Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Varga Zoltán, Szokolay Zoltán, Morvai László, Fejes Erika versei
IRODALOM-MŰVÉSZET Magyarország Magyarország! legeltem sikátoraid csendjét magányom repedt dobját verve hívogatván és riogtatva a sorsomba-szánt társakat; járkáltam talpig ragyogásban — kiléptem belőle; adtál rám súlyosabbat szavaidból — halálig hordom, s át- meg óthasítva az idő kigyulladt kárpitjait járkálok sikátoraidban életre-ítélt, őrök szabálytalanul — a szeretet-nélküli fiúk látomásos szerelmével, kozmikus babonáival igézlek te Európa küszöbén kuporgó gyönyörűm — el ne hagyj I arcomon a méhedbe-dermedt katona-embriók, a tömegsírba-szántak jele világol — ismerj rám, hívj magadhoz, mert fillérhitű szeretők után a vér labirintusában célhozérve, sikátoraid csendjébe fogódzva emelem hozzád szívemet véremmel verdeső gyönyörűm — Magyarország! Odüsszeusz utolsó levele Penélopé! Homokba véstem arcod s nézem ahogy a tenger ellepi. Hitem voltál e hamis diadalhoz, a mindenség már nevemmel teli. Sorsomba csobbant, gyűrűző szerelmek raját nem őrzöm — fölrepit az álom Botladozom Ithakát keresve túl sorsomon, túl virrasztó halálon. Jó szél, jöjj! Indíts végső utamra! (Penélopé! Csak te ne hagyj magamra, ne mondd, hogy utam, sorsom mindhiába) Föl hát! Gyerünk! — Az árboc belerezdül. Istenek ellen is, józan-veszettül indulok sosem-volt Ithakába ... 3 VARGA ZOLTÁN: Véremmel verdeső gyönyörűm
