Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Soós Imre: Az egri "vitézlő rend" (1688-1711)
^MIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIilllilllllllltllllHlllll ■ 11111 III llllllllllllllllllllllll till IIIIIIIII1II4IKIMI llllllélllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllll lm llllHIIIIIIIIIIIIIIIKf HIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllJIIIIIIIlUt SOÓS IMRE: Az egri „vitézlő rend” (1688-1711) ......................................................................................................... E ger város történetének különböző korszakait történetkutatóink nem eqyforma mértékben és nem is egyforma mélységben tárták fel. Vannak városunk történetének olyan kiemelkedő korszakai, melyek hősies jellegüknél fogva mindig nagy mértékben vonták magukra a kutatók és olvasók figyelmét, e kérdéseket tehát részletesen feltárták, megvilágították. Ilyen időszak például a XVI. század közepe és második fele, Dobónak és a hősies várvédelemnek, meg az egri vitézlő iskolának korszaka, azután a XVIII. század, a barokk város kiépülésének ideje. E hősies és kiemelkedő korszakok mögött azonban eléggé homályban rejtőznek például a középkori várossá alakulásnak, a későbbi városias fejlődésnek, a török korszaknak, a török utáni újranépesü- lésnek, a XIX. századi állítólagos visszaesésnek tényei. Leg több esetben a források viszonylagos hiánya, hézagossága veszi el a kutató kedvét attól, hogy e bonyolult kérdésekhez nyúljon. Különösen a török korszak, a török utáni újranépe- sülés kérdése maradt homályban. Jól tudjuk, mi az oka ennek. Az, hogy a török alatt alig jöttek létre a nép akkori életének mozzanatait rögzítő írott források. így legfeljebb Evlia Cselebi török történetírónak 1664—1666. évi közlései, meg a török elvonulása utáni okmányok visszatekintő utalásai tájékoztatnak - igen hiányosan — a törökkori városképről, a lakosságról és annak életkörülményeiről. Hasonlóképpen csak bizonytalan értékű feltevések alapján állítják egyesek azt, hogy Egert a török távozása után ittragadt törökök, mások szerint rácok, ismét mások szerint németek népesítették volna be. De az utóbbi évek kutatásai azt igazolják, hogy Eger a török után magyar katonavárosként kezdte el új életét, az első betelepülők a környékbeli végvárakból elbocsátott magyar hajdúk, a „vitézlő rend" tagjai voltak. Hogy betelepedésük körülményei világosabban láthatók legyenek, előbb futólagoson vessünk néhány pillantást a város törökkori lakóira, a törökökre, az eltörökösödött magyarokra, a rácokra. . Eger a török uralom 91 éve alatt —1596—1687 között — török várossá, a vár pedig török véghellyé, pasalik központjává lett. Miután a várba beszállásolt közel 4000 török katona jó része nős, családos volt, családtagok a városban telepedtek le. A város adott lakóhelyet a török katonaság felszerelését, szükségleti cikkeit, áruellátását biztositó mesterembereknek és török bazárosoknak. A városképet formáló fontosabb réteget a török földesurak alkották. A török a város összes ingatlanait kincstári tulajdonná tette, ettől kellett megvásárolni a házakat, szőlőket. A telekvásárlók első sorban a pasalik földesurai, köz- igazgatási és katonai tisztségviselői voltak. Noszvay Ferenc török földesúr például az egész Almagyar, a hozzátartozó szőlők, meg a minoriták helyén, a városi tanács mai épületének szomszédságában álló ház birtokosa volt. Megvásárolta Noszvaj falut is, ettől nyerte magyar nevét. Apjával együtt borkereskedéssel foglalkozott, bőven volt vagyona, pénze ahhoz, hogy akár három feleséget is vehessen magának, de ő a török szokásokhoz képest harmincéves koráig nem nősült, s amikor ezt a kort elérte, egy Rabné nevű, koros török hölgyet választott, de ez gyermeket nem adott neki, ehelyett elhagyta őt, Noszvay pedig a török elvonulása után Egerben maradt, megkeresztelkedett. Az egri pasalik jobbágyainak, rájóinak török adója, meg a borkereskedés haszna bőven ömlött az egri török urak kezébe. Evlia Cselebi áradozva mesél az egri török előkelőségek palotáinak gazdagságáról, arról, hogy az itteni iszlám városrészekben sok a csinos ház és palota, az előkelők házai mind erkélyesek, deszkazsindelyes, vagy ke- ramitos tetejű építmények, mindegyiknek van kertje. Hétszáz lakásban és palotában van fürdő (I), az előkelők mégis egyre csak a közös fürdőkbe járnak, vagy pedig a Mak- la (Eger) patak partján levő házaik erkélyéről horoggal halásznak. Evlia alapján azt hinné az ember, hogy Eger a török korban az erkélyes házak, gazdag török paloták városa volt. Ezzel szemben a távozásuk után bevonuló császári ösz- szeírók Egert a faházak városának - die Stadt der hölzernen Häuser — mondják. Evlia elbeszélése szerint Eger 17 városrészéből tízet a mohamedánok, hetet a keresztények laknak, egymástól elkülönítve. Eger magyar rájái Felső-Magyarországról kerültek ide, szépen beszélnek magyarul, 9600 szőlőskertjük van (I), az egri szőlő azonban Evliának nem tetszik, savanykás, nem nagyon ízletes. Más forrásból is tudjuk, hogy Egernek a török alatt virágzó szőlőművelése volt, a török távozásának pillanatában a város határában sok és jól megművelt szőlő hívja fel a figyelmet. Ha volt is itt — Evlia szerint — hét városrészt kitöltő magyarság, ez már nem a török előtti egriek leszármazottja volt. Amikor ugyanis a török Egert 1596-ban elfoglalta, a város lakossága a török parolájára kivonult, de a janicsárok nagy részüket lekaszabolták, vagy rabszolgaságba hurcolták. Az új török földesurak 1609 táján telepítették ide az Evlia által említett magyarokat, akikre a szőlők megmunkálásához okvetlenül szükségük volt. Ezek házaikat most már nem tulajdonul, hanem a török feudális jogviszonyoknak megfelelően csak hűbéri használatra, szolgáltatások ellenében kapták meg. Életük különösen megnehezült a XVII. század második felében, az egyre gyakoribb török- magyar háborúk időszakában. Az egri magyar rájákat a török életmódhoz való alkalmazkodásra kényszerítették. Csupán a mohamedán vallási szokásoknak — esetleg csak színleges - felvétele nyitotta meg az emberibb élet lehetőségét a róják és rabszolgák előtt. Palotay Klárát például gyermekkorában rabolta a török, Egerben 14 éven át mint rabszolga élt, török apától gyermeke született, ezen a jogon aztán házat és szőlőt szerezhetett. Eger magyarságának kontinuitása, folyamatossága 1596-ban megszakadt, az 1609 táján betelepített magyarok a század második feléig eltörökösödtek. Ennek folytán 1693-ban a városi tanács hivatalosan igazolta, hogy Eger új lakói között egy sincs, aki a török előtti egri polgárok leszármazottja volna. Az Eger lakosságának kétharmadát alkotó törökség, meg az össznépesség egyharmadát kitevő, eltörökösödő magyarság mellett a rácok alkották Eger törökkori lakosságának harmadik, fajilag is elkülönülő csoportját. A török előtt nem voltak rácok Egerben. 1635—1640 körül a törökök hozták Egerbe a délvidéki rácok első csoportját. Ezek mint martalóc segédcsapatok együtt hadakoztak a törökkel. A török városi hatóság az ágostonrendi barátok által üresen
