Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Sereg József: A nagy parasztháború őrtüzei Heves megyében (próza)
A nagy parasztháború őrtüzei Heves megyében i SEREG JÓZSEF: Dalnoki Szekeíy Dózsa György születésének 500. évfordulóján legyen emlékezés e szerény írás azokra, akik a nagy magyar parasztháború fő útvonalától távol, itt az északi hegyvidék lábainál, a hevesi mezőkön ütöttek tábort, vívtak rettenetes harcot a rettegett egyházi és világi méltóságokkal. Itt nyugszanak jeltelen sírokban Pásztó alatt, Debrő mellett és Makiár környékén, az egykori csatamezőkön, gyötört jobbágytestük összeporladt a hazai földdel, melyet verejtékes robottal és véres holttestükkel tettek termékennyé. . . Itt éltek gazdáik is, szám szerint 285 tehetős birtokos, kiket e szép és gazdag vidék és az itteni nép táplált és szolgált. Gazdag urak voltak, mert a bélháromkúti apátság művelt földjeitől a pásztói szelíd dombvonulatokig az erdők vadat, a hegyek déli lankái tüzes, zamatos borokat, a kertek ízes gyümölcsöket, a hevesi rónák acélos búzát, a tiszai vizek halakat és vízimadarakat, a folyó menti rétek selymes szénát bőven adtok. Csinos, tornyos városok, mezővárosok és látszatra békés, dolgos falvak köszöntötték a ,,nagy úton” megyénkén átutazókat, s mégis e békés, szorgos és gazdag vidék egyszerre, sőt előbb rezdült 1514-ben a Duna—Tisza-közi, vagy dél-tiszántúli néppel Dózsa ,.veszélyes” tanaira. Ennek oka talán éppen e táj mezőgazdasági árutermelési fejlettségében, s ebből fakadóan úri mohóságában keresendő. Engedtessék meg, hogy e helyt mindössze két nagyúrról szóljak csak részletesebben, illetve egyetlen birtoknak és annak jövedelmének állapotáról említsek néhány adatot. A két úr egyike: Bakócz Tamás egri, majd esztergomi érsek, Dózsa vezérré választója és egyben egyik legfőbb ellensége is, a másik Estey Hyppolit esztergomi, később egri érsek, a Mikszáth által is tollhegyre tűzött, híres ,,kis prímás”. A birtok és jövedelem pedig az egri érsekség, mely birtok és méltóság 1498-ban cserélt gazdát a két főpap között ,,közös megegyezés” alapján. 1491—98 között volt Bakócz Tamás egri érsek. Nagy karriert futott be a Mátyás által felemelt ,,kerékgyártó” (Szerémi gúnyolódása, utalván Bakócz apjának foglalkozására) Mátyás titkára és bizalmasa volt, majd kancellárként volt urának árulója, egri érsek, esztergomi hercegérsek, Ulászló idejében a valóságos hatalom birtokosa. Ránk maradt, hiteles arcképéről nem a kegyes főpásztor, hanem az ellentmondást nem tűrő despota tekint ránk; kövérkés arc, keskeny, kegyetlen száj, vastag, bozontos szőrzetű, szigorú szemöldök. A száj melletti erősen bemélyült vonások és a hegyes, előreugró áll nem sok kegyességet ígér. Valóságos keleti despota volt, kitől Rómában és Budán egyaránt tartottak, s mert a ,,szent városban” tehették, nem tették maguk fölé pápának, viszont, hogy mellőztetéséből fakadó haragját kivédjék, rábírták az új pápát, X. Leót, nevezze ki lateráni követének, konstantinápolyi pátriárkának és bízza meg egy törökellenes keresztes háború vezetésével. A korból másik, nagy egyházi méltóságot viselő hevesi főúr, Estey Hyppolit is szolgáltatott jó néhány meglepetéssel. Mátyás sógoraként, hatéves korában lett esztergomi érsek, pápai akarat ellenére, erőszakkal. Rómában sem mertek ujjat húzni a hatalmas Mátyás királlyal. 13 éves korában már bíborosi kalapot kapott, s amikor az esztergomi érseki széket az egrivel ,.elcserélte”, már milánói érsek is volt egyben, 1502-től Capua, majd 1503-tól Ferrara püspöke is. Estey Hyppolit lovasai verték szét a parasztháború utolsó északi csapatát Makiár mellett, de erről majd később, ne vágjunk az események elébe. Ejtsünk szót inkább a híres ..Bakócz-kódexről”, mely betekintést enged egy, a korban fejlett egyházi nagybirtok jövedelmeibe és gazdálkodási viszonyaiba is. Az 1493-96. évek gazdálkodási adatait, tizedkötelezettséget, uradalmi számadásokat tartalmaz ez az értékes uradalmi számadási jegyzék. Bálint egri kanonok 1493-ban Heves megyében a püspök számára 19 608 „kalongyát” - kepét - számlált össze, amelynek pénzértéke 1400 forint volt. 1495-ben 21 650 kepe a püspök tizedszedői által megszámlált termés, amelynek pénzértéke 1548 forint volt. A korabeli összehasonlító adatok az ország egyik legjobban termő területeként jelölik Heves megyét, hiszen Szabolcsban ugyanekkor a tizedre eső kepék száma 21 410, Abaújban 12 364, Zemplénben 23 192, Sárosban 7896, Borsodban 21 000, Beregben 17 702, Zaróndban 3816. A kertművelés is bőven jövedelmezett, mert a kódex adatai külön említik a tárkányi és egri törökfajta bolgárok kertészkedését, és sajátosan utalnak arra is, hogy Egerben a püspöki uradalomban már házi robo- tos jobbágy helyett fizetett szakkertészt tartottak. Viszont a hatvani hóstya lakói káposztataposásra és Egerbe küldésre voltak még kötelezve. A királyi látogatáskor, 1493-ban, a vendéglátó asztalra bőven vásároltak az ápolt kertekből finom gyümölcsöket. A ,,gabonaföldeken” kívül Heves vármegyében Egertől Pásztóig húzódtak a szőlős területek. A kódexben nyilvántartott bortizedkerületek a következők: Pata, Debro- völgye, Saár, Tarján, Apcz és Pásztó. Ezek tizedjövedelmét a püspökök bérbe is adták. A patait 100, a debrő-völgyit 100, a saárit 130, a tarjáéit 180, az apczit 100, a pásztóit 125 forintért. 1495-ben ezek a bérletjövedelmek még emelkedtek is. Ugyanekkor Egerben és közvetlen környékén az egri püspöknek 1495-ben 1450 forint tiszta jövedelme volt. összehasonlító adatként hadd említsem, hogy ebben az időben nyolc igásökröt lehetett vásárolni 28 forintért, 32 borjas tehenet 70 forintért és 18 tinót 32 forintért. A bárány- és kecsketized évi 400 forint körüli pénz volt, ezt az összeget fordították az egri vár költségeire. Más megyék tizedjárandóságát éppenséggel eladták. Az érsekség a szolgáltatások pénzbeli megfizetését egyenesen szorgalmazta. Nevezetesen 1,5 forint volt egy sertésért befizetendő összeg. 1495-ben a rendkívüli taksa Heves vármegyét illetően a püspöki jövedelmet 3054,5 forint többletbevétellel egészítette ki. A felsorolt néhány adat jellemezni kívánta csupán a püspöki jövedelmet, mintsem annak teljes és Dontos összegét, illetve összetevőit megállapítani. E munka nem enged helyt ilyen törekvésnek. A célt illetően és érdeklőén kiviláglik viszont, hogy a XV. század végére országszerte erősen fellendült a feudális keretek között folyó paraszti árutermelés és a parasztságot mezővárosainkban különösképpen pénzbeli fizetésre képessé tette. Földesuraink, s ez tűnik ki az egri 1493— 95-ös Bakócz-kódexből is, éltek is a lehetőséggel, szorgalmazták a pénzbeli szolgáltatást. A feudális járadék szerkezete tehát erőteljesen megváltozott. Szinte teljes mértékben eltűnt a robot, sőt az egri püspökség már olykor bért is fizetett a szakembereknek. A püspöki asztalra az 1493. évi királylátogatáskor — de egyébként is — piacokról szereztek be mezőgazdasági árucikkeket, keleti fűszereken túl hazai termékeket, búzát, lisztet, kölest, borsót, lencsét, bort, halat, borjúhúst, szárnyasokat - fogyasztásra — lécet és zsindelyt építkezéshez stb. E körülmény látszólag a terhek csökkentését jelentené, viszont a paraszti árutermelés a piac kínját és keservét is megízleltette a jobbágyfalvak népeivel. Igaz, hogy uruk vásárlójuk is lett egyben a piacon, a paraszt feleslegeiből el is adhatott. Viszont a szolgáltatások pénzbeli teljesítése a piaci áringadozás létbizonytalanságát a mindennap közelébe hozta. A pénzbeli járadék megfizetésekor senki nem kérdezte több termett-e, és hogyan alakultak az árak. A pénzjáradék beszedése az úr számára egyszerűbb is volt, és a földesúr egyébként sem volt pénzének ellensége, sőt ha a piacon olcsón kapta a terméket, saját majorságában sem küszködött vele. A pénzjövedelmeket tovább növelték, a paraszti árueladást fokozottan veszélyeztették az utakon földesúri jogon állított vámszedőhelyek, melyeknek forgalma és jövedelme ezekben az években megélénkült. A piacra termelés a közvetlen robotkényszert a pénz megszerzésének rettegett gyötrelmévé fokozta és általában a parasztság elszegényedését eredményezte. Ezzel szemben csak egy nagyon 41
