Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Tanulmányvázlat a Kerempuh balladákról
immiüHMinKmmmimmiü imtmiMüüiinniiiiiMiuminuitiiimi LŐKDS ISTVÁN: Tanulmány-vázlat a i r i 1 Kerempuh-balladákról !Minin mi imrmi! mim un MMiHMi ti | I A magyar olvasó jól ismeri a dráma- és regényíró Miroslav Krlezát. Színházaink, a rádió, a televízió, de a könyvkiadás is sokat tett a jeles horvát író műveinek megismertetéséért. A Glembay-trilógia egy-egy darabját (A Glembay Ltd., Agónia, Léda) eminens budapesti színházak vitték színre, a rádió az Aretaeus c. drámát sugározta, a televízióban az Agóniát láthattuk, a könyvespolcokra pedig az utóbbi másfél évtized alatt felkerülhetett a Krleza-novellák és regények legjava: a Filip Latinovicz hazatérése c. regény éppúgy, mint a Horvát hadisten c. novelláskötet, de a monumentális Zászlók is, amely a Habsburg-monarchia hanyatlásának rangos közép-európai krónikája. A lírikus Krlezát mintha kevésbé ismernénk. Pedig versei jelentős hányada olvasható magyar nyelven, a legfontosabb Krleza-verseskönyv, a Peirica Kerempuh balladái még európai viszonylatban is rangos műfordítói produkcióként jutott el hozzánk. Csuka Zoltánt maga a szerző, Krleza tüntette ki érte az alábbi elismerő szavakkal: „...az ön nyelvén, az ön magyar mondataiban, beszéde dinamikájában, képei meggyőző egyezésében sok olyan elem van, ami olyan frappánsan, meglepően hat, hogy ezeknek a véres balladáknak a szövegét helyenként úgy olvassa az ember, mintha a közvetlen magyar hangszerelés eredetijét olvasná. Egy De profundis motívum eredetijét, nemcsak a nyelvi kifejezés erejénél, hanem a mentalitásánál fogva is, s ami még lenyűgözőbb és különösebb (valójában pedig nem különös), a környezetnél, vagy amint másként mondják, az ambiantnál vagy miliőnél fogva. .." Ha más nem, ez a néhány sor mindenképp felkeltheti az érdeklődést az említett balladás-könyv iránt, cmely másfél évtized előtt, 1959-ben jelent meg a budapesti Magyar Helikon Kiadó gondozásában. De kái lenne megelégedni ennyi indokkal, hisz több minden példázza: mennyire tanulságos, olvasni érdemes könyv a Petrica Kerempuh balladái. Egészében és részleteiben egyaránt olyan műről van szó, amely a horvát történelem sötét napjairól tudósítván az Ady fogalmazta „magyar, oláh, szláv bánat” kifejezője lesz, s egyben magyar vonatkozásokban is gazdag versciklus. . . Az 1936-ban Ljubljanában megjelent verseskönyv nem csupán tartalmával vonja magára az olvasói figyelmet. A költői nyelv, amelyen ezúttal a lírikus Krleza megszólalt, egy ma már csak regionálisan létező, de egykor virágzó irodalmi nyelvként számontartott horvát dialektus, a Zágrábban és környékén, valamint a Száva és a Dráva között elterülő zagorjei vidék ún. kaj-nyelvjárása. A XVi— XVII—XVIII. században, de részben még a XIX. század legelső évtizedeiben is ezt a nyelvet használták e z írók Észak-Horvátország mindama részein, ahol az írott költői szóra igény volt. Kolostori írástudók éppúgy mesterei voltak, mint a világiak: vallásos szövegeket, világi verseket, értekező prózát egyaránt találunk a kaj-horvát nyelvi emlékek között, s tudunk arról is, hogy a régi horvát drámairodalom egyik remek komédiája, Titus Brezo- vacki Mátyás, a garabonciás diák (Matijas Grabancijas dijak) c. vígja- téka is ebben a dialektusban íródott. Ez alkalommal tán az sem lényegtelen, hogy ezek a régibb s újabb nyelvi emlékek számtalan magyar vonatkozást is tartalmaznak, tárgyiakat és nyelvieket egyaránt. A learéqibb kaj- horvát nyelvű könyv, az 1560-ban készült A lélek paradicsoma c. mű pl. a szigetvári hős Zrínyi Miklós feleségéé, Frangepán Kataliné volt. Egy másik munka — 1592-ben nyomtatták — nem más, mint Werbőczy hírhedt Hármaskönyvének egy maqyarul tudó varasdi nótárius által készített fordítása, de tán még izgalmasabb adalék itt Antun Vramec „világkrónikája", amely részben magyar források alapján készült. Tudunk arról is, hoay a magyar barokk költészet egyik első mesterének, Nyéki Vörös Mátyásnak versei kaj-dialektusban szólaltak meg horvátul, illetve, hoay Nicolaus Sartorius-Krajacevic barokk bibliafordítósát Káldi György munkájának fel- használásával készítette, helyesírás1 gyakorlatában pedig Pázmány Pétert követte. Ez a nyelvjárás népi változatban máiq tovább él, de — a századforduló óta — a modern horvát költészet egy-eqy jelessége is újból irodalmi nyelvként használja. Dragutin Domianic és Fran Galovic mellett a horvát szimbolizmus mestere, Antun Gustav Matos alkotott fontos és rangos műveket kaj-horvát nyelven, s lényegében ezt a vonalat folytatta és fejlesztette tovább Krleza a Kerem- puh-balladákban. Az ifjú Krleza, aki gyermekéveit Varasdról elszármazott nagyanyja, Tereza Goricanec környezetében töltötte, a dialektus zágrábi változata mellett a varasdit, s a Varasd környékit is magába szívta, hozzá olyan intenzitású élményként, hogy évtizedek múltán is visszacseng Tereza nagymama sok kaj-dialektusú népi rigmusa — épp a Kerempuh-balladák egyikében: Korai égzengés, ősszel nagy rekkenés, este izzó egek, derűs szép reggelek. Vízzel járó télelő: áprilisi leaplő. A téli égzengés: gyenge szőlőtermés! Aligha kétséges: a költő Krlezát részben ez a gyermekkori élmény vezette el a Kerempuh-balladák megírásának gondolatához. Már csak azért is, mert Petrica Kerempuh alakjával is ebben a szellemi és nyelvi közegben találkozhatott először Az átvitt értelemben „ravasz”, „szemfüles1', „huncut”, Nagybélű", „Potro- hos”, „Gézengúz”, „Garabonciás" jelentéssel bíró Kerempuh név tulajdonosáról, Petrica Kerempuhról kaj- horvát nyelven jelent meg egy könyv épp Varasdon, 1834-ben. A szerzője, Jakov Lovrencic, aki egy népies változatú Thyl Ulenspiegel-szöveget dolgozott át kaj-horvát nyelvre. Petrica Kerempuh így lett népszerű hőssé: valójában ő is olyasféle „garabonciás diák”, mint a fentebb említett Brezo- vacki-dráma hőse, a tréfacsináló Mátyás. Petrica tambura-muzsikával kísérte énekeit, s a tréfás dalokat a babonák elűzésére használta. Maga az ősforrás természetesen nem adott elegendő tartalmi anyagot a Krleza-mű megszületéséhez, annál inkább kínálta ezt viszont az a történelmi múlt, amelyhez a kaj-horvút irodalmi örökség és nyelv kötődött. Elsősorban is a XVI. századi ho-vát, sőt a szlovén történelem eseményei is, nevezetesen a Gubec Máté vezette parasztfelkelés. Ennek történelmi adatai ismertek: a XVI. századi paraszt- lázadások nagy hullámverésében az egyik fontos láncszem volt (Dózsáék leverése után jó félszázaddal!), mely a zsarnok Tahy Ferenc elleni felkelés gyanánt indult, majd végigsöpört a horvát és a szlovén lakta vidékek jórészén, jobbágy-paraszti tömegeket mozgósítva a remélt szabadság kivívása érdekében. Gubec és társainak további sorsa is ismert: a vezérre a Dózsáéhoz hasonló kínhalál várt, a többiekre megcsonkítás és akasztófa. Werbőczy hírhedt Tripartitumának paragrafusaira hagyatkozva így ültek törvényt a horvát vidékek nemesurai, hogy „Nemes Miatyánkra” tanítsák
