Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - JELENÜNK - Draviczki - Tajti: A világnézeti nevelés helyzete és feladatai
hogy a felmérőlap kérdései között olyanok is voltak, amelyek részben fedték egymást, így az egyik kérdésre adott válasz bizonyos mértékig igazolta a másik kérdésre adott válasz őszinteségét. A két felmérés között 9 hónap telt el, s miután a megkérdezettek köre nem változott, ezért a második felmérést az első felmérés kontrolljának is tekintettük. A kapott eredmény igazolta ilyen irányú várakozásainkat. A legdöntőbb bizonyítéknak azonban — a tanulók véleményének objektív értéke mellett — azt tartjuk, hogy a világnézeti nevelés helyzetének, problémáinak alapvető kérdéseiben véleményük megegyezik a pedagógusok, az iskolák, a vezető politikai és hivatali szervek értékelésével. Tehát a megkérdezett fiatalok nem csupán őszintén, hanem reálisan és objektiven írták meg véleményüket. Ezért érdemes, szükséges rendszeresen bevonni őket — amint ez a KB ifjúságpolitikai irányelveiből következik és az ifjúsági törvényben előírt — az oktató-nevelő munka legbonyolultabb kérdésének megvitatásába, sőt az eldöntésébe is. Ezek előrebocsátása után áttérünk a tanulók válaszainak ismertetésére. Kezdjük a sort két olyan kérdéssel, amelyek világnézetük kialakulásával kapcsolatosak, egyrészt azzal, hogy mikor alakult ki jelenlegi világnézeti meggyőződésük, másrészt azzal, hogy milyen tényezőket tartanak meghatározóknak világnézetük kialakulásában. Az 1. sz. táblázat azt mutatja n.eg, hogy mikor alakult ki a tanuló jelenlegi világnézeti meggyőződése, azaz, általános iskolás korában, középiskolás korában vagy főiskolai hallgató korában. Külön mutatjuk ki — százalékosan — a két kategóriába tartozó tanulók válaszát, és külön a két különböző időben adott válaszokat. Mikor alakult ki jelenlegi világnézeti meggyőződése? A megkérdezett diák A felmérés időpontja általános iskola középiskola főiskola A középiskolások válasza 1972. szeptember 34,4 7o 65,6 7o1973. május 31,2 7. 69,8 %A főiskolások válasza 1972. szeptember 14 % 52 % 34 % 1973. május 13 7o 47,6 7o 39,4 % A táblázathoz szinte alig szükséges kommentárt fűzni, adatai annyira beszédesek. A középiskolások két iskolatípust, tulajdonképpen két fejlődési szakaszt jelölhettek meg. Kétharmados többséggel a középiskolás korszakot jelölték meg olyannak, amelyben kialakult világnézetük. A főiskolások három ,,korszak” közölt választhattak. Az első felmérésnél 52 százalék, azaz több mint fele a megkérdezetteknek a középiskolát jelölte meg, a második felmérésnél 47,6 százalék, azaz majdnem fele foglalt hasonló módon állást. Tehát mind a két korosztály a középiskolát és ezzel a középiskolás kort — 14—18. év közötti időszakot — jelölte meg első helyen, s csak ezután következett a főiskolás időszak, majd az általános iskola. Az általános iskolás korszakban, a 14 év alatti íictal még világnézetileg sem kiforrott, s ezt ők maguk is így ítélik meg, különösen érvényes ez a főiskolai hallgatók esetében. A főiskolai hallgatók jelentős része viszont már úgy érzi és azt vallja, hogy világnézete kialakult, egyénisége kiforrott, ezért ők is a középiskolát tartják meghatározónak. Az arányokon természetesen lehet vitatkozni, de az nyilvánvaló, hogy a fiatalok többsége a középiskolát és a középiskolai kort tartja meghatározónak a világnézeti nevelés szempontjából. A főiskola szerepét — és a 18—22*. éves korszakot — a főiskolásoknak több mint egyharmad része tartotta meghatározónak, amely ugyancsak nem jelentéktelen hányad. Természetesen az ilyen éles különválasztásnak csak relatív létjogosultsága van, hiszen a világnézeti fejlődés folyamat, amely nem tagolódik élesen különválasztható fázisokra. Aki pl. a középiskolát, vagy éppen az általános iskolát jelölte meg, nyilvánvaló, hogy nem úgy értelmezte, mintha ott be is fejeződött volna világnézeti fejlődése. Csupán a lényeg, bizonyos alapelvek, az alapirányultság kialakulásáról van ebben az esetben szó. Még eqy szerény megjegyzés erejéig arra utalunk, hogy a második felmérés számszerű eredményei mindkét korosztálynál az 1972/73-as tanévben őket tanító-nevelő pedagógusok munkájának értékéről is beszélnek, mivel az arányok közötti eltolódás tendenciája az adott iskola szempontjából pozitív. Tehát a főiskolások a főiskola szerepét, a középiskolások a középiskola szerepét a tanév végén többre értékelték világnézeti fejlődésük szempontjából, mint a tanév elején. Igaz, hogy néhány százalékos eltolódásról van szó, de éppen ez teszi hitelessé a fiatalok véleményét, s egyben ez jelenti a pedagógusok munkájának elismerését. Jóval izgalmasabb ennél a kérdésnél a következő, nevezetesen az, hogy a fiatalok milyen tényezők szerepét tartják meghatározóknak világnézetük fejlődésében. Távol áll tőlünk azt állítani, hogy a különböző tényezők szerepe pontosan olyan mértékű, amilyennek azt a fiatalok megítélték. Lehetséges például, hogy az iskola szerepe a valóságban nagyobb vagy kisebb annál, mint amilyen számszerű eredményt a felmérés során kaptunk. Mi a felmérés alapján csak azt mutatjuk fel, hogy milyennek látják maguk a fiatalok — az iskola példájánál maradva — az iskola szerepét. Csak ezt követően vetődik fel az a kérdés, hogy miért látják olyannak, amilyennek látják, ha történetesen „leértékelik", akkor az minek a következménye, A nevelőmunka hatékonyságának fokozása feltételezi az ilyen jellegű kérdések végiggondolását, a miértek megválaszolását. A következő táblázatunk ehhez nyújt kiindulási alapot. Melyik tényező játszotta a leg'őbb szereoet jelenlegi világnézeti meggyőződésének kialakulásában? A megkérdezett diák A felmérés időpontja iskola család ifj. mozg. önképzés rabárát egyéb A középiskolások válasza 1972. szept. 24 7o 23 7» 14 % 16 7o 13 % 10 % 1973. május 25 7o 20 7o 15% 13 % 12 % 15 % A főiskolások válasza 1972. szept.' 27 7o 23 % 13 % 18 % 10 % 12 7o 1973. május' 31 7o 22 % 6 % 20 % 9 7o 9 % 35
