Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Balogh Béni: A balsorsú palóc király (regényrészlet)

Hirtelen Helena, a morva rabszolgaleány állta az útját.

— Nagy úr... itt lenni téged várni Sordély táltos.

— Hol van?

— Az istállóknál beszélgetni lovászaiddal úrfiacska.

— Hívd azonnal az én termembe!

Helena mélyen meghajolva távozott.

Nem telt bele öt perc sem, amikor a vajda és a vidék vén táltosa, Sordély kérdően néztek egymásra.

— ülj le nálam derék öreg — kínálta hellyel Benefia.

— Nem üldögélni jöttem én... Sürgős üzenetet hoztam neked. Tegnap egy táltos járt nálam a Tisza mentéről ... Tomaj-Aba úrék küldték. Szövetséget kínálnak neked ... A régi hitünk védelmére.

A vajda arca megrándult.

— Én a békesség hive vagyok, nem kötök senkivel szövetséget.

— Csak István úrral úgyé? — nézett rá vaksi szemével a fehér szakállú, hosszú vászonruhás agg táltos.

— Ha úgy lenne is, mi közötök hozzá? — fakadt ki bosszúsan Benefia. — Avagy talán nem én parancsolok itt?

— Parancsolni te parancsolsz, nagyúr — dünnyögte a vénember. — Míg van kinek ... De ha elpártolnak tőled?... Ha a Tomajokhoz mennek?

— Rémeket látsz öreg, gyenge már a te eszed... Azt ajánlom, hogy térj vissza erdei lakodba. Élj ott boldogul, s imátkozz köveidnél.

— Én megmondtam! — sápítozta a fogatlan vénség. — De te csak gőgösködsz! Pedig még meggondolhatod ... Ha nem mégy el István úrhoz, a Tomaj-nemzetség melletted van... A Tisza vidék és a Mátra vidék nagy erőt képvisel.

És a beéli nemzetség, túl a bükki köveken! Az is mellettetek lesz!

A fiatal vajda mérgesen legyintett.

— Én nem vagyok István szövetségese... Hivatni ugyan hívat... Mi lehet a szándéka, nem tudom?

A vén Sordély gurgulázva felkacagott.

— Ne add a tudatlant, nagyúr!... Avagy mit gondolsz, talán lakodalomra hívatja magához István úr az előkelőket?

9