Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-31 / 305. szám

12 KETTŐS INTERJÚ 2020. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Megyénk rendőrségi és ügyészségi sajtószóvivői fedték fel munkájuk titkait Óvják a polgárok minden adatát A büntetőeljá­rások két szakaszának fej­leményeit tolmácsolják a hallgatóknak, nézőknek, on­line és nyomtatott lapok ol­vasóinak. Nevükkel szinte mindennap találkozhat a hírekre kíváncsi közön­ség. Soltész Bálint r. őrna­gyot, a Heves Megyei Rend­őr-főkapitányság és dr. Kon­koly Thege László címze­tes fellebbviteli főügyészsé­gi ügyészt, a Heves Megyei Főügyészség sajtószóvivő­jét kettős interjúra kértük. Ugyanazokra a kérdésekre válaszoltak. Régi ismeret­ség okán tegeződünk. Szalay Zoltán zoltan.szalay@mediaworks.hu- Az ember nem születik sajtó­­szóvivőnek, főleg nem a bűn­ügyek, büntetőjogi procedúrák szakavatott kommunikációs szakembereinek. Milyen út ve­zetett e pályátokhoz, beleért­ve iskolai végzettségeket, kez­deteket a szakmátokban, azt a pillanatot, amikor e tisztséget elvállaltátok? soltész Bálint: - A Mező­kövesdi Szent László Gimná­ziumban befejezett érettsé­gi után az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán sze­reztem testnevelő tanári dip­lomát 2001-ben, majd abban az évben az Egri Rendőrkapi­tányságon kezdtem el a szol­gálatot bűnügyi szakterüle­ten, a rendőrtiszti főiskolai tanulmányaimmal párhuza­mosan. A következő évben a Heves Megyei Rendőr-főkapi­tányság Bűnmegelőzési Osz­tályára kerülhettem, majd 2005 elején kaptam a meg­tisztelő felkérést az akkori Sajtó- és Kommunikációs Osz­tályról. Azóta ezen a területen szolgálok. Időközben újra az egri főiskolán végeztem kom­munikációs tanulmányokat. DR. KONKOLY THEGE LÁSZLÓ: - Én már az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban a jogi pályá­ra készülődtem, éppen azért, mert jó volt a beszédkészsé­gem, s a történelmi érdeklő­désem mellett volt egy pozitív viszonyulásom a költészethez és az irodalomhoz is, amit má­ig megőriztem. Mindezek pre­desztináltak arra, hogy 1979- ben - 11 hónap kalocsai sor­katonai szolgálat után - Buda­pesten, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Jogi Karán megkezdjem a tanulmánya­imat. Az egyetem elvégzését követően, 1985-ben - rövid ta­nácstalanság és útkeresés után - a lehetséges munkahe­lyek közül az ügyészséget vá­lasztottam, és ezt máig nem bántam meg. Az idén ünnepel­hettem ügyészi pályafutásom 35 éves jubileumát. E hosszú időszakon belül az utolsó jó 'tíz évben foglalkoztam a He­ves Megyei Főügyészség kom­munikációjával is a szakmai munkám mellett. Amikor rám esett a választás, szívesen vál­laltam, mert már akkor kihí­vásnak éreztem, olyan feladat­nak, ami kissé elüt ugyan a megszokott jogászi munkám­tól, de éppen ezért érdekes.- A valós bűnügyi történetek közvetítéséhez az olvasókhoz, Soltész Bálint (balra) és dr. Konkoly Thege László mindig felelősen tájékoztatnak, s ha fontosnak tart­ják, kicserélik egymással a munkájuk tapasztalatait Fotó: Huszár Márk További izgalmas hírekért látogasson el ide: nézőkhöz, hallgatókhoz hogyan készültetek fel? Jelentett e ez gondot az eredeti képzettsé­getekhez képest? Hogyan érzi­­tek, miben más azzal összeha­sonlítva, amit most tesztek? s. B.: - A bűnmegelőzési te­vékenység jelentős része az előadások, iskolai foglalkozá­sok tartása, így ebből a szem­pontból nem okozott gondot az átállás, hogy nagyobb plé­­num előtt beszéljek. A kom­munikációs területen nagyon sok mindent kellett megtanul­ni, s kell azóta is. A minden­napjaink része a változás, fo­lyamatosan keressük mun­katársaimmal az újabb lehe­tőségeket, hogy az átadni kí­vánt üzeneteink pontosan cél­ba érjenek. Néhány éve pél­dául a közösségi médiában is jelen vagyunk. Az ügyész­ségi szóvivő munkájától elté­rően én - sajtóreferens kollé­gáim segítségével - kizárólag ezt a feladatkört látom el. Any­­nyiban változatosabb is, hogy egész évben 24 órás készenlé­tet látunk el, és ha szükséges, helyszínekre is kimegyünk, így nincs két egyforma mun­kanapunk vagy hétvégénk. dr. k. T. L.: - Bele kellett ta­nulni, ami nem volt könnyű, különösen a kezdet kezdetén, minden előzmény nélkül. Mi, ügyészek az ilyen tapasztala­tainkat már a kétezres évek elején egyhetes továbbképzé­seken adtuk át egymásnak. E tanfolyamokon találkoz­hattunk az újságírás nagyja­­ival is, akiktől sokat lehetett tanulni. A képzések a Leg­főbb Ügyészség Sajtófőosztá­lya szervezésében máig folya­matosak, és még mindig tud­nak újat mondani a kommuni­káció terén. Ez egy külön vi­lág, a jogászitól sokszor eltérő gondolkodással és jellemző­en érdekes szereplőkkel. Örü­lök, hogy a részese lehetek, de a munkaidőm nagyobb részét azért ma is az ügyészi szak­mai feladatok ellátása teszi ki.- Milyen elképzelés, koncepció vezérel benneteket, amikor tá­jékoztatjátok a közvéleményt? s. b.: - Ha koncepcioná­lis szinten beszélünk, akkor a rendőrség tevékenységé­nek bemutatása, az állampol­gárok rendőrségbe vetett bi­zalmának erősítése az elsőd­leges célunk. Személyesebb motívumként említem meg, hogy ha például egy közleke­dési baleset/tragédia kapcsán átadott megelőzési üzenetnek köszönhetően akár csak egy­gyel kevesebb baleset is tör­ténik, már elégedett lehetek. dr. k. t. l.: - Ahogy már utal­tam rá, e munkának egyik alapvető eleme a folyamatos képzés, a gondolkodás, az al­kalmazkodás a változó körül­ményekhez, ami mára már az ügyészi hivatásról is elmond­ható. Mindkét területen fon­tos a felhalmozott tapasztalat. A sajtómunkám során engem részben ennek megléte veze­tett el a kezdeti szimpla eset­közlésektől addig, hogy ma már minden közleményünkbe megpróbálok belecsempészni egy kevés odaillő jogi ismeret­­terjesztést, a bűnmegelőzés szempontjából hasznos tanul­ságokat. Örömömre szolgál, hogy ez a törekvésem az ügyé­szi szervezeten belül egyre in­kább támogatásra talál.- A bűnügyek emberi életekre vannak hatással. Miként igye­keztek kezelni az esetek hát­terében megbúvó kényes kér­déseket? s. B.: - A tájékoztatásaink során a legfontosabb szem­pont az áldozat adatainak tel­jes sérthetetlensége. Ám - fő­leg a még ismeretlenes ügyek­ben - arra is kínosan kell ügyelnünk, hogy az elköve­tő felderítését célzó feladato­kat a legkisebb mértékben se nehezítsük meg a közlé­sekkor. Bevallom, az ügyész­ségi közleményeket - főleg a Konkoly Thege Laci által meg­írt „sztorikat” - nem egyszer irigykedve olvasom, hiszen az eljárás azon szakaszában már olyan részleteket, szó­fordulatokat is használhat, amit a rendőrségi kommu­nikáció a fent említett okok miatt ritkán tartalmazhat. dr. k. t. l.: - Az adatvédelem rendkívül lényeges a közvéle­mény tájékoztatása során. Rá­adásul az ügyészi vádemelés nem egyenlő a bűnösség bíró­ság általi kimondásával, még ha jóval több is puszta gya­núnál. Épp ezért az áldozat­­védelem elsődleges fontossá­ga mellett mindig figyelünk a személyes adatok teljes kö­rű védelmére, ami néha talán hiányérzetet eredményez az olvasók körében, de áthágha­tatlan alapszabály. De van öt kriminalisztikai alapkérdés, a ki, mikor, hol, hogyan és mi­ért, amelyeket mindenképpen meg kell válaszolni, nemcsak a vádiratban, de az ügyészsé­gi sajtóközleményben is.- Mennyire kaptok segítséget mindehhez a kollégáitoktól? s. B.: - A félkatonai szer­vezet sajátosságából adódó­an a belső jelentési rendsze­rünk kifogástalanul műkö­dik, a közérdeklődésre szá­mot tartó és kiemelt esemé­nyekről azonnal érkezik a rö­vid tájékoztató az ügyeletve­zető munkatársaktól. A szak­területen eltöltött 15 év alatt sikerült kialakítanom azokat a személyes csatornákat is a kollégákkal, amelyek továb­bi segítséget adnak a szóvi­vői tevékenységhez. A körze­ti megbízott kollégáktól kezd­ve a nyomozókon át a kapi­tányságvezetők és a főkapi­tányság felsővezetése is part­nerek a kommunikációban. dr. k. T. L.: - Úgy érzem, szí­vós és kitartó munkával má­ra a kezdetben kétkedő, kri­tikus kollégáim többségével sikerült megértetnem a kom­munikáció fontosságát. Azt, hogy ez az ügyészi munkánk hasznára válik, hiszen növe­li a döntéseink társadalmi el­fogadottságát, kicsit kilép­teti az ügyészeket a hagyo­mányos „elefántcsonttorony­ból”. Egyre több megértést és segítséget kapok a mun­kám ezen részéhez (is) a kol­légáktól. A szervezeten belü­li információáramlást ugyan­akkor kiemelt szempont­nak tartom, ami azt jelenti, hogy nemcsak ők adnak in­formációt nekem, hanem én is rendszeres és alapos visz-Mi a LEG...- ... gyakrabban forgatott újsá­gotok, folyóiratotok, könyvetek, nézett tévéműsorotok? S. B.: - Papíralapú újságot már nagyon ritkán fogok a kezem­be, de az online térben minden hírt elolvasok, ami nem bul­vár és celeb... Egy Rejtő- vagy Gárdonyi-regény a klasszikus könyvillattal azonban mindig kedvenc lesz. Dr. K. T. L.: - Az internet korá­ban újságot már egyre ritkáb­ban olvasok, de a helyi esemé­nyekről beszámoló Heves Me­gyei Hírlapot természetesen szívesen forgatom. Többnyire történelmi tárgyú könyveket szeretek kézbe venni, és főleg ismeretterjesztő műsorokat, csatornákat nézek a tévében, ha van rá időm.- ... nagyobb fejtörést okozott ügyetek, amiről hírt adtatok a közönségnek? S. B.: - Ha nem is fejtörést okoz, de mindenképpen szak­mai kihívás azon tragédiák kommunikációja, amelyek­ben gyermek az áldozat, hiszen ezen esetekben nehezebb tár­gyilagosan tájékoztatni a köz­véleményt. Dr. K. T. L.: - Volt egy pár, de ezeket ennyi év távlatában nem rangsorolnám.-... kedveltebb foglalatosságo­tok a nyilvánvalóan kevés sza­badidőtökben? S. B.: - Felvenni a futócipőt és eltűnni néhány órára a dombok között... Dr. K. T. L.: - Utazás, beszélge­tés, olvasás. szajelzésekkel szolgálok szá­mukra.- Hogyan jellemeznétek a mé­diumok megyei munkatársaival való közös munkát? s. b.: - Nincs okom panasz­ra. Nagyon kevés olyan eset­ről tudok beszámolni, ami­kor a közös munkában igazán nagy gond merült volna fel. A jelenlegi helyzetben a leg­több információ átadása on­line történik a részünkről is, de a személyes kapcsolatok híve vagyok. Egy közös kávé, egy sütemény mellett nagyon sok közös munka kezdődött vagy oldódott fel valamilyen ellentét. A vírushelyzet miatt a Hírlap felé is van egy béka­­desszert-tartozásom... Tradici­onálisan évente sajtóreggelit is tart a főkapitányság, ahol szintén átbeszéljük az aktuá­lis dolgokat az újságírókkal. dr. k. t. l.: - Kielégítőnek tar­tom, amin azonban bőven van még javítanivaló. Sokkal több személyes kontaktusra lenne szükség, és nagyobb fogadó­­készséget is el tudnék képzel­ni a már említett anyagi és el­járásjogi, s az ügyészség mű­ködésével kapcsolatos isme­retterjesztő tartalmak, tevé­kenység iránt. Persze most, a pandémia időszakában ez ne­hezebben kivitelezhető, de bí­zom benne, hogy ennek elmúl­tával szélesíteni tudjuk a már kitaposott ösvényt, éppen az állampolgárok széles körű, valós, alaposabb tájékoztatá­sa érdekében. Szívesen teszek eleget a megkereséseknek és a törvényi lehetőségek határain belül válaszolok is.- Mely kiemelkedő ügyekben dolgoztatok együtt, hogyan megy a háttérben az egyezte­tés, a közlemények összhang­jának megteremtése? s. B.: - Hazudnék, ha azt mondanám hogy naponta egyeztetünk, hiszen más-más szakaszát kommunikáljuk az eljárásoknak, ám a tapaszta­latcsere rendszeres. Amikor konkrét ügyben kell mégis egyeztetnünk, az arra vonat­kozik, ami nem jelenik/jelen­­het meg a nyilvánosság előtt. dr. k. t. l.: - Voltak közös szervezésű sajtórendezvénye­ink, de a konkrét eljárások­ban ritkán egyeztetünk. Ha mégis, az inkább arra vonat­kozik, hogy egy-egy ügyben melyek azok a lehetséges in­formációk, amiknek a közzé­tétele nem veszélyezteti a fo­lyamatban lévő nyomozások sikerét. Erre ugyanis mindig figyelemmel kell lennünk, bármennyire is érdekfeszítők lennének az aktuális „kulisz­­szatitkok”.- Milyen családi háttér segíti a munkátokat? s. b.: - A feleségemmel két gimnazista és egy óvodás gyermekünket neveljük. Tü­relmesen, biztos alapként segítik a munkámat, ami­ért nem lehetek elég hálás. dr. K. t. l.: - A feleségemmel egy épületben dolgozunk, az Egri Törvényházban. Van két felnőtt fiam, de közülük csak az egyik lett jogász, a másik eltévelyedett a mérnöki szak­ma felé:

Next

/
Oldalképek
Tartalom