Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sugár István: Két híres egri ital históriája

dóul 1897-ben arról tájékoztat pz Egri Újság, hogy ez a borféleség „már csak ritka ember látta pincében pihen...”! Éppen ezért rá is kaptak a hamisítók és borüzérek. Már 1911-ből van adatunk, hogy „az egri bikavért Budapesten igen sok vendéglőben hamisítják, vagy vagy más borral helyettesítik.” 1934-ben pedig egyes lelkiismeretlen egri gazdák és borkereskedők, — amint azt a városi képviselőtestület megállapította, — „az egri bikavér karakterét és világhírét" a Gyöngyösön bőviben termelt s onnan behozott otelló túlságos mennyiségével tették tönkre. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy hamarosan

a felszabadulás után, a Nemzeti Bizottság is foglalkozott a bikavér problémájával, megállapítva, hogy „Eger nagy tragédiája, hogy nagy hírnévnek örvendő bikavér bora... sohasem állt kellő mennyiségben és minőségben rendelkezésre ...." Tervezetet is készítettek az egri bikavérnek „kiváló borszakértők” bevonásával való márkázására, mive) „itt minden egyéni érdeknek háttérbe kell szorulnia."

Napjaink minőségi egri bikavére nemcsak hazánkban az egyik legkeresettebb borféleség, de pincéink mélyén érő „Erlauer Stierblut” illetve a „Blood of bull" ma már világmárka.

Szüreti jelenet 18C8-ban. Előtérben vörös szőlőt préselő sutu, s a háttérben a legjobb egri bort termő Eged.

(E szines festmény a Magyar Országos Levéltárban őrzött egy egri térképet díszíti.)

o A

T

49