Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - JELENÜNK - Draviczki - Tajti: A világnézeti nevelés helyzete és feladatai
A 3. és 4. sz. táblázatok tulajdonképpen egy kérdésre vonatkoznak, a tudományos világnézet — a dialektikus és történelmi materializmus — alapvető kérdésére. Ezért közöltük közvetlenül egymás után a két táblázatot. Az alapkérdés eldöntése ,,vízválasztó" a világnézeti alapirányok között, ezért a kérdést két vonatkozásban közelítettük meg, egyrészt az osztálytársakról kértünk véleményt százalékos értékelésben, másrészt a megkérdezettnek a személyes véleményére is kiváncsiak voltunk. A statisztikai kimutatások, így a mi táblázataink is, szinte végtelen számú kombinációs lehetőséget adnak, amelyeket már csupán terjedelmi okok miatt sem tudunk részletezni. Célunk csupán néhány olyan összefüggést felmutatni, amely tendenciát vagy szimptómát mutat. A két táblázat egymás mellé állítása során szembetűnő, hogy a személyes meggyőződésről adott vélemények lényegesen pozitívabb összképet mutatnak, mint az a kép, amelyet osztálytársaikról adtak, vagyis a 4. táblázat adatai lényegesen „szebbek", mint a 3. táblázat adatai. Ebben nem találunk meglepőt, számítottunk erre az eltérésre, amelyet mint ismeretes szubjektív okok magyaráznak. Ezért mi az osztálytársakról alkotott képet tekintjük „objektívnek", illetve olyannak, amely jobban megfelel a valóságos helyzetnek. Egy jelenségre azonban már érdemes odafigyelni, ez pedig a következő: a főiskolás hallgatók véleménye társaikról és önmagukról 5—iO százalékos eltérést mutat, szemben a középiskolásokéval, akiknél ez az eltérés jóval nagyobb, miután az első felmérésnél 10 százalék, a másodiknál majdnem 40 százalék. A 40 százalékos eltérés nem ad lehetőséget semmiféle következtetés levonására, nyilvánvalóan irreális. Mint ahogy nem tartjuk elfogadhatónak a 4. táblázat második sorában található 94 százalékos igenlő választ sem. Ebből kitűnik, hoqy a főiskolai hallgatók értékítéletét tartjuk reálisabbnak mind társaikról, mind önmagukról. Nyilvánvaló, hogy az is eleme a világnézeti-erkölcsi neveltségnek, hogy az egyén megfelelő értékrendbe tudja elhelyezni a jelenségeket, adott esetben önértékelése és társainak megítélése objektív értékű legyen. A 3. számú táblázatban a középiskolások válasza önmagában is elgondolkoztató. Ha a két felmérés eredményét összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a második felmérés eredménye számszerűen gyengébb mint az első felmérésé — csökkent az ingenlő válaszok és növekedett a nemleges válaszok aránya —, holott ennek az ellenkezőjét lehetett várni. Ennek ellenére ezt a jelenséget nem tartjuk az iskola világnézeti nevelőmunkája bírálatának, hanem inkább úgy véljük, hogy ebben az évközi világnézeti-politikai-erkölcsi kérdések vitái játszanak szerepet. Az évközben lezajlott vitákban — az órákon, az iskolában, a kollégiumban, a baráti körben stb. — érvek és ellenérvek csaptak össze. A fiatalok jobban megismerték egymás nézeteit, világnézeti kételyeiket, vagy éppen az osztálytárs egyet nem értését világnézetünk valamelyik kérdésével. Ezt szem előtt tartva úgy véljük, hogy az év eleji és az év végi válaszok ilyen tendenciájú eltérése nem a világnézeti nevelés gyengeségét, hanem éppen ellenkezőleg, annak eredményességét tükrözi, ha abból indulunk ki, hogy a fiatalok a világnézeti kérdéseket és egymást is jobban megismerték, értékítéletük konkrétabbá, valósághűbbé vált. Ugyanez a kérdés a főiskolások igenlő válaszában — ez is a 3. számú táblázatban található — nem jelentkezik, de a „nem fogadja el" oszlopban már megfigyelhető. Végül a 3. számú táblázat adataihoz még egy megjegyzést kívánunk hozzáfűzni. A főiskolai hallgatók válasza — mind az „igen", mind a „nem" vonatkozásában — jobb képet mutat, mint a középiskolásoké. Távol áll tőlünk az a szándék, hogy ezt a pozitívumot kizárólag a főiskolák javára írjuk. Itt többről van szó. A tudományos világnézet alapvető kérdésében a főiskolás korú fiataloknak az álláspontja nemcsak kiforrottabb, hanem pozitívabb is, s ez nem csupán a főjskola érdeme, de természetesen az érdemben a főiskola nevelőmunkájának is része van. A 4. számú táblázatot nem elemezzük, mivel úgy véljük, hogy a személyes vélemény minősítése — mind a két korosztálynál, de főleg a középiskolásoknál — szubjektív okok miatt nem tükrözi megfelelően a valóságos helyzetet. Véleménye szerint meggyőzően bizonyított-e „az anyagi világ végtelen és örök” voltának tétele? A megkérdezett diák A felmérés időpontja Igen részben nem A középiskolások válasza 1972. szeptember 62,— % 31,1 % 6.9 •/, 1973. május 70,- % 26,— °lo % A főiskolások válasza 1972. szeptember 57.— % 40,— % 3.- % 1973. május 75,2 % 20,4 % 4,4 % A világ anyagi jellegének tétele elválaszthatatlan az anyagi világ végtelenségének, örök voltának tételétől. E két kérdésre adott válaszok összehasonlítása különösen tanulságos. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy például a 4. táblázat adatai között szereplő 94 százalékos „igen"-t nem alaptalanul tekintettük irreálisnak és hagytuk figyeimen kívül. A jelen (5. sz.) táblázat adatai a 3. sz. táblázat adataival vannak szinkronban, így az azzal kapcsolatban jelzett véleményünket erősítik. Ami magát az utóbbi táblázatot illeti, abból egyértelműen pozitív következetetések vonhatók le a világnézeti nevelőmunkára, miután az óv végi felmérés eredményei mindkét iskolatípusban jobbak az év eleji felmérés. eredményeinél. A számszerű arányokon természetesen lehet vitatkozni — néhány százalékos eltérést akkor is kaphatnánk, ha történetesen két egymást követő napon végeznénk a felmérést, — de a tendenciát tartjuk olyannak, amely lényeges és pozitív irányú, és a szóban forgó tanév világnézeti nevelőmunkája mellett érvel. A következő kérdés a dialektikus materializmus ismeretelméletének alapvető kérdésére vonatkozott. Itt is az adatok közlésével kezdjük. Képesnek tartja-e az embert a világ lényegének, törvényszerűségeinek a megismerésére? A megkérdezett diák A felmérés időpontja igen részben nem A középiskolások válasza 1972. szeptember 76,2 % 21.5 % 2,3 % 1973. május 76,- % 20,- % 4,- % A főiskolások válasza 1972. szeptember 79,— % 18,— % 3,- % 1973. május 88,6 % 10,- % 1.4 % Ennél a kérdésnél az igennel válaszolók aránya magasabb, a nemmel válaszolók aránya alacsonyabb, mint az előző két kérdésnél. (L. a 3. és 5. sz. táblázatot.) Ezt nem tartjuk véletlennek. Napjainkban a tudomány és a technika rendkívül gyors fejlődése — a tudományos-technikai forradalom — olyan meggyőzően „érvel" a marxista filozófia válasza mellett, hogy annak elfogadása elöl még a vallásos szellemben nevelt fiatalok sem térhetnek ki. Az „igen" és a „részben" válaszok arányán — főleg az utóbbi fogalom értei37
