Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
történik mindez, mi ebben a misztikum, hol az igazság. Könyveket böngészett, hazai és külföldi szakirodalmat olvasott, Megismerkedett Kircher páter kakasbűvölésével, a korában sarlatánnak tartott Mesmei meghökkentő mutatványaival, Braid sikeres kísérleteivel, elméletével. S megpróbálkozott maga is a hipnózissal, nem egyszer sikertelenül, máskor meg túllőtt a célon, s a médiumot alig tudta felébreszteni. A kezdeti eredménytelenség nem vette kedvét. Kutatásai, megfigyelései igazolták, hogy a hipnotizálás, a szuggesztió nem szemfényvesztés, nem természetfeletti adottság, csupán egy az emberi természet még meg nem fejtett titkaiból. Ezután a magyarázat után nyomozott, kísérletek sorát végezte állatokon, embereken egyaránt. A budapesti, a londoni állatkertben madarakat bűvölt, veszedelmes oroszlánokat, krokodilokat késztetett vak engedelmességre hol a szó, hol a tekintet erejével, hol szakszerű, vagy éppen — néha életveszélyben — maga által kikísérletezett kézmozdulatok varázsával. Kutatókkal levelezett, szovjet tudósokkal — többek között a Nobel díjas Pavlovval — konzultált. Külön úton jutott el addig, ameddig a neves tudós: meglelte a magyarázatot, választ kapott a miértek részére. A kíváncsiság tovább hajtotta, s ez már nem öncélú érdeklődés volt: azt kutatta, hogy miként lehet a hipnotizmust a gyógyítás szolgálatába állítani. Az eredmények magát is meglepték: súlyos betegek sorát gyógyította meg hipnotikus kezeléssel: olyan embereket adott vissza az életnek, akikről már minden orvos lemondott. S mivel rendszerező elme volt, eredményeit, megfigyeléseit tanulmányok sorában tette közzé. Könyve először 1936-ban jelent meg, — érdekes módon nem Magyarországon, hanem külföldön. Lefordították, majd minden európai nyelvre. Itthon csak 1973-ban látott napvilágot, évekkel a szerző halála után, a Medicina Könyvkiadó gondozásában. A mű egy nagy felfedezés története. Érdekes, izgalmas olvasmány nemcsak a szakemberek, az orvosok, a pszichológusok, hanem az átlagolvasó számára is. Ez kizárólag a szerző érdeme. Stílusa színes, lebilincselően olvasmányos. Völgyesi nagy kalandra hívja az érdeklődőt, vállalkozik arra, hogy kalauzol, eligazít a tudományos ismeretek bonyolult útvesztőiben. Ami nehezebben érthető, azt hasonlatok sorával világítja meg, mintegy sarkallva a továbblépésre. Semmi szakzsargon, semmi felesleges agytornát igénylő eszmefuttatás. Helyette fordulatos ismertető, pihentető, élményszerűen megírt, a megértéshez feltétlenül szükséges kitérőkkel, személyes élmények színesen papírra vetett sorával. így, ilyen stílusban lehetne közkinccsé tenni a tudomány műhelytitkait. Az olvasó észre sem veszi, hogy mekkora tudásanyagot sajátított el észrevétlenül. Völgyesi eloszlat egy még ma is sokak által hitt téveszmét: lerántja az okkultizmus sejtelmes fátylát a hipnotizmusról, elmondja, hogy minden emberben ott rejlik ez a készség, tanácsokat, tippeket ad, úgyhogy bárki megpróbálkozhat akár Kircher páter, akár Mesmer, akár Braid módszereivel, s alkalmazhatja a szerző által ismertetett fogásokat is. Igen, mert a hipnózis egy a tudomány legújabb felfedezéseiből, egy lépés a megismerés lajtorjáján, képesség, amely mindenkinek megadatott, amellyel elsősorban az orvostudomány, a gyógyászat gyarapodott. A megértés könnyíti, az érdekes kiadványt gazdagítja az a sokszáz fotó — mind a szerző megállapításait illusztrálja — amely a Völgyesi kötetet még vonzóbbá, érdekesebbé formálja. Örkény István: Időrendben A népszerű író könyvheti kötete arcképek, korrajzok, szociográfiák, riportok gyűjteménye, időrendbe csoportosítva. Néhány részletet tartalmaz Örkény hadifogságában írt Lágerek népe és az Amíg ide jutottunk című köteteiből. Korfestői szándékot tükröz a Sztálinvárosi képeskönyv című fejezet, amely riportok, gyűjteménye. Heves megyei, mátraderecskei élményeket őriz a Mi derecskéi asszonyok című írása. Olvashatunk vallomásokat József Attila, Nagy Lajos, Petőfi Sándor, Déry Tibor egyéniségéről. Bátor vállalkozás Örkény Istváné. Az, mert nem cizellált, nem mindenképpen irodalmivá formáit írásokkal lép olvasói elé. Olyan müveket közöl — jónéhány szerepel ilyen a kötetben — amelyek közvetlen reagálnak az eseményekre, amelyek magukon viselik a zsur naliszta munka törvényszerű gyorsaságát, a friss leagálás nem mindig előnyös jegyeit. Az író mégsem változtatott, csiszolt utólag. Nem tette, mert ez a beavatkozás szerinte csorbította volna az eredeti ízeket, a hitelesség rovására ment volna. így viszont — s ebben egyet kell jelent novellát eredeti szövegében. Ha csak az írást nézzük, nemkus jellegű írások: vallanak a korról, amelyben születtek, s érzékeltetik az író valóságlátásának fejlődését, alkoiómódszerének formálódását. Ez a hitelesség adja a kötet sajátos vonzóerejét. Olyan íróval találkozunk, aki nem fél vállalni korábbi gondolatait, pontatlan megállapításait. Nem, mert tudja, hogy ezek nélkül nem lett volna azzá, aki ma. Különösképp érdekes a Lila tinta ügy címet viselő fejezet. Olvashatjuk a Csillag című folyóirat 1952 augusztusi számában megjelent novellát eredeti szövegében. Ha csak az írást nézzük, nemcsak élvezzük a jó, a való életből kanyarított elbeszélést, nemcsak az alakok valószerűségében hiszünk, hanem azt is megállapíthatjuk, hogy színvonalával magasan kiemelkedik az akkori időszak nem kevés papirosízű, valósághamisító, bármilyen ügyesen is megfabrikált, de végsősoron mégis hamis műveinek köréből. Nem csoda, ha óriási vihart kavart irodalmi berkekben. Örkény ennek anyagát is csatolta a novellához. Ez kitűnő ötlet volt, mert magyarázkodás néikül vall az akkori politikai és közszellemről. Igaztalan támadások sora érte Örkényt, aki — tehetett volna mást? — próbált diplomatikusan védekezni. Révai József is szót kér azt írva, hogy ,,ez a novella rohadt és hazug”. Úgy érezzük nemcsak az olvasónak, de az irodalom búvárainak is sokat mond ez a fejezet. Kitűnően sikerültek az írói arcképek, s egyéni ízűek, olvasmányosak ci riportok, szociografikus írások is. Irodalmi jellegűvé teszi őkel Örkény markáns stílusa. Ez magyarázza, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent kötet sikerét. Pécsi István 62
