Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - LEVELESLÁDA
.:nniimiimi muh iiiiiiiiiuimmmiiimii mim mii in ii n mini immimmiimmimilMHimiliimmiiiliMmiii I mm. Meg kell-e védeni | Aba Sámuel igazságát? I "iiiiiHiimuiHiHiiuiiiiniiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiHimiiiiiiiii Minden vitának örülni kell . . . Vitában tisztázódnak a dolgok, így én sem térek ki előle. A Hevesi Szemle II. évfolyamának első számában Kovács Béla: Aba Sámuel igazsága címen reflektál ,,A balsorsú palóckirály” című regényrészletemre, amely a H. Sz. 4. számában jelent meg. Nevezett cikkíró azzal kezdi, hogy ,,a történeti eseményeket feldolgozó szépírónak jogában áll, hogy a történtekből csak azokat a mozzanatokat használja fel, amelyek regény- vagy novellahősének jellemzésére, az adott kor hangulatának megteremtésére szolgálnak”. Ezzel magam is egyetértek. De csak ezzel! A többivel engedtessék vitába szállnom . . . Kovács Béla ,,nagy átlagban” történe- tietlennek nevezi írásomat. Ezt kereken visszautasítom. Sosem mondottam és írtam, hogy Kandra Kabos történelemszemléletét kritikátlanul elfogadom. Noha — és ezt továbbra is állítom: — korának kiváló tudós történésze volt ... És ha nem is volt forradalmár, de 1891-ben tartott akadémiai székfoglaló beszédében, amelyet Aba Sámuelről tartott, a Habsburg Ferencz József uralkodása alatt, a német imperializmus elleni harc védőbástyájának nevezte Aba Sámuelt. Ha ebben van ugyan némi túlzás is, de ama tényt, hogy a német terjeszkedést hol fegyverrel, hol diplomáciával, de meg akarta állítani; ez valóság volt! Ezt le nem tagadhatjuk, mivel az akkori német birodalom katonái nyilván nem „turistaként” akarták a magyarok országát meglátogatni I A palóckirályt jelképes kifejezésnek tartom, s ehhez egy írónak joga vanl Én is tudom, hogy a palóc elnevezés később keletkezett . . . Még azt is tudom, hogy a kabarok a kazár birodalomba tartoztak bele. Azt azonban még Kovács Bélának is el kell ismernie, hogy maguk a kabarok is „vegyes népelem” volt, mint legtöbb pusztai nép abban az időben . . . így kazárok és mások is bőven lehettek közöttük. (Engedtessék meg, hogy egy helynévre hivatkozzak, amely nem messze a Mátrához, Nógrád megyében van; Kazár!) Vagyis, mint ahogy a magyarok is — az újabb kutatások szerint (lásd László Gyula írásait) nemcsak a finnugor, hanem az „őstörök-csuvas” népelem keverékei. Egy mai írónak — különösen egy regényben, amelyben nem is írta alá azt a műfaji meghatározást, hogy történelmi regény —, bátran lehet a kazár-kabar törzset akár együtt is említeni. Az, hogy a palócok, így a mátraiak is, a kazár vagy a kabar törzsből erednek, még ma sem lehet megnyugtatóan bobiro- nyítanl. Szerintem Kandra Kabosnál nagyen is helytálló a va'da s-ó használata, hiszen elképzelhető, hogy a kazár vagy kabar törzs jó ideig használta, használhatta eme kifejezőt vezetőjére, vezetőire. Nagyon egyodalúnak tartom Kovács Béla csaknem lekicsinylő véleményét a néphagyományról . . . Amíg egyrészről Anonymus krónikáját szinte feltétel nélkül elfogadja, addig Kandra Kabost elmarasztalja . . . Holott köztudomású — s már az általános iskolák 6. osztályúban tanuló gyermekeink is tudják, hogy Anonymus is sokc t merített komnak szájhagyo n A nyaiból . . . Kandra Kabos is megtette ezt az abosári és környéki néphagyománnyal kapcsolatban. Miért rójuk fel ezt neki bűnéül ? . . . Pontosabban miért rója fel ezt neki hibájául Kovács Eóla? ,,A szerző Abát István király uralkodásának korai s-akaszában még a régi pogány hit megőrzőének rajzolja meg. A történeti igazság az, hogy a kabaok már a kazár birodalomban megismerkedhettek a bizánci ritusú kereszténységgel, ós a magyarokhoz csatlakozottak között Ilyenek is lehettek! ' így _ír^ Kovács Bélái V alóban megismerkedhettek, de nem mindenki . . . Főként nem a római kereszténységgel! Akkor mié't járták hot térítő papok az országot, így a Mátrát is? . . . Mié t alapította meg akkor Aba Sámuel a sári monostort és hihetőleg or egri püspökséget? A’é t, mert fontos volt a térítés szempontiából s o kereszténység megerősítésére. De még később is voltak ilyen tendenciák! 200 évvel a honfoglalás után, pontosabbon 1234 körül II. Kiüt egri püspök azért alapítja meg a cisztercita rend monostorát a mai Bélapátfalván, hogy az egyre terjedő poqányságot megállítsa, és a pogányságra hajló bükki magyarokat — akiket nyugodtan nevezhetünk a kabar-kazár törzsbelieknek — meqtérítsékl Ha azt mondjuk tehát, hogy a Mátrában is kaba'ok éltek, akárcsak a Bükkben, akkor elképzelhető, hoqy István ide;ében még nagyon sok volt a pogány! Maga Abo Sámuel isi . . . Avagy minek hozta akkor István a pogányok ellen n szigorú törvényeket?. . . Nyilván nem unaloműzésként, hanem a kényszerű szükség parancsára! Amikor a közölt regényrészletet írtam, a cikkben közölt ásatások eredményeit még nem tudhattam, mivel azok „későbben derültek" ki, mint amikor én „dalra fakadtam". „ünnepélyesen megígérem”, hogy későbbi munkáim során hasznosítani fogom. „Ha Aba Sámuel emlékének igazságot akarunk szolgáltatni, ezt csak az adatok és tények reális értékelése után tehetjük” — írja Kovács Béla. Csakhogy az nagyon kevés van! ... És ami van is, az is egymásnak ellentmondó . . . Megnyugtatom egyébként a cikk szerzőjét, hogy más forrásokat is áttanulmányoztam. Ám az „én szívemnek" a Kandra Kabosé volt a legkedvesebb, a legszimpatikusabb! ... Én ugyanis nem történész, hanem szépíró vagyok . . . Ennek ellenére tiszta lelkiismerettel állítom, hogy történelmet nem hamisítok! No, és még egyet! Kondra Kabostól nem kérem számon, hogy nem volt marxista szemléletű! (Közismert körülményei miatt nem lehetett az!) Ám ismételten hangsúlyozom; munkásságát, kutatásainak eredményeit ellentétes szemléletmódunk ellenére is: tisztelem! Aba Sámuelből pedig nem csináltam nemzeti hőst! . . . Ám korának kiemelkedő, haladó egyénisége volt, aki István politikájának támasza, egyház- és vármegye-alapító! . . . Ami akkoriban nyugodtan nevezhető nagy nemzeti, sőt hősi tettnek I I I Voltak természetesen tévedései, melléfogásai . . . Ha pedig Velencei Péterrel ösz- szehasonlítjuk erkölcsiségét és hazaszeretetét tekintve; nyugodtan mondhatjuk, hogy fölötte állott! Nemcsak azért, mert míg Péter az előkelők leányait, feleségeit erőszakkal akarta megszerezni, sőt sokat meq is szerzett, méghozzá bujálkodásaira; addig Aba Sámuel példás családi életet élt... Előbb, mint „országbíró” járta a hazát, és tett igazságot. (Sok helynév őrzi az emlékét! (Abaliget, Aba stb.) Péter pedig külhonban „kiárulta” és eladta az országot. Végül Kovács Bélát egy nagyfokú melléfogásra, baklövésre szeretném figyelmeztetni! . . . Sajnos, a cikkíró a jóval később kialakuló feudális anarchiát már Aba Sámuel idejében említi. Ez aztán valóban történelmietlen! . . . Hiszen éppen hogy megszületett a feudalizmusl . . . István és Aba Sámuel idejében először is nem a feudális urak között voltak frakcióharcok, hanem a volt pogány törzsfők és az új feudális urak között! Aba Sámuel kora nagyon ellentmondásos volt. Nevezett királyunk szintén ellentmondásos alakja történelmünknek. „Egész élete a változások korára esik” — írtam a bevezetőmben. Ezért kell őt korába belehelyezni és úgy látni . . . Aki nem e~t teszi, és mai szemlélettel próbál tőle dolgokat „számonké ni”, nagy tévedésben leledzik! Regényem ugyan még nincs kész, sok mű; cg'éb „bokro." teendőim miatt. ígérem azonban, hogy nem mondok lo róia, sőt folytatni fogom. Különösen Kovács Béla hozzászólása után. Mert az a téma, amely mér első pár oldalával is vitát vált ki, bizonyára a további kido’go'ásra sem lesi é dektelen. A végén mégiscsak meg kell említenem, hogy mogya'-tö-'én->- lom szakos tanár vagyok, s m'nt ilyen merd ebbené;sel tagos toltam, hogy némely neves történelmi személyiség eket egyesek ,,d eheroizcl- ják”. vagyis igyeke-nek „befeketíteni". Sajnos, az ilyesmi nagyon mog~a varja a tanulóinkat. Mire való e ? No teremtsünk héos’ökat a kisszerű hő.ökbó!! . . . De az ellenkezőjét se akarjuk! Különben hogyan szolgálhatjuk a hazafias neve’é; ügyét? 1 És legvégül: ne becsüljük le népünk szájhagyományait... Sok ezer ó/ történelme húzódik meg bennük . . . Ca'ogh Cé-.l Budapest • MMimiMMillMIMIIUIIIUI IIIMMIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIMIIIMMIMMMIMMMMMMIMIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIMMIMMMIMMMUlSIIUmilMMUlUIIMIMIIimMIMIM Ocsu és ébredés IMMHHMmH'HMMinilHMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMIIMMMMMMMMMMMMMHMMMMMMimMM IMIM MIM IMII II.. Nemcsak a könyveknek, a s-a/aknak Is megvan a maguk sorsa so z a sors történetükben bontható ki. Némelyik szó története örök homályban marad s még el sem indjlt útján a* a tudomány, amely a termeszei hangzanak ismeretében s a: alkotás lélektani szabályainak birtokában a szavakat mint az embe i alkoió tevó'<eny:ég eredményeit vizsgálja, s ezzel a leqtávolibb fo ráso<at igyekszik megközelíteni, hogy halvány fényt derítsen a tartalom ós alakzat kapcsolataira. Más szavak történetét felderítette már a nyelvtudomány, nyomon kísérve vándorlásukat a különböző nyelvekben. Egyetlen példát említek csupán, talán a legrégibbet. GelejI Katona István 164ö-ben megjelent Magyar Grammatikájában így ír:
