Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - A HAGYOMÁNYK ÉLETE - Sugár István: Hányan voltak 1552. őszén az egri vár védői
Utasként — feltüntetjük Tinódi adatait is, valmint Szántó Imre 1971-ben publikált kimutatását. Segédcsapatok érkeztek a következőktől; Abaúj, Borsod, Gömör, Sáros, Szepes és Ung vármegyékből, a felvidéki, ún. szabad városokból, Báthory Györgytől, Perényi Fe- renctől és Serédy Györgytől, valamint Homonnay Gábor- nétól, Regéc várából, végül pedig a jászói préposttól, a felsőtárkányi karthauzi barátoktól s az egri káptalantól. Ezek összlétszámát a fennmaradt Dobó-kori várszámadás 590 fegyveresben számolja el, Tinódi Sebestyén, tudósítóénekében 614 főről beszél, viszont Szántó Imre, 1971-ben megjelent munkájában, 599 embert vett figyelembe. Az összehasonlító adatok tehát azt mutatják, hogy Tinódi a számadások adatainál 24 fővel többet vett számításba — de ez részben azt is mutatja, hogy egyes csapatokból — mint kivált az egri káptalanéból, de Sáros megyéjéből is — többen eltávoztak az ostrom előtt a várból, de viszont mindennek ellenére is ez az összegezés meglehetősen hűen illusztrálja, hogy Tinódi egri útja során, valóban kellő hiteit érdemlő személyektől kapta adatait. Figyelemre méltó, hogy nem csupán a portális katonaság, de a kassai királyi haderő zsoldját is az egri vár pénztárából fizették ki, nem csekély; 3197 forint és 40 dénár ösz- szegben. 5. A VÁR GAZDASÁGI-ADMINISZTRATÍV SZEMÉLYZETE Először Szederkényi Nándor figyelt fel az 1552. évi várvédelmi harcok kutatása során a számadáskönyvekből egyértelműen kitűnő, ezen népes csoportra, mely mintegy Dodó udvartartását alkotta, s a vár és a várbirtok adminisztrációs és gazdasági ügyeinek intézése képezte feladatát. Amikor tehát levéltári adatok alapján iparkodunk számba venni az 1552. szeptemberi helyzetnek megfelelően az egri várnépet, nem hagyhatjuk semmiképpen sem figyelmen kívül ezt a népes kategóriát, mely nélkül merőben elképzelhetetlen is lenne a vár természetesen gördülékeny működése. Feltűnő, hogy Szántó Imre, 1971-ben megjelent munkájában is mellőzte e fontos kategóriát. Mielőtt — a lehetőség keretei között név szerint is — számba vennénk a vár gazdasági—adminisztrációs személyzetét, meg kell állapítanunk, hogy azok java része nemcsak elsőrendű feladatát ellátó szakember, de jó és elszánt katona is volt egy személyben. A közismert Sukán János számtartón túl megemlíthetjük, hogy maga Dobó dicséri Vámosi Mihály sáfárt, aki hivatala ellátásán túl, ,,a rohamok idején mindig kivont karddal a védőseregben volt”. Vagy a gyöngyösi Mátyás deákot, a juhászat felügyelőjét, aki nem csupán a tüzes szerszámok körül munkálkodott, de a harcok során meg is sebesült. Ferenc szakács pedig az októ bér 12-i, nagy ostromban halálát lelte. Lássuk tehát a következőkben, az egri vár gazdasági és adminisztrációs személyzetét, amint az a számadásokból felderíthető. A királyi ellenőr: Guthay Péter és lovásza, valamint egy-egy inspectora a cipóosztó, a kulcsár és a sáfár mellett — — — 5 fó A viceprovisor, azaz Dobó helyettese jószágkormányzói tisztében: Paksy Barnabás és lovásza — — — — — — — 2 fő A két aivárnagy: Vitéz Ferec és Nagy Bertalan — — — — 2 fő A püspöki ellenőr: esztergomi Sukán János és szolgája — — 2 fő A vár központi írnoka: Dobó íródeákja: Baltazár deák ■— — 1 fő A vár kulcsára: Imre deák és szolgája — — — •— — — 2 fő Tinódi említést tesz az udvarbírórói és az aludvarbíróról is — mindkettőnek Vince volt a neve — — — — — — — — 2 fő A várban szolgálatot tevő apródok: Balduin, Baráth Miklós, Jancsi, Kenderessy, Komáry Gáspár, Miklós, Nagy Ambrus, Palkó, RawonyC?), Tharjány, Újhelyi, Varsányi és Guthay királyi ellenőr apródja — — — — — — — — — — — 13 fő (Az apródok kapcsán meg kívánjuk jegyezni, hogy a vár- számodások „aldoscens“ (ifjú), illetve ..puer” (gyermek) kifejezéssel illetik őket. Valóban, Tinódi is ,,gyermök"-nek említi Dobó egyik apródját.) A cipóosztó: Vámosi Mihály deák és szolgája — — — — — 2 fő A szakácsok: Balázs és Ferenc — — — — — — — — 2 tő A pékek: — — — — — — — — — — — — — — 2 fő A konyhai vizhordók: — -— — — — — — — — — — 2 fő A korcsmárosok: Debrőy György és Debrőy Ádám, valamint Nagy László — — — — — — — — — — — — — 3 fő (Említésre méltó, hogy békeidőben, például 1551-ben, csak két korcsmárosa volt a várnak.) A bodnárok: Pintér János és Pintér Antal — — — — — 2 fő A vár kovácsa: Benedek mester — — — — — — — — 1fő A mosónő — aki minden bizonnyal a két várkapitány szolgálatára volt rendelve — — — — — — — — — — — 1 fő A börtonőr és a hóhér, aki egyben kínvallató Is volt — — — £ fó A vár dobosa — — — — — — — — — — — — — 1 fő A lovászmester, s a két várkocsis, egy-egy, segítségükre levő istállósgyermekkel —• — — — — — — — — — — — 5 fő Dobó István szolgája, kocsisa és 7 főnyi lovásza — — — — 9 fő (Meg kell ezzel kapcsolatban említeni, hogy Dobónak 6—6 hátas- és kocsilova, valamint 4 igáslova volt az egri vár istállójában.) A gyöngyösi Mátyás deák, a juhászat felügyelője — -— — — 1 fő Összesen tehát: — — — — — — — — — — — — 63 fő Ebben a 63 főnyi apparátusban valóban mindenkinek megvolt a maga fontos feladata, melyet okvetlenül el kellett végeznie — tehát nem hiányozhatott. Talán legfeljebb néhány fiatalabb apród („puer” = gyermek) távozhatott a várból, úgy hogy bízvást 55—58 főre tehetjük az ostrom alatt is szolgálatot tevők számát. Ha viszont ugyanekkor figyelembe vesszük, hogy egész sor tisztnek — levéltárilag igazolhatóan — saját szolgalegénye volt, nincs semmi értelme, hogy valmelyest is csökkentsük a kimutatott fentebbi létszámot, mert azok az esetleges csekélyebb létszámcsökkenést kiegyenlítik — ha felül is nem múlják azt. Tudjuk például, hogy Mekcheynek magával hozott szolgája Gyurkó volt, aki el is esett a védelmi harcok során. Gersei Pethő Gáspár szolgája pedig Thoth Máté volt. Egy püspöki officiálisnak, Ramonyay Imrének név szerint is ismerjük a szolgalegényét; János személyében. Kétségtelenül még több tiszt, köztük a püspöki officiálisok, sem nélkülözhették saját szolgalegényeiket. - Mivel azonban ezeknek a száma semmiképpen sem állapítható meg — ha számvetésünkben a vár 63 főnyi gazdasági-adminisztrációs személyzetét maradéktalanul figyelembe vesszük, mindenképpen a realitás talaján állva, az egri várban nem veszünk több személyt számításba, mint amennyi ott valóban volt. Sőt, ha több tekintélyesebb tisztnek volt legénye — ami nem kizárt, sőt igen valószínű! — akkor jó néhány szolgát számítva — végső soron valamelyest kisebb összlétszámot mutatunk ki. 6. A MESTEREMBEREK ES A BEHÍVOTT PARASZTI MUNKÁSOK E kategóriában a borbélyokat, azaz a sebészeket, a különböző iparosmestereket, a sütőasszonyokat és az úgynevezett „paraszti nép"-ként említett munkásokat vesszük figyelembe. E csoport létszámadatait zömében Tinódi beszámolójából ismerjük, de néhány kulcsfontosságú mester számát, s főleg jó néhánynak személyi kilétét és származási helyét levéltári források adataival hitelesíthetjük és tehetjük e kategóriát teljesebbé. A 13 borbély, azaz sebész közül név szerint ismerjük a következőket: Gáspár, Jakab és János mestereket, valamint segédeiket („famulus”): Jósát, két Lőrincet, Mártont és Pétert. Említésre méltó, hogy Borbély Péter, János mester szolgája, az ostrom harcai során elvesztette fél szemét és olyan súlyosan megsebesült, hogy örökös sánta maradt. A mindeddig kiaknázatlan várszámadások páratlanul érdekes adattal is szolgálnak a sebészek munkájához. Kiderül, hogy a küzdelem sebesültjeinek a kezelésénél részben timsót és „vitriolt” ,azaz vasszulfátot használtak - kétségtelenül vérzéscsillapításra. De figyelemre méltó, hogy a „babyr” (babérlevél) is a gyógyszerek között szerepelt, melynek valószínűleg illóolaj tartalmú főzetét használták a sebek kezelésére. Egyébként Dobó 12 forintot fizetett a sebészmesterek munkájáért, míg a gyógyszerek 11 forint 50 dénárba kerültek. Név szerint ismerjük mind a három lakatgyártót: az egri Jakabot, Mátyást és Tamást. Érdekes, hogy Tinódi csak négy kovácsot említ, viszont egy levéltári forrás arról tanúskodik, hogy az ostrom után, a jutalomra felterjesztettek sorában hat kovács szerepel: Egerből Gergely és Jakab, a felnémeti Jakab, János és Lőrinc, valamint a nagytályai Gergely mesterek. Az egy kerékgyártó mellett 5 ács és 9 molnár érkezett még a viadal hírére a vár falai közé. Az ácsokat és a molnárokat, bár Tinódi két csoportban mutatta ki, de abban az időben hazánkban a molnárok feladatához nem 45
