Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - HAGYATÉK - Krúdy Gyula: Előszavak - előhangok
HAGYATÉK niiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiMiiHiiiiiiiMiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHMuiiiiiiiHiiiiiiMUiiMitiHiiiiiiiiiiiiuummiinniiHHiniuiiMiiaiiiiiMiNiuuitiiiiHiiiiiiiiimiiiiiHmmiiiiimKimiiMiiiii Előszavak-előhangok TllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMII||||nill|||H||||||||||ll|ll|llllllllll|l|llll|l|||||Mlllll||lllllllllllll,llllMlllIIMlllllllll,llllll,|Mlll|lll,lll|l,lllll||lllll,lll||,,||,,ll,lll,||||,,,llllll,,,|l,,,,ll,ll,,,lll,lll,llllllini,llllllll|lllll,llll,lll,lllll|llllllllllllllllllllll|||||7 Édesapám, Krúdy Gyula negyvenesztendős, igen termelékeny munkálkodása alatt többször írt bevezetőt saját és mások művei elé. Ezek közül mutatunk be néhányat. Ma már ismeretleneket. Muzeális kötetekből valókat. KRÚDY ZSUZSA A mennyit írtam, a mennyit szomorú voltam — az mind az én ifjúságom. Ha láttam valamit, ha fájt valami — és mennyi sokszor fájt az, a mit láttam —, akkor írtam. Némelyik írásom csak annyi, mint egy könnyű sóhajtás, vagy valami álombéli hang, a mi még a szivünkben cseng, ha felébredünk és nótával virágosodik ki a szájunk. Másik meg olyan, mint a felleges égboltozat, a miből a hideg eső hull, hogy alig ismerek magamra. Akkor tán jobban fájt valami mindennél, mint máskor. Az ablakomat verte az eső és a papiros felett árnyékok jártak, a felhők árnyéki, a miket a szél hajtott az égen. Én mindig fiatal maradtam. A hogy leveleztem most ezeket a lapokat, a mik holnap a közönség elé kerülnek, hát kissé szégyellem magam. Meg szomorú leszek. Nem az első könyvem, de mégis mintha nem volna több. Csak ez. A melyikbe az én ifjúságom van szép kerek gar- mond betűkből sorokba rakva. Virágosak a fák, az akácz kibontotta virágait, az orgona meg minden illatát felém küldi; érzem még- egyszer, hogy milyenek voltak azok a sóhajtások, a mikből történeteket szőttem, hogy milyenek voltak azok az álmok, az elsők, a kikeletiek. Rosszul kövezett az utcza, a házak se nagyok, de alattuk fehér ruhás lyányok haladnak nevetgélve; egy gyerek csigát űz ostorával, a kék végtelenben fecskék czikkáznak. Bocsássák meg az ifjúságomat, szépen kérem. 1898. június Krúdy Gyula 0*0 Néhány kis, vidám és tragikus történet következik itt abból az életből, amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak. Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő-illatú negyvenedik életévig, nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag boldogtalansága; nem egyszer a férjhezmenés vagy megházasodás körül telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő hisztérikák és kicsapongó latrok érdeklik a mos- datlan tollast. „Hiszen szép a szerelem — mondta például Kálnay László, akinek állandóan két-három felesége volt, persze, balkézről; cvikkeres, mélyhangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta, mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat, — de a legszebb kisasszonyt sem lehet legelni küldeni." így szólt és a huszonegyes játékban nem egyszer előhívta tizenkilencre az alsót, különösen akkor, ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre, vagy bábaasszonyra volt szükségük a nőknek. A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy az író késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint egy beretválatlan szerzetes és a szentimentális szerelemnek már annyit sem hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt vándorkomédiás; pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint a kandúr, amelynek farkára égő papírost kötnek. Hangzótok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. Az Irmák budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése, a Máriák ég felé fordított szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai, színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó varázsa, — Isten veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket vet papírosra a költő. Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a férfiú. így például, mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak, rendes ember hasat ereszt. Egy ke- csege-formájú férfiú sohasem lehet a legjobb ügyvéd, vagy a legbölcsebb bíró. Magassarkú cipőt csak a parkett-táncosok viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen csirkefogók. Krémszínű nadrágot a pesti csepűrágók. És holdvilágnál csak az elvetemült perszónák bolyongónak hozzájuk illő ifjú betyárok karján, valamint a muzsikus-cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a borbély- segédek írnak szerelmes levelet. Futóbolond epekedik elérhetetlen nő csókja után. Semmittévő és műveletlen ember fecsérli idejét a nőknek való céltalan udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből, annak javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával, hangjával, felejthetetlen pillantásával. Okos embernek tudni kell, hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és gondolataik, ha egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt; a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt-nagyságúak a férfi-érzéshez képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulet Júlia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik. Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas gyaloglás, fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos randevú, ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés, az erdőben a házőrző komondorok elől. Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság, rabszolgaság és a valódi természet elsik- kasztása. Pá, te piros halál, amelyet egy hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled, lehajtott fejjel való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett nyak, midőn az expressz közeledik és a legmagasabb fa kiválasztása a budai hegyek között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg tavasszal lenge ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa alatt s akkor a szerelmesek nyakába lehet zuhanni. 25
