Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - HAGYATÉK - Egergényi Tibor: Változatok a Madách-témára
Vaf.-e még értelme az ötvenes évek végén a passzív ellenállásának? Előbbre viszi-e a forradalom az emberi haladás ügyét? Van-e emberi haladás? Előbbre jutott-e az emberiség az elmúlt évezredek során? Madách azokat az uralkodó eszméket, áramlatokat akarta ábrázolni, amelyek az IV. szín; Egyiptomban ötvenes évek végén foglalkoztatták a politizáló és a politikai válságból kiutat kereső hazafiakat. A Tragédia témája tehát a küzdelem az emberi haladásért, felemelkedésért, a társadalmi és politikai igazságosságért. Mindezt Madách a liberális köznemesség szemével nézi és látja. Sohasem ítélte el 1848-at, ellene van a Habsburg ház előtti behódo- lásnak, viszont épp ennyire távol áll tőle Petőfi, Arany és Vajda népszemlélete. Mint köznemes „elutasítja a zsarnoki abszolutizmust, de elutasítja az ellene irányuló népi plebejus forradalmat is, elutasítja a kapitalizmust és elutasítja az annak felváltására hivatott szocializmust. Ugyanakkor azonban cselekedni akar” (Lukács György) Sokszor és sok formában szól az emberi cselekvés értelméről. Az ember maga a cselekvés perceiből, óráiból és napjaiból tevődik össze, s ezek az órák, napok teremtik meg a kultúrát, a piramisokat, a Towert, Bizáncot: „a cél: halál, az élet küzdelem S az ember célja e küzdés maga ..." „... bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, Emelt és így nagy szent eszme volt, Előre vitte az embernemet.” Ez a tettvágy, a küzdelem a jóért és nemesért emeli fel a Tragédiát a pesszimizmusból, a Virrasztók letargiájából. megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, ami az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbe esve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig XII. színé Falanszterben előbbre és előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre." A Tragédia végső tanulsága is az, hogy az emberiség és ember küzdelme a jobb sorsért nem hiábavaló: „Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végtelen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság és erény.” Madách kérdéseire visszahangozván a „küzdj és bízva bízzál" csak afféle gyermekeknek szánt pedagógiai intelem, s nem sokat mond a Világos utáni köznemességének sem. Ennél biztatóbb és reményteljesebb az utalás a jövőre, a „percnyi és arasznyi létre”, a „végtelen érzetére”, a „nagyság és erény” lehetőségeire. ★ ★ ★ =""ljr"u: — A FÉRFI ÉS NŐ viszonya Madáchot kora fiatal- | j ! sága óta elevenen érdekelte. Első drámái között fiMiiiiimiu? van a Férfi és nő, utolsó műve, az Akadémiának készített értekezése is a nőről szól. Ellentmondásos ábrázolása ellenére is a Tragédia kulcsa Éva alakja. Egyszer mint rabszolganő és honleány, plebejus nő — arisztokrata lány, máskor mint könnyelmű XIII. szín; Az Űr asszony — hű feleség jelenik meg. Kétségtelen, hogy Éva alakja számtalan szállal fonódik össze Fráter Erzsébet alakjával. Madách feleségével, akiről 1844-ben ezeket írta barátjának, Szontagh Pálnak: „Hol kezdjek írni ezen Vili. szín; Prágában A hang nem új költészetünkben. Megvan Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi lírájában. Az eszmei mondanivaló és téma pesszimista felfogása ellen maga Madách is tiltakozik: „Igaz, hogy mindenütt 38
