Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: "Vox humana, úti pictura docet..." (A kép, az ábrázolás, az oktatás, az ismeretterjesztés és a tudományos feladatok szolgálatában)
f ff TUDOMÁNYOS MŰHELY ............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................. m « armMii t c w »iwt mi. BA KOS JÓZSEF E = „Vox humana, úti pictura docet...” .. in minim,m.Mimii.mi.mm. A címül adott latin mondat tömören és egyértelműen tájékoztat közleményünk jellegéről és mondanivalójáról. A pictura, azaz a kép, az ábrázolás sajátos grafikai eszközeivel már régi idők óta nemcsak díszítő és gyönyörködtető célokat szolgál, hanem oktatási, ismeretterjesztő és tudományos feladatokat is teljesít. A tanít, oktat, tájékoztat jelentésváltozatokat megnevező latin docet ige erre utal a címül idézett s nemzedékekről nemzedékekre hagyományozódó latin mondatban. Hogy mennyire változatos ismereteket, gondolati tartalmakat és valóságviszonyokat fejezhet ki és ábrázolhat egy-egy ikonikus és hieroglifikus, emblematikus és szimbolikus ábrázolás a látvánnyal is lekötő képjeleivel, különösen jól példázzák a vox humana, az emberi hang kifejező eszközeiről (hangerő, hangsúly, hanglejtés), az aránylag kisszámú hangelemekből formálódó tagolt, érthető és értelmes emberi beszéd változatos szerepköréről, a csoportos közlésben megvalósuló különböző beszédhelyzetekről s a hangos megnyilatkozások, a szóbeli közlések művészi formájáról, az ékesszólásról értékes ismereteket nyújtó rajzok és szimbolikus ábrázolások. Ezeket a képeket, ábrázolásokat mutatjuk be cikkünkben, elsősorban azzal a céllal, hogy a képszerű, az optikai síkban megvalósuló információnyújtásról, a vizuális közlőrendszer természetéről, folyamatáról és jelentéstanáról olyan ismereteket nyújtsunk át olvasóinknak, amelyeknek a birtokában a jól megkomponált képben ne csak a dekoratív jelleget érzékeljék, hanem a képi elemek sajátos mondanivalójának, szimbolikus értékeinek közlő szerepét is megérthessék, s a képjeleket a nekik megfelelő szójelekre áttehessék. Ez az „áttétel” nem könnyű feladat. Az ábrázolások szimbólumrendszerében a rajzi, a képi elemek „jelentései” ugyanis nem külön külön önmagukban, hanem elsősorban egymásra vonatkozásukban utalnak az egész kép, a teljes embléma mondanivalójára. A közölt képek értelmezése kapcsán bemutatjuk azt a folyamatot is, ahogyan a képi elemek egymást támogató szerepükben „beszélnek" a teljes ábrázolás mondanivalójáról, s mindig logikus rendben, a jelképek értelmes rendezettségében teszik szemléletivé, láthatóvá s egyúttal nagyon is érthetővé az elvont fogalomsort, a mondanivaló lényegét. Figyeljük jól meg első képünket. Milyen jellegű gondolati tartalmat, ismeretanyagot hordoznak az ábrázolás képi elemei, mi a jelképi értéke a teljes, az egész képek? J. Pierius nagyhírű munkájának (Hieroglyphica, 1626) megfelelő fejezetében (Lib. XXXV. Cap. XXXII.) nagyon röviden csak azt olvashatjuk erről az ábrázolásról, hogy az emberi fej, megfosztva a test többi tagjaitól, az önmagában is nagy erejű emberi beszédet szimbolizálja. Ennél többet mond számunkra ez a kép. Elsősorban képi elemeinek sajátos jelentését kell itt tekintetbe vennünk. A fej, a nyitott száj, a jól látható nyelv az ábrázolásban nem dekoratív célból vállaltak szerepet, hanem mint a beszélés fontos szervei utalnak arra, hogy a nyelvnek, a beszédnek fiziológiai, akusztikai oldalát is előtérbe kell állítaniuk azoknak, akik keresik, kutatják az élőszó, a hangos beszéd hatásának eredőit. Az ábrázolás a száj és a nyelv képi jelértékében azt a felismerést is hangsúlyozza szimbolikusan s mégis értelmesen, hogy a nyelvnek és a szájnak igen nagy szerepe van az egyes hangelemek képzésében. A fonetikai érdeklődés kezdeti lépéseihez is értékes adalék tehát ez a képünk. Nem véletlen az sem, hogy az emberi beszéddel, hatékonyságával kapcsolatos hieroglifikus és szimbolikus képekben, ábrázolásokban oly gyakran képi alkotó elem a nyelv mellett a szem és a kéz ábrája is. Horapollo (Horus Apollo Niliacus) hieroglifikus rajzai között találtunk rá második képünkre. Az emberi beszéd, az élő szó szerepéről, ható erejéről vallanak az ábrázolás képi elemei. A nyelv, a szem és a kéz együtt szimbolizálják a beszédet, illetőleg a beszéd, a megértés és a tevékenység egységét. Hogyan? A nyelv a beszélés fontos szerve; ősidők óta nagyon becsben tartották, a meghalt ember szájából is kiemelték, külön égették el, áldozták fel az égi hatalomnak, hogy ne jusson a rothadás sorsára. Nemcsak az ábrázolásokban, hanem az emberiség szóláskincsében is nyoma van annak, hogy a nyelv egyik legfontosabb beszélőszervünk, nélküle nem valósulhat meg a beszéd. Szólásformán a hallgató emberre ma is mondják; Mért nem beszélsz, nincs nyelved? Átvitt értelemben a beszélőszervként is működő nyelv megnevezésével szólunk az emberi nyelvről, mint olyan eszközről, amely gondolataink, érzelmeink közlésére szolgál. A nyelv, a beszéd erejébe vetett hit tükröződik ebben a régi magyar szólásban is: A nyelvén messzire mehet az ember. Milyen jelképi értéke van a szem és a kéz rajzának az emberi beszéd 45
