Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Cs. Varga István: Győry Dezső emlékezetére
TUDOMÁNYOS MŰHELY IIIIUIIfllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIBIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllflJ | CS. VARGA ISTVÁN [ E E Győry Dezső emlékezetére riiiiiiiniiimiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiMiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiniiiiMiiiiiiiiuiiiHiHiiuiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiuiiiimiiiiiiiiiiimimmiiiiiiimiiiiiiiniiiiniimiiiiimiiuimiiiiiiiiiiHiiMiiimiiiiiisuiiiMimiwnT Életének 74. évében, 1974. február 1-én elköltözött közülünk Győry Dezső, immár visszavonhatatlanul örökre. Betegen is dolgozott, főként önéletírásán. A hírek szerint ez év tavaszára készült volna el a felével, önéletírása töredék maradt, élete kiteljesedett. Ö versben írta meg életregényét. Benne egy népréteg ismert magára: vágyaiban, kisebbségi sorsában. Rimaszombat, a „szüleváros” és a szlovenszkói magyarok nevében búcsút vevő méltán írhatta róla: „egy darab volt életünkből”. Valóban hozzánőtt a Dunatájhoz, amelynek szerelmese volt, népeihez, melyekért egész életében áldozatos munkát folytatott. Kisebbségi sors még nem ihletett költőt ennyire, magyar költő még nem forrt így össze kisebbségi népével. Eredményekben, sikerekben és nehézségekben egyaránt bővelkedő pályáját monográfiák és nagy tanulmányok hivatottak bemutatni. Művészetének hazai és szlovákiai értői közül is egyre többen vállalkoznak költőiírói arcképének, pályaképének megrajzolására. Szeberé- nyi Zoltán Győry Dezső csehszlovákiai költészetét elemző monográfiával tisztelgett a költő előtt. Elvégezte az első összegező munkát, értékkereső műelemzéssel rajzolta meg a vox humana költőjének harcos emberi és költői egyéniségét. A hosszú idő óta súlyosan beteg költő élete utolsó hónapjában még olvashatta Czine Mihálynak az eddigi eredményeket is számbavevő, rézkarcpontossággal megírt szép tanulmányát. Lehetőségeinkhez igazodva csak vázlatosan — következésképpen hiányosan — tekinthetjük át az életút és a költői életmű főbb mozzanatait. Győry Dezső első verse tizenhét éves korában jelent meg. Majd Eötvös-kollégista lett, egy ideig Németországban tanult. Később nevét a Gömöri Munkás, Losonci Hírlap, Kassai Napló, Prágai Magyar Hírlap jelölte szerkesztőként, munkatársként. Élményt és tapasztalatot gyűjtött. Forradalmak élményét, a világháború rettenetét, amely után „paplan alól hűlt bokorba”, azaz kisebbségi sorsba került. Ocsúdása, eszmélkedése jól érződik gyors egymásutánban elősorjázó köteteiben. Első könyve: Hangulatok és gondolatok versben és prózában, Galántán jelent meg 1921-ben. Szubjektív élményanyagán túl, bőven tartalmaz vers- és gondolatcsírákat a későbbi költő számára. Három év múlva követte a Százados adósság (1924). Itt tapogatta ki költői hangját, formálta mondanivalóját, hogy majd a Láthatatlan gárda és az Líjarcú magyarok (1927) c. versköteteiben már teljes fegyverzetben egy néptöredék szószólójaként valljon küldetéséről. Neki is — mint a kisebbségiek legjobbjainak szinte kivétel nélkül — nagy Ihletője az „Ember az embertelenségben” Adyja. Eszméltető, öntudatra ébresztő hatása kétségtelen. A forradalmak, a háború, a kisebbségi sors bőven szolgált személyes élménnyel, eszmei tanulsággal. Diákként vett részt Ady temetésén az Eötvös-kollégium képviseletében. Nemcsak a költői eszközök idézik a nagy példaadót. Nyilvánvaló alkati hasonlóságuk néhány vonása is: saját osztályukból kiszorulva a magyar sorskérdésekkel vívódtak, eljutottak a „jövendő fehéreinek", a proletároknak, illetve a Dunatáj „egysors-árva” népeinek, az elnyomott szegénységnek teljes elfogadásához. Tudatosan vállalja Ady örökségét, amelyet ekkor a kisebbségiek ébresztenek új igénnyel. Mélyen átélik, megértik újszerű nemzetköziséget, hazaszeretetet, új értékőrzést és érték- teremtést példázó költészetét. Jelszó és lobogó lett Ady, akinek forradalmas szép szavára a szomszéd népek legkiválóbbjai nyújtották jobbjukat. A „Magyar jakobinus dalá”-ra éppen Pavel Hviezdoslav-Országh, a szlovákok legnagyobb költője válaszolt a kis népek testvéri közösségét óhajtó bensőséges hangon. Győry Ady jegyében indult, bár meg sosem tagadta, mégis az indulás évei után már a maga gondolatait saját nyelvén mondta. Büszkén írhatta, hogy vészterhes időben „Magyarként voltam ember”. Követte Ady szellemét: átélve a kisebbségi magyarság sorsát, önpéldáján igazolta hitét, hogy számára a magyarság az emberség csillagokhoz vezető útját jelenti. A magyarságélmény és váteszmagatartás hasonlóságát érezte meg Móricz Zsigmond, amikor az Újarcú magyarok c. kötetről lelkes, elismerő kritikát írt a Nyugatban. „Elsősorban és teljesen politikai költő” — írta róla a „kincstalálók boldogságával”. „Csak Ady élte ennyire magyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ilyen imádsággal, ennyire minden pillanatában, ennyire sorsküldötten.” — írta Móricz a költői nagyságrend különbözőségének tudatában. A losonci Madách Körnek, az embert nevelő, emberséget növelő közösségnek ajánlja Praedestinatio c. versét. Elhivatottságát magyar költősorsnak tekinti: „Vagyok, leszek: hit, harc, vagy erény, vad vétek/ isteni jelentés, emberi botlások/ akárcsak a többi bolond messiások.” Küldetéstudattal vallja: „Százados adósság fizetődik bennem", „az indult ős-nedv bennem ért virágba”. A Kisebbségi Géniuszban életprogramot fogalmazott nemzedéke számára. A losonci Mi lapunkban jelent meg 1927 januárjában. Kisebbségi sorsából kovácsolt erényt, értékteremtő, példaadó magatartást körvonalazott. Szózatát az ifjúsághoz intézte: „...Szeressétek az elnyomottakat, tegyetek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek tegyenek. Legyetek ti minden lelki és testi kifosztás legerősebb ellenségei. Ti legyetek a legszélesebb emberi szolidaritás, a leggazdagabb lélek, legszebb humanitás, legélhetőbb szabadság, legfőbb jog, legbátrabb becsület." Messianizmusa és a kisebbségi magyarság elhivatottságát hirdette. Expresszív lírai önvallomása, minden szépre, jóra való tiszta nagy elszántsága tiszteletet parancsol ma is. Életcélt magába sűrítő zárósorát idézzük: „Teljes férfi, értékes magyar, emberi ember akarok lenni..." Sorai jelszóként visszhangoztak a szlovenszkói magyar fiatalok lelkében. Az Újarcú magyarok verskötet címéből szállóige lett, költőjéből a Sarló nagyhatású programadója, a kisebbségi magyar progresszió harcos képviselője. Túllépett a szűk értelemben vett „nemzetin”, de értékeit megtartva, megőrizve emelkedett az általános emberibe. Humanitása így maradt konkrét és cselekvő. Erős gyökerekkel kötődött a szülőtájhoz, egysorsú népeihez, amelyeknek megbékélésén fáradozott, eszmélt rendületlen védte a fasizmus, antiszemitizmus ellenében.
