Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Bukovinszky László dr. - Saárossy György dr.: Az iskoláskorú nők szexuális problémái a nőorvos szempontjából (próza)

Az eddig elmondottak alapján két kérdésre kellene felelnünk. Az egyik: hogyan értékeljük a fiatalok szexuális aktivitását és mit tehetünk az igény korlátozásának érdekében. A másik: hogyan előzzük meg a korai szexuális aktivitás olyan következményeit, melyek sem az egyén, sem a társadalom szempontjából nem kívánatosak.

A mi társadalmunk a házasságon kívül született életet védi és megvédi. De vajon célszerű volna-e, ha ez a társadalom a fiatalok házasság előtti nemi életéből származó terhesség kiviseléséhez ragaszkodna?! Az lenne a jövő útja, hogy terhes iskoláslányok részére iskolákat rendezzünk be, mint Angliában és Ausztriában? Vagy a gondot változatlanul csak a terhességmegszakítás törvényes lehetőségével csökkentsük?

Szerintünk inkább arra kellene törekednünk, hogy a fiatalkorúak nemi életének minden olyan megnyilvánulását és következményét, mely egyéni és társadalmi szempontból nem kívánatos, pontosan kidolgozott, megelőző tevékenységgel kíséreljük meg kiküszöbölni. A megoldást — a korszerű szemlélet szellemében — a kellő időben megkezdett, s következetesen folytatott és döntően a felelősség- érzetre inspiráló szexuális nevelésben, valamint a túl korán jelentkező nemi aktivitás — psychés-intellektuális ráhatással való - fékezésében kell keresnünk.

Sajnos, az e vonatkozásban elért, eddigi eredményekkel nem dicsekedhetünk.

A megkérdezett szülők a kulturált heteroszexuális életről maguk is vajmi keveset tudnak, ismeretanyaguk hiányos, megalapozatlan, és ami fellelhető, az is korszerűtlen, emiatt, ha a nevelési szándék meg is volna, alkalmatlan és elégtelen arra, hogy gyermekét e vonatkozásban nevelje.

Az iskolai tantervekben szereplő, ilyen jellegű anyag is elégtelen, sem a pedagógusok, sem az orvosok nincsenek tanulmányaik során felkészítve ilyen jellegű feladatokra, s a nyújtott kevés ismeretanyag is — rendszerint elkésve jut a tanulókhoz.

Nemecskay-Argay, Földvári—Székely, Szombathy és saját vizsgálataink egyöntetűen azt állapítják meg, hogy a fiatal nők és férfiak szexuális kultúrája szegényes, vagy egyáltalán nincs, aktivitásuk felelősségtartalma pedig súlyos hiányosságoktól terhes. Meg kell jegyeznünk még, hogy a szexuálisan

aktív fiatalok nagy része nem züllött, morálisan értéktelen, társadalomból kivetett, kallódó egyén, hanem éppen- hogy az életre komolyan készülő ember. Ugyanakkor a szexualitásról és annak következményeiről pontatlan, homályos ismeretanyaggal rendelkezik csupán, mert ismereteik jó része hasonlóan tájékozatlan személyektől származik.

J. J. Rousseau már a XVIII. században megírta Emil’ (ou de L' education) című művében: „Ha nem vagytok benne biztosak, hogy 16 éves koráig tudatlanságban tarthatjátok a gyermeketeket a nemek közötti különbséget illetően, legyen gondotok rá, hogy megtanulja 10 éves kora előtt." Makarenko művei V. kötetében így ír: „Miközben a gyermeket, mint a jövő emberét és állampolgárát neveljük, egyidejűleg nemi viszonylatban is neveljük. A szerelmet tanítani kell, bármily különösen hangzik, van ilyen tudomány." Az ilyen fogalmat, mint erotika, libido, szexuális vágy, legitimizálni kell, úgy, hogy az természetesnek hasson, mint ahogyan az is.

Az olvasmányok útján gyűjtött szexuális tárgyú ismeretanyag egyéni feldolgozása helytelen, sőt káros, mert az érdeklődést elsősorban a kíváncsiság jellemzi, amely nem a biológiai ismeretek gyarapítására, hanem a nemi aktus, a fogamzás, jobb esetben ennek megelőzésére összpontosul. Az egyik hiányosság az, hogy nincs konzultációs lehetőség az olvasottak megfelelő feldolgozására, a másik, ennél súlyosabb hiba, hogy nincs olyan irodalom, amely a házasság előtti nemi élet következményeit kasuisticusan, epikritikusan tárgyalva, a példa erejével gondolkodásra, felelősségérzetre inspiráló és nevelő hatású lenne. Arról olvashatnak ugyan a fiatalok — többnyire kellő kritika nélkül —, hogy milyen a nemi élet, de a következményekről és azoknak az egyén életére döntően kiható, kedvezőtlen vonatkozásairól nincs megfelelő híradás.

Az iskolás korú nők szexuális partnerei többnyire hasonló korcsoportú fiúk köréből kerülnek ki. Megfigyeléseink szerint e fiatal férfiak nem is gondolnak azokra a következményekre, amelyek a nőt érintik. A férfiaknál a szexuális felelősségtudat és felelősség- vállalás hiányát bizonyítja, hogy az esetek többségében a lány abortuszakor vagy szülésekor háttérben kívántak maradni. E magatartást súlyosbítja az is, hogy szexualitásuk

többnyire agresszív tendenciákra épül.

A szexuális nevelés, mint a nevelési egység lényeges összetevője — elsősorban otthon, a szülői házban kezdődhet el, már jóval a pubertás évei előtt. Ha a szülők aktív segítségét elvárjuk e téren, akkor elsősorban a fiatal házasokat, a jövendő szülőket kell módszeresen oktatnunk, mert a jelenlegi helyzetben a szülők erre a nevelési feladatra nem alkalmasak. A fiatal nők és férfiak ilyen nevelése egyedül az iskolától, mint alapfokú tájékoztató fórumtól sem várható el teljes mértékben. Sajnálatos az a helyzet, amikor a szülő a tanárra, s a pedagógus a szülőre néz — s közben a kérdés megoldása a „biológiai experimentum" lesz —, melynek következményei már súlyosabbak és a nő- gyógyászati műtőben vagy a szülőszobán oldódnak meg átmenetileg.

A genitális szerveknek a pubertás beálltával bekövetkező működésképessége nem jelentheti a szexuális élethez való teljes jogot, mert a teljes személyiség integrációjának a társadalom által megkívánt mértéke a szexuális érettséget csak több évre rá követi. S ezek alatt az évek alatt a nemi élet természetes következményeit a fiatalok sem gazdaságilag, sem jogilag vállalni nem képesek.

E miatt két lehetőséggel kell számolnunk: vagy korlátozni kell a működésre érett szexuális tevékenységet, vagy megfelelő neveléssel és felvilágosítással már igen fiatal korban biztosítani kell korszerű fogamzás- gátló szerek használatát, s nem utolsósorban a nemi betegségek megelőzését.

Anélkül, hogy a jövőben kialakuló állásfoglalás tekintetében praejudi- calni akarnánk, szerintünk a szexuális igények helyes neveléssel való fékezése és a biológiai igény ésszerű korlátozása helyesebbnek látszik, mint a — megfelelő óvintézkedések mellett - a pubertás beálltával engedélyezett, korlátlan szexuális aktivitás. Jogilag is csak a társadalmi érettség lehet fedezete a szexuális aktivitásnak, mely csak mélyen gyökerező, kölcsönös felelősségérzetre épülhet, ez szerintünk a nevelési munka alappillére.

E TÁRSADALMI méretű nevelő-megelőző munkában elengedhetetlennek tartjuk a szülők, pedagógusok, szo- ciálpsychológusok, szervezéstudományi szakemberek és nőgyógyászok nem alkalomszerű, de állandó tevékeny együttműködését.

38