Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-12 / 291. szám

jfifünr. helyőrség 5 epzomuveszet „AMIKOR VALAKI A KEPÉIMRŐL BESZEL, ww mm OT MAGAT ERTEM MEG JOBBAN" Bonczidai Éva Fotó: Éberling András Évek óta nagy szeretettel várom a budapesti Abigail Galéria és Auk­ciós Ház kiállításait, a Próféták hazatérnek sorozatában Magyar­­országról elszármazott művészek alkotásait mutatja be, de fontos kül­detésének tekinti a hagyományostól eltérő, új utakat kereső, tehetséges fiatal művészek megismertetését is. Az utóbbi évek folyamán az Abigail Galéria segítségével mutathattam be Holesch Dénes pályáját, Sárközy Pált, Péter-Breton Annát és A. Tóth Sándor munkásságát is. Amikor nyár elején felhívott Hajdú Kata, az Abigail Galéria tulajdonosa, hogy figyelmembe ajánlja az új felfede­zettjét, Áder Orsolyát, tudtam, hogy bízhatom az ízlésében. Örömmel mondtam igent a találkozóra, bár elkerekedett a szemem, amikor ki­derült, nem csupán névazonosság­ról van szó, valóban a köztársasági elnök lányával fogok beszélgetni. Júliusban találkoztunk, már akkor nagy lelkesedéssel készültek mind­ketten a most hétvégén nyíló festé­szeti kiállításukra. Ha valaki azt feltételezné, hogy egy ilyen beszélgetés marcona test­őrök jelenlétében zajlik, vagy hogy egy induló művész extravagáns sminkkel, ruhával, merész önme­nedzsmenttel, minden szögből em­lékezetesre komponált karakterrel érkezik élete első interjújára, ahol festőként nyilatkozik, annak már most elmondhatom, minden ilyen allűr távol áll Áder Orsolyától. A galériában találkoztunk, már várt rám, és boldog volt. Ez valahogy sugárzott róla - Kata gyorsan meg is jegyezte, hogy Orsinak épp születés­napja van, de nemcsak ezért ragyog, hanem most tudta meg, hogy eladták két festményét - ez fontos visszaiga­zolás egy pályakezdő művésznek. Festékes volt a haja. A kék akril­­foltokra mutatva meg is jegyeztem, hogy ezek szerint a vászon mellől ug­rasztottam ki erre a találkozóra. „Ó, a hajam még nem is vészes, a talpam csupa tinta” - nevetett. Mint mond­ta, évek óta fekete ruhákat hord, mert másban nem érzi jól magát, de amikor fest, a színek inspirálják, alkotás közben mindig az aktuális érzelmei és gondolatai kifejezésé­re alkalmas színek harmóniájának megtalálása az első lépés. Mint me­sélte, a szobája épp műterem is, harminc festménnyel osztozik a té­ren, egyszerre több képen dolgozik, nemcsak a száradási idő miatt - sok rétegű, háromdimenziós műveket is alkot -, hanem mert általában egy­szerre több ötlet is cikázik a fejében, máskor épp új irányt vesz egy-egy kép, vagy pihenteti, amíg rájön, ho­gyan fejezze be az adott művet. Napi 8-io órát fest, általában éjszaka, és közben zenét hallgat - mindent, amihez épp kedve van, mostanság gyakran Queen vagy Bonobo albu­mait. Azt hiszem, a festékkéssel, pamacsokkal dolgozó, saját techni­kákkal kísérletező Áder Orsolyával tökéletesen lehetne illusztrálni, mit jelent a flow-élmény - a teljes oda­adást és figyelmet jelentő alkotói folyamatból születő absztrakt képei közvetítik ezt az elképesztő energiát, örömöt és felszabadultságot, amely belőle is árad. Mint mondta, a zene inspirálja, ez elengedhetetlen a festéshez. De az életében más módon is összekap­csolódik a zenével az önkifejezés. „DJ vagyok Sanghajban” - derül ki a magyarázatból, és ahogy a zenéről beszél, egyértelmű, hogy nagyon hasonlóan gondolkodik a képekről is: egymásra épülő rétegek, ritmu­sok, arányok, matematikai össze­függések, ez határozza meg mind­két alkotófolyamatot. Sanghajban nemzetközi közeg­ben mozog, a járványhelyzet előtt egy rendezvényszervező cégnél dol­gozott, galériákkal, divatcégekkel működött együtt, a marketing és szervezői feladatok mellett zenélt is - utóbbi szakma alapjait a barát­jától tanulta, a londoni és brüsszeli ismerősök körében viszont nagy meglepetés volt, hogy a lányt a DJ- pult mögött látták. Áder Orsolya 16 éves kora óta külföldön él: először Brüsszelbe érkezett a családjával, de három év után a család hazatért, ő pedig maradt, hogy befejezze az isko­lát, majd Londonba ment tanulni. A felsőfokú képzés során főként a divat marketing, menedzsment és üzleti vonatkozásairól tanulhatott, de Zoób Katti, Nanushka és Abodi Dóra oldalán szerzett gyakornoki tapasztalataiból adódóan otthono­san mozog a divat kreatív terepén is. Jelenleg az ökotudatos, fenntart­ható divat kérdései foglalkoztatják. „Az alkotás izgalmát legelőször tizenkét évesen tapasztaltam meg, amikor Szőllősi Rita ékszertervező iparművésszel találkoztam. Ő taní­tott meg arra, hogyan valósítsam meg az elképzeléseimet. Az ékszer­készítés alapjainak elsajátítása so­rán megtanultam, hogy legyek bátor újat alkotni. Pár évvel később Rita elvitt magával az Iparművészeti Mú­zeumban megrendezett karácsonyi kiállításra, ahol több ékszeremet is sikerült eladnom. Gyerekként ez különleges élmény volt” - mond­ta. Mint felidézte, mindig jelen volt ez az önkifejezési vágy az életében, kiskorában az ékszerkészítés mellett hegedült, zongorázott, énekelt, utá­najött a festés és a grafika. „Folyton ez a zsizsegés volt rám jellemző” - tette hozzá. .Amikor Brüsszelbe költöztünk, a környezetváltozás miatt hirtelen olyan sok benyomás ért egyszerre, hogy azt muszáj volt kiadnom ma­gamból. Ekkor kezdtem el festeni. Már tizenévesen is az absztrakt stí­lusú festészet érdekelt a legjobban. Azzal, hogy nonfiguratívak a képek, titokzatosabbnak, mégis őszintébb­nek érzem őket. Amikor absztrakt festményeket nézek, azok sokkal erősebben hatnak rám, mint bármi­lyen más stílusú kép. Tetszik, hogy ilyen rejtett módon mesélik el a tör­ténetüket” - fejtette ki a művész. Mint mondta, azért szereti az abszt­­raktot, mert itt nincsenek kész vá­laszok: .Amikor valaki a képeimről beszél, őt magát értem meg jobban. Hiszen üyenkor a nézők magukról beszélnek.” Idén, a karanténhelyzetből adó­dóan nyert nagyobb teret azéletében a festés. Nagyméretű vásznakkal dolgozik, az aranymetszés ará­nyait érvényesítve gyakran több ké­pet ragaszt egymásra - fényekkel, tükröződésekkel, árnyakkal játszva teremtette meg azt a lírai absztrakt sorozatot, mely a most nyíló kiállítás és a Pauker Collection sorozatban megjelenő, A dimenziók művészete című album alapja lett. Kissé meglepődtem, amikor Sal­vador Dalit nevezte meg mint leg­főbb inspirációs forrást, akire leg­inkább felnéz a festőóriások közül. De amint megmutatta a grafikáit, láthattam, a szürrealizmus szin­tén közel áll hozzá: grafitceruzával rajzolt képei erős karakterábrázoló tehetségről árulkodnak, ezek a kari­­katurisztikus rajzok sok játékot, sze­rethető iróniát, bűbájos vagányságot tükröznek. Megtudhattuk azt is, hogy ha há­rom kérdést tehetne fel Dalinak, me­lyek volnának azok: Mit javasol egy kezdő művész­nek?- Mi zajlik benne, amikor hozzálát a festéshez?- Festünk-e együtt egy közös ké­pet?” Áder Orsolya magabiztos ember­nek tűnik, épp ezért éreztem fontos­nak megkérdezni, miért csak most lép a közönség elé a képeivel. Mint mondta, a családja és a barátai sze­retik a műveit, de szerinte elfogultak vele, ezért várt máshonnan jövő visz­­szajelzésre is. Mint mondta, a galé­riavezető Hajdú Kata biztatása adott nagy energiákat az alkotáshoz, az ő ösztönzésére állt neki, hogy kiállítási anyagot válogasson a műveiből, és a közönség elé lépjen. Mint kiderült, a folyton nyüzsgő, lelkesedni tudó művész régről hozza magával ezt a furcsa óvatosságot: „Diszlexiás va­gyok, gyerekkoromban sok kudarc­­élményem volt emiatt az iskolában. Valószínűleg ezért is számít nekem sokat mindenfajta bátorítás. Később segítséget kaptam, megtanultam a saját logikám szerint tanulni, jóta­nuló lettem, a helyemre kerültem, de addig nehéz volt. Nekem is, mint minden művésznek szükségem van a megerősítésre, szerencsére a kiál­lításra készülve sok pozitív visszajel­zést kaptam.” Álmokról, hogyan továbbról ke­vés szó esett. Most egy áldott jelen­időben él, alkot, kiállításra készül: .Amikor leülök a festékeim és vász­naim mellé, úgy érzem, pontosan ott vagyok, ahol lennem kell, és azt csinálom, amire mindig vágytam.” De a távlatokról szólva hozzátet­te: .Ahogy ismerem magam, lehet, hogy többlaki leszek, mert folyton kell a változás, de látom a jövőmet itthon. Itthon szeretnék majd csa­ládot alapítani. Mindig is mély kap­csolatban éltem a nagyszüleimmel, ezt az élményt szeretném majd a gyerekeimnek is megadni. Szeret­ném majd őket is a családom köze­lében tudni.” Experience of Emotions l./Az érzelmek tapasztalata I. (akril, vászon, 80 * 60 cm, 2db, 2020) Áder Orsolya The Art of Dimensions című kiállítása 2020. december 13- án, vasárnap 16 órától nyílik Budapesten, az Abigail Galéria és Aukciós Ház termeiben. A tárlatot Hosszú Katinka háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizennégyszeres Európa-bajnok nyitja meg. Az értékesítési lehetőséggel egybekötött virtuális tárlatbemutatóhoz kerekasztal-beszélgetés is kapcsolódik Áder Orsolya, Hosszú Katinka és Hajdú Kata részvételével, a moderátor Hegyi Nóra lesz. Az eseményről készült videóbeszámoló elérhető lesz a galéria hon­lapján és Facebook-oldalán. A kiállítás előzetes bejelentkezés alapján 2021. február 20-ig a min­denkori járványhelyzethez fűződő rendelkezésekhez alkalmazkodva tekinthető meg [a jelenlegi szabályok szerint legfeljebb tíz fő tartózkod­hat a kiállítótérben]. Lapszámunkat ÁDER ORSOLYA festményeivel illusztráltuk. 2020. december IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom