Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - HAGYATÉK - Remenyik Zsigmond: Don Quijote (tragikomédia) II. rész
DON QUIJOTE: Bízzál bennem, San- chol Ne légy kishitű! SANCHO: Hát iszen bízok én, jóuram! De mán mink parasztok úgy vagyunk ezzel az emberségességgel ... mit is mondok mán, embe- séggel?,., — hogy inkább a mariséggel!.,. vagy tán embertelen- gunk disznaját nézzük, mint a szomszédét, amit osztán el is pusztíthat a vész! De ha mán nagyságod igazán egy kormányzóságot ígér! (suttogva) Menjen előre nagyságod, várjon rám az útkereszteződésnél, az apátság előtt! Csak felnyergelem a szürkét, oszt én is megyek! DON QUIJOTE: Igyekezz, Sancho1 Ne töltsd hiába az időt! (Hátrafelé efkocoq. Még mindig félhomály, alig-alig hajnalodik) SANCHO: Könnyű azt mondani! Amikor egyebet se hallok a családomtól! No, szürke, hadd keféljelek meg egy kicsit! Ha mán engem is hatalmába kerített ez a lelkes-ismeret! (Az ólból elővezeti a SZÜRKÉT, majd kihozza zsákba kötött motyó- ját és leteszi az ól ajtaja mellé. Nagyban készülődik, és hogy zajt ne üssön, kellő óvatossággal. A ház ajtaia közben csikóidul, majd kinyílik és hosszú szoknyában, rékli- hen és feikötőben megjelenik TERESA, SANCHO felesége) TERESA: Sancho! Mit csinálsz, Sancho ! SANCHO: (hirtelen felriad és még meg sem tud fordulni ijedtében) Kefélem a szürkét, asszony! Eriggy be! Még felzavarod a gyerekeket! TERESA: (kétségbeesve) Mán megint csavarogni mégy? Hát még mindig nem volt elég? Hallottam mit beszéltél azzal a bolondos Quijano úrral! Hallottam a pusmogástokat! (Mögötte az ajtóban egy FIATAL LÁNY és két, pendelyes GYEREK is megjelenik, a két utóbbi anyjuk szoknyájába kapaszkodva) SANCHO: Hallgassál Teresa! TERESA: Nézz szét, ember! Nem látod, hogy mán a házad is össze- dül? Ha elmégy, éhenhalunk! (A GYEREKEK szipognak, lassan derül az ég, hajnalodik) SANCHO: Hátha éppen tudni akarod, éppen azé' megyek el! Az én gazdám zsákmányokat ígért: Kincseket! Hercegséget! Meg kormányzóságot! TERESA: Inkább egy üszőt ígért volna! Egy darabka fődet! Valami fizetséget! Vagy legalább két sovány malacot! SANCHO: Hallgass, asszony! Magad se tudod mit beszélsz! TERESA: (könyörögve) Ne hagyj magunkra, Sancho! Hát nincs irántunk a szívedbe lelkiisméreted? SANCHO: Hisz éppen azé’ megyek, Teresa! Hogy palotába lakjunk, te magad meg kormányzóné lehess! TERESA: (álmélkodva) Kormányzóné, én? Sancho, miket beszélsz? SANCHO: De úgy ám, Teresa! Én kormányzó, te meg kormányzóné! Már szinte látlak földig érő bársony- ruhába ! (A háttérben, a szemétdomb lassan derengő körvonalai fölött, mintegy látomásként, díszes aranybrokát-ru- hákban megjelenik SANCHO és TERESA képmása, utána a GYEREKEKÉ. Körülöttük SZOLGÁK serege mozog, forog. Zene.) SANCHO: (háttal a nézőtérnek, szemben a feltünedező árnyképeknek) Nagy palotába’ lakunk, valamiféle takaros kis szigeten! Ahol én majd nagyióuram jóvoltából eikormányoz- gatok! TERESA: Nem maqunkmajta népeknek való az. Sancho! Parasztok vagyunk! Oszt hamar kifognak rajtunk a hercegek, meg a gróf urak! SANCHO: Mán csak azt szeretném én látni! Majd letöröm én azt a haszontalan szarvukat! (nagyot rikkant) liiha! Mán szinte látom magam, talpig selyembe, bársonyba! Körülöttem meq csak úgy bókolnak a hoppmesterek! Hercegnő lesz a lányodból, Teresa! TERESA: Nem kellenek nekem vőnek se grófok, se hercegek! Jó lesz Sanchitának szomszédunk fia is, a Lopez! Becsületes, jóravaló gyerek! Amellett izmos is, meg erős! SANCHO: Kár minden szóér’! Úgyse vergődök zöldágra veletek! Hát akkor csak túrjátok a fődet, engem meg erisszetek! (a SZÜRKE hátára veti motyóját) Búcsúzzunk, Teresa! Isten segedelmivel! TERESA: (könyörögve) Vigyázz magadra Sancho! SANCHO: Te meg a ház tájára, Teresa! A jószágokra, meg a gyerekekre is, hogy minden rendben legyen! Sanchita! Pedritó! Sanchito! (egymásután megöleli a avereke- ket, majd legutoljára TERESAT, aki mellére borulva zokog) TERESA: Oszt ha mégse lesz semmi abbul a kormányzóságbul, emlékezz rá, hogy mink is a világon vagyunk! Meg hoqy itthon o helyed! (SANCHO kötőféken az ól mögé vezeti a SZAMARAT és egy pillanatra rá látni, amint a szürkületben a LOVAG után kocog) TERESA: (összeszedve magát) Munkára, Sanchito! Munkára, Pedrito! Munkára, Sanchita! Rend legyen, mire visszajön apátok! (A GYEREKEK munkába fognak, SANCHITA seperni kezd, a GYEREKEK gyújtást szednek. Hátul, az ól mögül megjelenik a PLÉBÁNOS, MIKLÓS MESTER és a LAUREATUS. Mindjobban dereng) MIKLÓS MESTER: Jó reggelt, Teresa asszony! Quijano urunkat nem látta errefelé? TERESA: Dicsértessék! Most mentek el a szürkületben, mielőtt hajnalodott! PLÉBÁNOS: üres a ház! Megint nyo- maveszettl TERESA: Hajnalban, titokban jött errefelé és bezörgetett! És mán mentek is az én bolond urammal, a régi apátság felé! Jaj istenem! Jaj istenem! PLÉBÁNOS: Hiába könyörögtünk neki! MIKLÓS MESTER: Hiába égettük el a könyveket! TERESA: Mióta ebbe a kóbor lovag- ságba belekóstolt, az én bolond uramnak sincs helyén az esze! PLÉBÁNOS: Az Or kezében vagyunk mindannyian, Teresa! TERESA: (szipogva) Itthagyott, épp amikor legnagyobb szükségünk lenne rá! PLÉBÁNOS: Tévedsz, lányom! Mindenkit próbára tesz egyszer a sors! TERESA: Most mit tegyünk, plébános uram? Hisz a vak is láthatja, hogy szegény jó urunk a vesztébe rohan! PLÉBÁNOS: Teste is gyenge és amellett már koros! LAUREATUS: Fel kell kutatnunk és vissza kell hoznunk, plébános uram! Ha törik, ha szakad! Csellel, vagy erőszakkal ... ezt én majd magamra vállalom! (mind jobban belemelegedve) Kutyaharapást szőrivel, plébános uram! Ha kell, hát lovagi módon, ami már úgyis elvette az eszméletét! Minden eszköz jó, hogy megmentsük szegényt! (Hirtelen sötétség, ugyanekkor nagy, dübörgő, rövid zene. Majd ugyanolyan hirtelen nagy világosság. A szemétdomb helyén, lassan kiemelkedve a színpad padlózatából, egy kerek domb látható, amely elfoglalja a színpad teljes hátterét. Ház, ól, előbbi FIGURÁK eltűntek a sötétség alatt. Es ekkor nagy vágtában, a domb mögül kiemelkedve, megjelenik a LOVAG, teljes vértezetben, hóna alatt dárdával, másik kezében pajzsát szorongatva és a dombtetőn hirtelen fékezve megáll. Olcsó, vásári zene, amely a hamarosan előbukkanó KOMEDIAS- CSAPAT megjelenését van hivatva aláfesteni) (Befejező rész következik) 28
