Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - JELENÜNK - Táj és ember (összeállítás)
I Dr. Sereg József Twiiniiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiitiiiiiii Gyöngyös, kedves, hajdan nagymúltú, a XX. század elején „fejlődésében megrekedt" s napjainkban önmagát szétrobbantó ütemben fejlődő vidéki városunk urbanizációs fejlődésnek alapja a gyors ütemű és tegyük hozzá intenzív jellegű iparfejlesztés. A város körül jelentős üzemek nőttek ki a földből: a Váltó és Kitérő Gyártó üzemi Vállalat, a Szerszám és Készülékek Gyára — ma Egyesült Izzó- Félvezető és Gépgyára —, a Gyöngyösoroszi Ércei őkészítő, a Gagarin Hőerőmű, a Visontai Thorez Külfejtéses Bányaüzem, több jelentős ipari, termelőszövetkezet, vagy más gyárak vidéki üzemegysége, mint pl. a KAEV gyöngyösi üzeme. Az élelmiszeripari üzemek közt előkelő helyet foglal el a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a gyöngyösi Tejüzem és a Kenyérgyár. Még mindig hosszú folyamat lesz, s talán a XXI. század fejezi csak be évszázadok mulasztását a lakáskörülmények korszerű szintjének megvalósításában, s akkor o folyamat újból kezdődik, vagy inkább magas szinten folytatódik. Ez új áldozatokkal jár. A visontai szőlőterület egy részét feláldoztuk. A Hőerőmő kéménye mégiscsak füstöt ont, bár nagyon korszerű az elszívó berendezés. Nagyobb gond most pillanatnyilag sok jogos igény mérsékelt vagy csak éppen, hogy kielégített volt. A lakásigények mellett ott zörget az iskolai, óvodai hálózat bővítésének feszítő, türelmetlen igénye. Csak 1975-re lesz, s talán akkor, úgy hisszük korszerű művelődési központunk. Utakra, járdákra csatornázásra költöttünk soha nem látott milliókat, és még mennyi a megoldatlan feladat. Korszerű közvilágítás, korszerű parkok, zöldövezetek, korszerű üzlethálózat, szolgáltatás, van is, nincs is. A most 15—18 évesek közül 30 százalék szeretne már csak falun maradni, a másik 30 százalék Gyöngyös formájú középvárosban tervezi az elhelyezkedést, esetleg a fővárosba. A családokban együtt él a múlt, a jelen és a jövő. A nagyapa mindent a régihez hasonlít, az apa esetlegesen éppen üzemi munkás, jelenük szervezője és építője a jelen gondjaival küzd, a fiú, az unoka, talán éppen türelmetlenül kritizálja apja nehéz munkával épített társadalmi rendszerét, amit a nagyapa legtöbb esetben már csak szemlél. Az érdekek egyeztetése, az alapvetőek kiválasztása és rangsorolása, megvalósítása és újabb érdekek felismerése országosan és helyben egyaránt kötelező nehéz politikai munka, melyre elsősorban a helyben is kialakult erős munkásgárda és megerősödött kommunista párt hívatott. ! Rátkai István §• T.itiiiiiMtiitiiifiiimtiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiini A nagyközségek információs rendszere átmenetet képez a faiusi információs rendszer és a városi információs rendszer között. Hogy közülük melyikben jutnak túlsúlyra a város információs rendszerét jellemzők, az az urbanizáció fokától, a városiasodás mértékétől függ. E szempontból a nagyközségek jelentős szóródást mutatnak. Egészen biztos, hogy a nagyközségek csak távlatilag, egy korszak során tudják információs rendszerüket is városiasítani. Ez a folyamat megindult hazánkban. Az előadás célja: megmutatni, milyen az urbanizációs, viszonylag alacsony fokán álló nagyközségek információs rendszere, mi szükséges fejlesztésükhöz. Teszi ezt az előadás egy konkrét község, Kál esetében, kísérlet formájában próbálva a kérdések megválaszolását... A perifériák információs helyzete azonban nem reménytelen. Azonban itt a változás csak igen lassú ütemű lehet és nemzedékek közötti jellegű. A fiatalabb generáció sokat megőriz a korábbi nemzedékek tájékozódási szokásaiból, de nagymértékben alakít ki újakat, korszerűeket is Harmadik kérdőívünk adatai, válaszai ezt kétségtelenné teszik. Szinte minden fiatal napi programjában szerepel már az információszerzés elkülönült időként. Könyvolvasás, televízió nézés, klubbajárás, zenehallgatás, mozibajárás céljával. Van, aki rendszeres színházbajárást is említ. A szemtől szembe információszerzés jelentősége a fiataloknál csökken. Ez fedezhető fel amögött is, hogy közéleti tevékenységet (pl. KISZ), baráti beszélgetést napi programjaik közt nem említették. Valószínű, hogy az ő esetükben is izoláló hatása van a használt technikai információs csatornáknak. Ügy látszik a felmérésből, hogy a fiatalok információs forrása főleg technikai eszközökön keresztül hat. Rendkívül fontos, hogy a kérdőíven a jövő könyvtárát leíró szöveg alapján szinte kivétel nélkül helyesen következtettek arra, miről szól a szöveg. Sokan közülük helyesen határozták meg a bibliográfia, a xerox, a tömegközlekedési eszközök fogalmát. 2000-ben például az egyik így képzeli saját életét: „Már a tanulmányaimat bé^ fejeztem, mérnökként dolgozom a városban. Sokkal több és érdekesebb kulturális lehetőség mellett és szerint fejlesztem közösségi aktivitásomat, sokat művelődök. Szabad időmben színházba, művelődési intézményekbe járok." Egy másik: „Addigra talán elmondhatom, hogy elégedett, boldog vagyok — hogy az életet értelmesen éltem le, családom lesz, igyekszem majd gyermekeimet megérteni, alkalmazkodni az ő világukhoz, amely már szerintem sokkal modernebb, könnyebb és boldogabb lesz." Egy harmadik: „Amennyire tudom, a romantikát és a humánumot próbálom megőrizni." S végül: „2000-ben, remélem, valamelyik állami gazdaságban computerek között fogok dolgozni, növényhibridizációt végezni." Ezt a kérdést a felnőtteknek is feltettük. Csupa múltban gyökerező, a művelődést nem említő, csak az anyagi jólét fokozódását váró válasz volt a felelet. (Érdekes az is, hogy a felnőttek nem említették azt sem, hogy 2000-ben talán már a szocializmus vagy a kommunizmus viszonyai között élnek. A fiatalok között számtalan válaszolt úgy arra a kérdésre, hogy mit kell tenned elképzelt életed megvalósítására: „kommunista módra dolgozni.") Amíg azonban a felnőttek 2000-ben is Kálban képzelik el életüket, a fiatalok többsége nem. Tipikus a következő válasz: „Nemhogy a 2000. év, de az elkövetkező év sem talál Kálban. Itt minden szempontból kevesebbek a lehetőségei az embernek." Ezen a ponton kell a jövőbe tekintenünk, mert információs rendszer szempontjából is valóban igaz, hogy a nagyközségekben, Kálban is, „kevesebbek a lehetőségei az embernek." A városiasodás szükséges ennek az igazságtalan helyzetnek megszüntetéséhez. A község távlati fejlesztési terve már ebben a szellemben fogant. Mindenek előtt megnövekszik a község lélek- száma. Kálhoz fog tartozni négy közeli települési Kompolt, Nagyút, Kápolna, Tarnabod). Ennek következtében Heves megye legnagyobb lélekszámú községe jön létre. Új település szerkezet alakul ki, áthelyezett közigazgatási központtal, közélet, művelődés céljait szolgáló intézményekkel. A munkahelyek jellege a kisüzemtől a nagyüzem felé változik. Olyan életerős településről van szó, amely elveszti feudális eredetű arculatát, amelynek iakói új igényeket hordoznak. A település anyag-energia-szellemi szükséglete alapvetően megváltozik s ehhez maga teremti meg a kielégítés feltételeit, de a társadalom, az ország is segíti. A maihoz viszonyítva megnövekszik információigénye is, sőt a fogyasztott információk szerkezete is. A mindennapi informálódástól a tudományos-műszaki felé tolódik az arány. Ezért alapvető változás következik be információs rendszerében, főleg a csatornák jellegében. A technikai eszközök létrejötte, kifejlesztése a település új igényeinek megfelelően, az információ gyűjtése, tárolása, feldolgozása, szelektálása, szűrése, sugárzása tervezett szükségletté válik. A mai spontán fejlődéstől e téren is idáig kell jutni Kálban. Az informálódás az időmérlegben határozott, fontos, elkülönült elem lesz, a folyamatot csak tudományos elveket szemelőtt tartó intézmény tudja irányítani, szervezni. Ehhez a közművelődési intézmények nagyarányú fejlesztése nélkülözhetetlenné válik. Ezeknek az intézményeknek 30