyöngyösön 125 szózoiékkol noGyöngyös gazdasági fejlődésében aláhúzottan példá- zódik az igazság, hogy aki valamilyen oknál fogva kikerül a fősodrásból, gyorsan és végérvényesen partra vetődik. A sodrást, a fejlődést pedig a XIX. század második felében a közlekedés és az ipar jelentette. Gyöngyös ekkor még nem rendelkezett jelentős ipari alapanyaggal, a Mátra egykori ércbányái számításba sem jöhettek, szénvagyona feltáratlan volt. A vasúti fővonal elkerülte a várost, s a szárnyvonalon Vámosgyörktől csak oldaléren át csörgedezett a kereskedelmi haszon, mely elegendő volt néhány család vidéki értelemben vett prosperitásához, de kevés volt egy egész városnak. 1913-ban a város polgármestere így összegezte a szomorú valóságot. — „Mikor a Budapest—Kassa közötti vasútvonal épült, meg volt kínálva Gyöngyös város közönsége azzal, hogy a főútvonal mellettünk húzódjék el, de azt kívánták, hogy a város járuljon a létesítés költségeihez, A többletköltség egy részét kellett volna viselni, mely többlet a mostani útvonal és a Gyöngyös mellett húzódó vonal között létezett. Ezt nem fogadták el az akkori képviselők." Később arról álmodoztak, hogy az oldalvó- gányra került Gyöngyöst vasúti csomóponttá fejlesztik, és az I. világháború előtti években néhányon komolyan tárgyalni kezdtek új fővonalak megépítéséről. Budapest—Hatvan—Gyöngyös—Ózd—Kassa—Poprád—Krakkó között képzelték el az új vasúti fővonalat. Ezek az ábrándok természetesen reális alapokkal nem rendelkeztek, mint azok sem, melyek a város gyors ütemű fejlődéséről festettek rózsás színeket. Ezek szerint Gyöngyös a XX. század hetvenes éveiben. „100 000 főt meghaladó ipari-kereskedelmi nagyváros lesz, a déli részen nagy ipari üzemekkel, termálvizes gyógyüdülőkkel, sugárutakkal, tornyos szép városházával, a városban és Mátrafüred irányában villamosokkal." A hetvenes évek gyöngyösi lakosa a fejlődést is, az ábrándokat is valóságban megmérheti.

A századforduló gyöngyösi gazdasági viszonyaira a népesedési adatokon túl jól mutatnak a gazdasági élet belső struktúrájának jellemzői. A város csinos főterén gombamódra szaporodtak a bankok, bár mindegyike valamelyik nagy bank leányvállalata, vidéki fiókja volt, a szőlő- és gyümölcstermelés adta agrárkapitalizációs lehetőségeket igyekezett kihasználni. 1908-ban hat gyöngyösi bank 14 millió forint forgalma vidéki, hasonló gazdasági központokhoz viszonyítva igen nagy forgalomnak számított.

A város ipari élete fejletlen volt, megállt a kisvárosi kisiparosi szinten. A század huszas éveiben is egyetlen, néhány munkást foglalkoztató vasipari üzeme volt, a Vasöntő utcában alakult Lehóczki féle Vasöntöde, a mai Vas- és Fémipari Vállalat elődje. A városban kiskereskedők és kisiparosok küzdöttek egyenlőtlen felekként a hozzájuk képest „multi”'bornagykereskedőkkel, rajtuk és elsősorban a

vekedett, ez mégis csak a lemaradás kezdeti szakaszának számit. 1910-ben Miskolc lakossága meghaladja az 51 000 főt (51 459); Gyöngyös lakossága pedig nem érte el 20 000 főt (18 314). Miskolcon 1870—1910 között az évi beköltözők száma átlagban 748 fő, Gyöngyösön pedig 41 fő.

A kiegyezés után polgári-gazdasági fellendülés évei ezek, vasútépítések, gyáralapitásck kora, a magyar kapitalista fejlődés viszonylagos, mégis gyors fejlődésének időszaka. Ezekben az években alakulnak ki ipari, kereskedelmi és közlekedési gócpontjaink, s ugyanakkor Gyöngyös fölött megállt az idő; 90 esztendő alatt mindössze 2896 fővel szaporodott a város lakossága. Sőt, 1950-ig sem történt lényeges változás, hiszen még ekkor is csupán 22 000 fő a lakosság száma.

gyöngyösi nincstelen vagy néhány „csatornás" szőlőkapásokon élősködtek ezek a bankok és a velük érdekszövetségben levő bornagykereskedők. A „köpködőknek” nevezett emberpiac a város jellemző foltja volt, ahonnan napi áron adták-vették az emberi munkaerőt.

A céhrendszer megszűnésekor a városban 467 kisiparost írtak össze. A szakmák eloszlása, tarka sokszínűsége is tanúskodik arról, hogy Gyöngyös a céhrendszer megszűnéséig, sőt azután is, ipari szempontból „középkori életet” élt. Az iparosok közvetlen lakossági szükségletet elégítettek ki, s ma már szinte ismeretlen szakmák jelentős részarányban képviseltek.

E sokszínű kisipari szolgáltató jelleg a meginduló munkásmozgalom első küzdelmeire, a munkásmozgalom első időszakának helyi szemléletére is jellemzővé vált. Egyik oldalon a nagyon kevés jövedelmű kisipari munkásgárda, (segédek, öregebb inasok, egyedül dolgozó mesterek, szakma nélküli napszámosok) másik oldalon az ipari munkásságot szervezni és irányítani szándékozó gazdag ügyvédek, kereskedők, vállalakozók, akik mögül a háttérből nem hiányzik a helyi egyházi személyek, áldó és irányító tevékenysége sem. Kezdetben az alakuló munkáspártokat, elsősorban a szociáldemokrata szervezetet is befolyásolni törekedtek.

O

Mielőtt azonban a politikai élet alakulásának kérdéseivel foglalkoznánk, engedtessék meg kitérni egy tragikus és Gyöngyös életében sokszorosan ismétlődő természeti csapásra. A továbbiakban tehát néhány sorban az 1917. május 21-i gyöngyösi nagy tűzvészről essék szó.

Nem alaptalanul terjedt el a városról a szólásmondás szerte a hazánkban „Úgy néz ki, mint Gyöngyös mikor hetedszer leégett.” Azt, hogy hányszor égett le a város, illetve az 1917. május 21 -i tűz sorjában a hetedik volt-e, talán senki sem tudná bizonnyal megmondani. Mindenesetre egyik, s talán a legnagyobb tűzvész dühöngött a háború végi napokban a szerencsétlen város fölött.

Legkorábban 1586-ban jegyezték fel Gyöngyös pusztulását, amikor is a Szent Bertalan főtemplom a város egy részével „porrá égett.' 1649-ben Vadóczi Pál füleki alvár- nagy gyújtotta fel a Tót utcában levő városházát. 1673-ban szintén hatalmas tűzvész dühöngött, hiszen a templom és a város újból „porrá égett." 1698-ban Kis György kovácsmester háza és a környék vált a tűz martalékává. 1730-ban ismét tűzvész tombolt, ekkor a város kényszerült éjjeli őreinek számát gyarapítani. 1772-ben, majd 1851-ben újabb súlyos tűzvész dühöngött. Ez utóbbi alkalommal 53 ház elpusztult, 32 további lakóház tetejét védekezésül szétverték.