Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dr. Suller Mária: A munkalélektan néhány problémája
D. SUU.ER MÁRIA: A munkalélektan néhány problémája | Tiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii minit iiiiiiiiiiuiiimiiiiiiiiimiiMi 111 ii ii i ii ■ i ■■ ■ 11 ■ i ii ■ i ii 11 ii 11111 > 111 ......... mi ii in inni unt ........ iiiiiiiiiiiiiiiiimiT T örténelmileg tekintve a munkalélektan, mint önálló tudományág, nem régi keletű. Bár munkalélektani tapasztalatokról, megfigyelésekről, sőt módszerekről is igen régi időktől kezdve van tudomásunk, a mai értelemben vett munkapszichológia kifejlődését a múlt század végi és a századforduló gazdasági és technikai fejlődésének köszönheti. Ekkor azonban még az alkalmasság kérdései kerültek előtérbe, a munkafeltételek problémái irányába csak később fordult az érdeklődés. Hazánkban a gazdasági vezetés a óO-as évek elején kezdett érdeklődést mutatni a munkapszichológiai tevékenység iránt. Addig az alkalmasságvizsgálatnak főleg a közlekedés területén voltak csak hagyományai. Ennek az időszaknak volt nagy horderejű vállalkozása 1963. áprilisában egyik legnagyobb vállalatunk, az EIVRT és a MTA Gyermeklélektani Intézete között létrejött szerződéskötés, a gyöngyösi gyár területén munkalélektani laboratórium felállítására. A laboratóriumot a gazdasági szükségszerűség hívta életre és célkitűzése kettős volt: az alkalmassági és ezzel összefüggő beválási kontrollvizsgáiatok. Ezek segítségével is lehetővé tenni a különböző termelési ágakban folyó munka jobb megszervezését, eredményességét. Ugyanakkor a vizsgálatok eredményei megadják a tudományos alapot a munkaerő kiválasztásához. Az üzempszichoiógiai szempontok érvényesítése, — olyanná alakítani a munkaeszközöket és a munkafeltételeket, hogy azok jobban megfeleljenek a dolgozó ember számára. A laboratórium bebizonyította, hogy minden előzmény nélkül, vidéki viszonylatban is néhány év alatt el lehet fogadtatni a köztudattal a pszichológia létjogosultságát. A munkalélektani laboratórium első és mindmáig egyik legfontosabb folyamatos feladata a félvezetőgyártás területére belépő dolgozók megfelelő szelektálása a szakmai beválás fokozása érdekében. A „megfelelő embert a megfelelő helyre" elv érvényesülése egyaránt érdeke a népgazdaságnak és az egyénnek is. A népgazdaságnak azért, mert a dolgozó ember csak ebben a helyzetben tudja teljesítménye optimumát nyújtani, az egyén számára pedig azért, mert a megfelelő munkahely biztosítja számára a munkával való megelégedettség lehetőségét. Az alkalmasságvizsgálatok különösen a félvezetőgyár fejlesztésekor kaptak nagy hangsúlyt. Pszichológusaink a közgazdász segítségével olyan gazdaságossági számítási rendszert dolgoztak ki, — a laboratórium által alkalmasnak, valmint alkalmatlannak minősített és fel nem vett dolgozók tevékenységének gazdasági kihatásáról, — amelynek segítségével az alkalmasságvizsgálat gazdasági termelési eredményei számszerűen bizonyíthatók. Bebizonyítható, hogy jelentős kár származik abból, hogy az alkalmasságvizsgálat nélkül alkalmazott dolgozót — alkalmatlanság esetén — a betanulási idő után el kell küldeni. Az ilyen dolgozó ez idő alatt selejtet gyárt. De kárt jelent a vállalatnak az elmaradt termelési produkció is, minthogy az alkalmatlan dolgozó a betanulási idő alatt nem állít elő megfelelő minőségű terméket. A gyöngyösi munkalélektani laboratórium 1963. óta az üzempszichológia szinte minden ágára kiterjedő tevékenységet folytat. A gyöngyösi gyáregység 300 női és 500 férfidolgozójának antropometrikus adatait vette fel és értékelte. A vizsgálatokat az indokolta, hogy hazánkban eddig nem voltak a testméretre megfelelő adatok. A szakirodalom szerint pedig, népfajták szerint eltérést mutatnak az egyes adatok. Ezért szükségessé vált a termelőberendezések tervezéséhez, munkazónák kimunkálásához a hazai standard értékek megszerzése. A statikus antropometriai adatok csak kiindulásul szolgáltak, ezenkívül a laboratórium filmfelvételes mozdulatelemzést is végzett. A pszichofiziológiai hibaforrás kutatása a gyár területén két módon történt, — a) minden dolgozóra kiterjedő kérdőíves módszerrel; b) a munkahelyek jellemző értékeinek mérésével. Ez a munka adta meg az alapját annak, hogy megfelelő munkaasztalt és munkaszéket szerkesszen a laboratórium — az antropometriai adatok segítségével. A munkatevékenység elemzése sokoldalú, komplex vizsgálatot igényel. A hazai, de elsősorban a külföldi szak- irodalom és tapasztalatok alapján a legalkalmasabb módszer — amely kiküszöböli a vizsgálatvezető szubjektivitását a filmtechnikai eszközök igénybevétele a munkatevékenység elemzéséhez. A filmtechnikai eszközök alkalmazása munkaszervezési és munkalélektani szempontból ezért mutatkozott alkalmasnak a munkalélektani laboratórium számára, mert más módszerekkel ennek realitását igazolni, vagy megközelítőleg igazolni lehetett. Más részről a filmtechnikai eszközök alkalmazása azért is jelentős, mert a dolgozókról készült filmek több célra is felhasználhatók. így például a munkaidő, és a munkamozgások, a mikromozdulatok elemzésére. A munkahely elrendezettségének és a munkamozdulatok, illetve a műveleti idők összehasonlítására. A munkahelyi berendezések ergonómiai vizsgálatára és nem utolsósorban oktatófilmként is felhasználhatók. A vizsgálati eredmények értékes adatokat szolgáltattak egyrészt a berendezések méreteinek kialakításához, másfelől a vizsgált munkakörök fiziológiai munkagörbéinek megállapításához, amely a későbbiek folyamán szerepet játszott a munkaközi szünetek helyes kialakításában. A munkalélektan egyik fő területe a személyi okból bekövetkező balesetek lehetőség szerinti megelőzése. A munkalélektani laboratórium a gyárban előforduló baleseteket, mind a két használatos módszerrel — deduktív és induktív — módszerrel elemezte. A legérdekesebb eredményt az úgynevezett igényszintvizsgálat mutatta: sikerült összefüggést kimutatni a személyi igényszint és a balesetek bekövetkezése között. A várható szubjektív kockázatvállalási szintet kívántuk előre meghatározni az objektív rizikóhoz viszonyítva. Miután a gyár baleseti statisztikája alapján a laboratórium felmérte a balesetek bekövetkezésében szerepet játszó legfontosabb tényezőket, a további vizsgálatok arra irányultak, hogy megtalálják azokat a jellemzőket, amelyek segítségével a balesetes személyek kiválaszthatók. A vizsgálat bevezetésével a laboratórium a balesetre „hajlamos” dolgozót olyan munkahelyre javasolja, ahol a baleseti veszélyeztetettsége minimális. A színek pszichológiai elvek alapján történő alkalmazása az iparban nem régi keletű, több országban végeztek e témában kutatásokat, az eredmények azonban eltérőek. Ez természetes is, ha figyelembe vesszük, hogy a színdinamika alkalmazásakor optikai, fiziológiai és pszichológiai, továbbá esztétikai szempontokra egyaránt tekintettel kell lenni. Emiatt nincs a mai napig általánosan elfogadott színrecept. Van azonban néhány, követésre méltó elv. A megfelelő szín alkalmazásával az üzemben a következő célokat lehet elérni: a dolgozók közérzetének javítását, a monotónia csökkentését. A helyes szín alkalmazásával elér53
