Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - JELENÜNK - Köpf László: A közművelődés szakemberei Heves megyében
A grafikonokat vizsgálva először az tűnhet szemünkbe, hogy szakadékszerű eltérést nem tapasztalunk a megyei és országos helyzet összevetése során, A közművelődési könyvtárak és a moziüzemi vállalat vonatkozásában pozitív öt-, illetve nyolc százalékos), míg a művelődési otthonok területén negatív (négy százalékos) eltérést találunk. Ugyanakkor jól észrevehető, hony különösen a művelődési otthonoknál a függetlenítettek és a részfoglalkozásúak aránya mennyire rossz. Bár országosan is a művelődési otthonok ellátottsága a legkedvezőtlenebb ebben a vonatkozásban, azonban a néhány százalékos pozitív, illetve negatív eltérés az országos átlagtól a megyében végül is roppant kedvezőtlen helyzetet teremt a művelődési otthonok rovására. Amíg a moziknál harminckilenc, a könyvtáraknál harminchét százalékos a függetlenítés, a művelődési otthonokban csak tizenöt. A megye művelődési otthon-hálózatának fejlesztésében komoly lemaradás van tehát a vizsgált szempontból. Ez a lemaradás országosan nem ilyen nagymértékű. Ezt jelzi az a tény is, hogy például országosan a művelődési otthonok és a mozik közötti különbség mindössze tizenkét százalékos, míg ugyanez Heves menyében huszonnégy százalékos, tehát époen kétszeres. A helyzet elemzésében tovább lépve vizsaáljuk most meg, hogy milyen a szakképzettség sizintie, valamint, hoay milyen a munkahelyi közösségek stabilitása a három intézményhálózatban. Előre kell bocsátanunk, hoay országos összehasonlító adatok hiányában itt csak a Heves megyei helyzet felvázolására vállalkozhatunk, valamint a továbbiakban csak a függetlenített apparátus helyzetének elemzésére kell szorítkoznunk. Meggyőződésünk azonban, hogy ez is igen tanulságos lesz. A szakképzettség szintjét a 3. számú ábra mutatja. Az intézmények sorrendje itt is hasonló, mint az előző vizsgálati szempontunknál tapasztaltuk. Ez a változatlan sorrend egyben növekvő gondokat is jelez. A művelődési otthon-hálózatban a főfoglalkozású szakalkalmazottak, a tartalmi munkát főhivatásban végzők több mint fele nem rendelkezik szak- képesítéssel, pedig lényegében még a mozi esetében tapasztalható huszonegy százalék szakképesítetlen szakalkalmazott is soknak mondható. Tegyük ehhez hozzá, hogy a fenti ábra pozitívabb képet mutat a valóságos helyzetnél. Ennek oka, hogy a szakképzetteknek és a szakképesítés megszerzéséért most tanulóknak közös kategóriát hoztunk létre a vizsgálat során. 1973 októberében a szak- képesítettek tényleges száma mindhárom intézményhálózatban az itt feltüntetetteknek csak mintegy kétharmada. fgy a fenti kör-diagram lényegében már az 1975—76-os állapotot jelzi. Utolsó vizsgálati szempontunk a fluktuáció aránya vagy más szempontból nézve, az apparátusok stabilitása a három intézményhálózatban. Az egész közművelődés komoly gondja ez, már évtizedek óta. Minden munkahelynek természetes jellemzőié egy meghatározott fokú fluktuáció. Ennek azonban bárhol csak olyan mértékűnek szabad lenni, hogy a munkatársak döntő többségét azok jelentsék, akik hosszabb ideje (minimum 3—4 éve) dolgoznak egy munkahelyen. A munkaerő (különösen a szakmunkaerő) túlságosan gyors cserélődése zavarja a munka folyamatosságát, lehetetlenné teszi a megfelelő munkahelyi légkör kialakulását, stb. Különösen nagy gondot jelent ez nevelő, művelő intézményeknél, mint amilyenek a közművelődési intézmények. Vizsgáljuk meg tehát e három intézményhálózatot az apparátus stabilitása szempontjából. A legkedvezőtlenebb helyzetet ennél a vizsgálati szempontnál is a művelődési otthonokban találjuk. A sú szakalkalmazottak több mint fele vizsgált időpontban a főfoglalkozá- két évnél rövidebb ideje dolgozott munkahelyén. Figyelemreméltó, de már a pozitívitása miatt, a közművelődési könyvtárak helyzete. A foglalkoztatottak nyolcvanhat százaléka három évnél régebben végzi a könyvK. KÖNWt/r Mvfv. OTTHON MOtl A BeowT.weöf. szAKtíéPiftrse'íAct nfm RrupriteziX, ***“• *etmi.Kt2)«/vA&v MeccieRtésc tan• 3. sz. ábra A szakképzettek és szakképzetlenek aránya a főfoglalkozásúak köriben. tári munkát, ezek közül harminchét százalék tíz évnél régebben. Ugyanakkor az egész megyei művelődési otthoni apparátusban senki nem volt, aki a vizsgálat időpontjában tíz éve ugyanannál az intézménynél dolgozott. A vizsgálatok nyilván további szempontok felvetésével folytatódhatnak. Azonban úgy gondoljuk, hogy az eddig elmondottak, a kontúrozott kép bizonyos általános konzekvenciák, verifikáltsáaót már is feltételezik. Ezek megítélésünk szerint a következők: egyértelműen megállapítható, hogy a szakemberellátottság a három vizsgált intézményhálózat közül a megyében a mozihálózatban a legjobb. Helyzete az országos összehasonlításban vizsgált területeken jobb, mint az országos kép, a főfoglalkozásúak szakképzettségi szintje kielégítő, az apparátus viszonylag stabil. A közművelődési könyvtárakban a szakalmazottak számának növelése (legalább az országos átlag eléréséig) rendkívül fontos lenne. A fejlesztés közben azonban mindenképpen fenn kell tartani (vagy lassú ütemben javítani kell) a függetlenítettek arányát a szakapparátuson belül. Nagy gondot kell fordítani a szakképzettség szintjének növelésére. A művelődési otthon-hálózat szak- emberellátottsáaa elsősorban minőségi szempontból rendkívül rossz. Az itt vizsgált szempontok (egy kivételével) ennek a hálózatnak a káderhelyzetét mutatják a legkedvezőtlenebbnek. A szakemberellátottság sok szempontból determináló volta (s egyéb közvetlen tapasztalatok alapján is) megkockáztatható az a kijelentés, hogy a megye közművelődésének „leggyengébb láncszeme" ma a művelődési otthon-hálózat. Megerősítése, különösen fontos feladata kell hogy legyen a megye közművelődését irányítóknak csak úgy, mint a megye egész társadalmának, a munkahelyeknek, a társadalmi- és tömegszervezeteknek. A művelődési otthon-hálózat káderhelyzetének negatívumai feltétlenül akadályozzák az egyséaes és hatékony közművelődési munka kialakulását. Nyugodtan állíthatjuk ezt, hiszen a közművelődés, a művelődés egysége a művelődő ember számára nem mint dogma, hanem mint természetes (és csak így természetes) napi gyakorlat jelentkezik. így például a művelődési otthonok elégtelen személyi ellátottsága — jórészt feltáratlan módon —, de feltétlenül jelentkezik a könyvtárak és a mozik nevelési, művelési tevékenységének hatékonyságában is. íá & A*9 Tr A közművelődési könyvtárak és különösen a művelődési otthonok vonatkozásában az imént ólesen vetődött Tel a jelenlegi szakapparátus minőségi és mennyiségi fejlesztésének kérdése.
