Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
2020-12-05 / 285. szám
2020. december 5. IV. évfolyam 49. szám Juhász Kristóf Nagy Balázs j Beszélgetés tárcája ■V novellája / Nagy Leóval Vöröskéry Dóra meséje www.helyorseg.ma^ IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n Papírzizegés hangzott a puttonyból, és megcsendült valami. A minden jó hangja volt ez n vezervers Farkas Wellmann Éva Ágak között A keskeny út a tó körül, a kapun túl az erdő, a többirányú ágazás, bozótja újra felnő, a kertközépen omladék, romokban nő a csetje, akármi mást is mondanék, lehetne bárki kertje, Mednyánszky László: Ősz a város szélén (olaj, vászon, 32,5 * 41 cm, 1895, Szlovák Nemzeti Galéria) Forrás: Wikimedia Commons ahogy az élet visszanő, ahogy ránő a régire, tiéd, enyém, mint tiszta kő, amit csiszolt az ér vize, elfelejtik a kéz nyomát, tomboló fák, algák, mocsár, lehetne most, lehetne rég, ágakba font madárkosár. Híren Interjú Marcsók Gergellyel- Nemrég jelent meg Súlyos hagyomány című köteted, amely előadásokból, cikkekből, recenziókból készült válogatás. Pontosan mire utal a címválasztás?- A kárpátaljai kultúra múltjára utal. Az irodalom szerintem akkor jó, ha valamilyen értelemben kapcsolódik a hagyományhoz, folytatja, meghaladja vagy felülírja azt. Mi, kárpátaljai alkotók, olyan irodalmi örökséget kaptunk, amelyben az életművek legnagyobb része politikai motivációkkal terhelt. Óvatosan és kritikusan kell bánni ezzel a hagyománnyal, nagyon nehéz az értékelvű szelektálás. És még rosszabb a helyzet, ha ellenőrizetlen, csupán elbeszélésekből ismert tradícióval állunk szemben. Érdekességként jegyzem meg, hogy létezik egy fontos előzmény, az Ungvári Állami Egyetemen 1965- 1967 között megjelent szamizdat Együtt, a kárpátaljai Forrás-nemzedék betiltott folyóirata, melynek lapszámai, egy-két kivételtől eltekintve, egyszerűen elvesztek. Ez aztán a szőrén-szálán eltűnt hagyomány fölösleges mitizálásához vezet, amihez lehetetlen vagy veszélyes alkotóként kapcsolódni. — Te magad hogyan viszonyulsz ehhez a hagyományhoz poétikai szempontból? Payer Imre a Fekete-Tisza című kötetedről írt recenziójában a dalszerű líra felől közelített a költészetedhez.- A kárpátaljaiak közül Kovács Vilmos, Fodor Géza és Vári Fábián László verseit kedvelem legjobban. Egyiküktől sem áll távol a dal műfaja, de különösen jellemző utóbbira, Vári Fábiánra, akinek a költészetét a népdal és a ballada forma- és motívumvilága teszi különösen egyedi színezetűvé. Ami a fejemben verskezdeményként megszületik, szinte kizárólag ütemhangsúlyos, és tiszta rím az alapja. Mindez később kibontva, papírra vetve változhat.- Azért is érdekes ez a meglátás, mert alkotói pályádon is együtt van jelen a költészet és a zene. Talán kevésbé hangsúlyos a kutatói életpályád, hogy a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskolában vagy doktori hallgató. Mit jelent számodra az irodalom mint tudományos diskurzus?- Mindig is érdekelt, hogy egy olyan elvont, megfoghatatlan, szublimáló kifejezésmódot, mint a szépírás, hogyan képes felcímkézni az irodalomelmélet, de rá kellett jönnöm, hogy a tudományosság mégsem az én világom. Mostanság Pál-Lukács Zsófia inkább költőként definiálom magam, és arra gondolok, hogy „Költő vagyok - mit érdekelne / engem a költészet maga?”. A mostani életszakaszomban nem törekszem doktori fokozat megszerzésére. Talán később.- Olvasol még irodalomelméleti, esetleg egyéb tudományos munkákat, vagy olvasáskor is inkább a szépirodalomra összpontosítasz?- Tüdományos munkákat csak akkor, ha éppen recenzió írására kérnek fel, és az értékeléshez támpontokat keresek, vagy megpróbálom felélénkíteni a tudásomat. folytatás a 3. oldalon | < 8 I & ♦
