Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 1. szám - NÉPEK VILÁGA - D. Panyik Márta: Vörös vagy fekete zászló alatt (próza)

tulajdonítható. De von a tv-nek egy furcsa, kiegyenlítő hatása is, u fontos eseményeket egy szinten említi az apróságokkal. . . Nem tesznek különbséget a válás, a lóverseny és a közel-keleti háború között. A gyerekek gondolkodását ez nagyon befolyásolja. Ez ré­misztő. . . Raskin: Regényeinek formája a mai élet széthuliottságára utal? Lessing: A Golden Notebook elején Anna azt mondja: ,,A helyzet az, hogy akárhová nézek, minden felrobban.' A legenda saját társa­dalmunk legendája foszlott szét. Darabokra hullott a hirosimai bomba óta. Akkor még nem tudtuk, hogy vízválasztó volt. Nem figyeltünk oda, azt hittük, ez is csak egy új szörnyű fegyver a szörnyű fegyverek sorában. Csak később ébredtünk rá a dolog borzalmára. Lassan hatolt el a lelkiismeretünkig és egyre mélyebb a döbbenet. Mi pusztítóbb fegyvereket használtunk, mint amilyennel az ellenség rendelkezett. Egyetértettem Anglia és USA harcával Németország és Japán ellen, de Drezda bombázása eiborzasztóit és undorodtam a propagandánktól Egész életemben enyhén bűzlő pártokat, célokat, nemzeteket és moz­galmakat kellett szolgálnom. . . . . .Sokszor kínoz a képzelet tehetetlensége. Saját írói életem és korunk félelmei között szakadékot érzek. Leülök egy nyugodt lon­doni lakásban és arra gondolok, Vietnamban háború van. Tegnap éjszaka, miközben vacsoráztunk, a rendőrség megszállta az egyetemet és diákokat tartóztatott le. Raskin: . . .Az én nemzedékem politikai aktivitását nagyon erősíti Vietnam kitartása és a kubaiak sikere az USA ellen. Lessing: Vietnam évek óta vérzik. Nagyon tisztelem Kubát és remé­lem, hogy a kubai forradalom valóra tudja váltani elképzeléseit. De nem Kuba vagy Afrika vagy Vietnam a legfontosabb. . . Nem becsű löm le a hősiességet. Kuba és Vietnam hősies, de nagyszerűségük ünneplése helyett azzal kell törődnünk, hogy az emberiség ne pusztítsa el önmagát a következő 25 évben. . . El kell kerülnünk egy újabb világháborút. Már most a teljes káoszban élünk, de olyan romlottak lettünk, hogy észre sem vesszük. A világ tántorog, értékeink rothadnak. Raskin: Túl pesszimista, a mi generációnk sok mindent szabadabbá tett, a mi értékrendünk már nem kommersz. Lessing: A hatvanas években a fiatalság sok szabadságot kiharcolt magának. A ,,virághaíalom" időszakában találkoztam fiatal kanadai költőkkel, akik szerint a virágok hatalmasabbak a tankoknál. Ez szen­timentális hülyeség. Késő van már a romantikára. Az utóbbi években a fiatalokat körülrajongták, viszonylagos szabadságot engedtek nekik, mert ők jelentik az új ,,piacot”. Ennek a korszaknak vége, a fiatalok rájönnek lassan arra, amire az eiőző generációk is, hogy elérkezett az a szörnyű pillanat, amikor cselekedni kell, mert ha nem tesznek valamit, az ó életük is olyan lesz, mint a szüleiké volt. A szabadság illúziója szertefoszlik. A mostani diákmozgalmak nagy része annak a ténynek tulajdonítható, hogy több éves lótuszevés után a fiatalok rájöttek, hogy az ő életük épp olyan meghatározott és anyagias lehet, mint a szüleiké. Nem akarják ezt az életet, csapdában érzik magukat. Ez az érzés attól függően, milyen irányban használják ki, lehet jó vagy rossz. Raskin: Úgy tűnik, hogy bizonytalannak, veszélyesnek érzi helyze­tünket. Lessing: A fiatalság fontos része forradalmi. De ha az atmoszféra megváltozik, meg fogja látni, hogy a fiatalság nagyon nagy hányada nem forradalmi. A fontos kisebbséget meg kell őrizni, mert ez fogja folytatni a harcot. Az utóbbi évtized viszonylagos szabadság időszaka volt, ami a vége felé közeledik. A veszély abban van, hogy a fiatal­ság. ami ebben a korszakban nőtt fel, azt hiszi, ez mindig így lesz. Kaskin: Már rájöttünk társadalmunk autoratív jellegére. Mindennap, minden városban tucatnyi a letartóztatás. Tegnap volt itt nálunk is a rendőrség. Lessing: Igen, ez igaz, de a tény az, hogy a fiatalok tüntetnek. Tételezzük fel, hogy maga és a barátai nem tüntethetnek többe nyilvánosan. Olyan szervezeteket kell létrehozni, amik ilyen körülmé­nyek közt is képesek fennmaradni. Miközben nyíltan cselekszenek, azért is harcolniuk kell, hogy a nyílt cselekvés joga megmaradhasson. Raskin: Halványan emlékszem az ötvenes évek hangulatára. Tömeg őrület volt, az emberek rettegtek az őszinteségtől. Lessing: Amerikában a radikálisoknak nem volt könnyű dolguk. A mccarthyzmus mély nyomot hagyott ezen az országon. Sok amerikai barátom esett áldozatul. Tegnap beszólt nekem Morton Sobeilról. Nem tudja elhinni, milyen furcsa nekem, hogy ilyen könnyen ejti ki a nevét, amikor 15 évvel ezelőtt senki nem merte szóba hozni, kivéve néhány radikálist. Senki nem figyelt ránk, amikor tiltakoztunk Sobell és Rosenbergék zaklatása ellen. Már a nevüktől is félve visszahőköltek az emberek. . . A hangulat szenvedélyesen baloldalellenes volt, állandó veszélyben lorogtunk. Jó, hogy a fiatalok nem élték ót ezt az időt. Szabadabbak és bátrabbak, de rá kell jönniük, hogy a mccarthyzmus visszatérhet. Raskin: Sok baloldali diák jómódú családból származik. Híres kor­mánypárti professzorok fiai dolgoznak a baloldali mozgalomban. Hogyan látja a generációk kérdését? Lessing: A borzalmak okozta feszültség olyan elviselhetetlenné vált. hogy a középkorú emberek jobbnak látják nem észrevenni. Az én nemzedékem nem érti meg, hogy a fiatalság a felszín alá hatolt és felfogta civilizációnk rémségeit. Ilyen átkozottul romlottakká váltunk. Az emberiség rosszab és rosszabb, egyre jobban elpolgárosodik, egyre többet hajlandó elviselni. Mindig hihetetlen brutalitást tapasztaltam a társadalomban. Szüleim és sok millió ember életét az I. világháború nyomorította meg. De az emberi képzelet hajlamos nem elfogadni a helyzet tanulságait. A háború olyan sebeket ejt az emberiségen, amit nem akar felismerni. A második világháború után a világ feléledi, lenyalta sebeit és belekezdett a harmadik világháború előkészítésébe. Ezt a színjátékot figyelni, látni, hogy az ember mit csinált magából, már önmagában elég volna a fiatalok lázadásához. Csodálkozom, hogy az új baloldal nem szenvedélyesebb. Remélem, nem tart igazságtalanul keserűnek. Az emberiség nagy­szerű tud lenni. Az én társaimnak több fronton kellett harcolniuk. Vörösnek lenni nagyon kemény dolog. Sok barátom elpusztult vagy tönkrement. Gyakran a forradalmi mozgalmak, amikben dolgoztak, elárulták őket. Sok volt kommunista elvesztette a hitét. Raskin: Lehetséges, hogy a mi nemzedékünk politikai mozgalmai újraéleszthetik a hitet? Lessing: ...A kommunistákat nem lehet meglepni semmivel. Nincs olyan szörnyűség, amit az emberek el ne követnének. Mi megtanultuk ezt. A maguké új nemzedék, ha szerencséjük van, nem fogja annyi csapás érni, mint a miénket. Mindenesetre sok türelemre lesz szük­ségünk.” A vörös és a fekete zászló is sok hívet szerzett magának az USA fiataljai között. A cél az, hogy az amerikai zászló alatt menetelhesse­nek, ha az újra a Függetlenségi Nyilatkozat valódi szellemét, azokat a tiszta eszméket és elhatározásokat képviselné, amelyekért távol a világ trónjaitól, hatalmasságaitól, kiváltságosaitól az Egyesült Államok megalakult. (John Raskin és Doris Lessing beszélgetését, Bob Dylan nyilatkozatát angolból fordította: Panyik Márta.) IRODALOM: DORIS LESSING at Stony Brook: An Interview, New American Review 8. NORMAN PODHORETZ: Az együgyű bohémek, üvöltés, Európa Kiadó. JOHN H. SCHAAR: Reflections on Authority, Dissent Essaysin Political Science, 1971. F. SCOTT FITZGERALD: Emlékek a jazz korszakról, Budapest, Gondo­lat, 1970. KÖVES ERZSÉBET: Utazás az angol baloldal körül, Valóság, 72/9. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom