Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-31 / 305. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2020. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Házhoz vitték a betlehemüket a lelkes szajlaiak Él még a hagyomány Az idősebbek meghatódva fogadták a hírhozókat További izgalmas hírekért látogasson el ide: Fotó: MW HEOL.hu Szajlán újjáéledt egy régi hagyomány. Nagy Sándorné Sárika, a Szajlai Pünkösdi Rózsák Hagyományőrző Egyesület vezetője mesélt az örömöt vivő, helyi kará­csonyi népszokásról. Nagy Krisztina olvasónk segített felidézni az idei eseményt. Munkatársunktól szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu SZÁJ LA - Palócföldön nagy ha­gyománya volt s van a betle­­hemezésnek. A régi falubeli­ek már az adventi előkészület­ben fogták a betlehemüket és a szent család képét, magukra kötötték berliner kendőjüket, felöltötték pásztorsubájukat, és énekelve útra keltek, hogy minden házba elvigyék kis Jé­zus születésének örömhírét. Mint az úgynevezett szentcsa­­lád-járásban szokás, bekopog­tak a házakhoz, szállást kértek az eljövendő Messiás számára. Elzengték víg, örvendező nótá­jukat, az emberek pedig öröm­mel fogadták, sőt süteménnyel, almával meg is vendégelték őket - mesélte Nagy Sándorné. Ezt a népszokást a szajlai ha­gyományőrző csoport élteti a községben és a szomszédos fal­vakban. - Sajnos idén nem volt sok lehetőségünk örömet okoz­ni, pedig nagy szükségük lett volna rá. Elmaradtak a parádi palóc napok is. Mivel az éjfé­li mise is kétséges volt, mind­annyian éreztük, hogy valamit tennünk kell. Elhatároztuk, hogy népi tradíciónkat folytat­va körbejárjuk betlehemmel a falut, megállunk a házak kapu­jában, s így ajándékozzuk meg egymást, a szomszédainkat, barátainkat - tette hozzá. így december 24-én újra fel­­elevenedett eme gyönyörű, régi szokás, mely aznap sokak sze­mébe könnyet csalt. Az embe­rek az utcán kint állva várták a kis csoportot. A járványügyi helyzetre való tekintettel kis létszámban és szájmaszkban voltak jelen. Nemcsak Szajlát, de Terpest is bejárták, a polgár­­mesterek támogatásával. Bujáki Ferenc, Terpes pol­gármestere, így nyilatkozott: - Ez a fontos és kedves gesz­tus főleg az idős lakosok szá­mára jelentett most nagyon so­kat, ugyanis nem tudnak mi­sére járni. Az, hogy elvitték hozzájuk a szent család jelké­pét, olyan varázst rejtett ma­gában, hogy jobban átélhettük az ünnepet. Mindez betöltöt­te reménnyel, csodával azt az űrt, amit ez az év hagyott ma­ga után - közölte. A plébániai, a szajlai egyház­­község is kivette részét, Ora­­vecz Flóriánné szentképekkel ajándékozta meg a helyieket.- Hálás vagyok, hogy része­se lehettem mindennek, s kö­zösen hangolódhattunk szent karácsony ünnepnapjára - összegezte Nagy Krisztina. A palóc betlehemes a terpesi származású Végh Menyhért­­né, a népművészet nagymes­tere és Nagy Sándorné jóvol­tából készült el, és egy 1983- ban készült hanglemez is őrzi az utókor számára. Elment, ám értékes üzenetei velünk maradnak GYÁSZ Szelíd, nagy tudá­sú, beteg embereknek hi­tet, reményt, vigaszt nyúj­tó ember távozott nemrégi­ben az egriek sorából. Csendesen érkezett, csendesen élt, s csendesen ment el. Olyan üzeneteket, jeleket hagyott maga után, amik örök időkig kapasz­kodót nyújtanak a lélek­ben és testben megfáradt embereknek. Ignácz Piroskára emlé­kezünk most, aki évtize­deken át az Egri Markhot Ferenc Kórház onkológiai osztályának pszichológu­saként nagyon sokat segí­tett a rákos betegek men­tális felépülésében. Ő ala­pította meg 1990-ben az Amazonok klubját, mely­nek nyomán a Rákbetegek Országos Szövetsége fel­hívására sorra alakultak meg országszerte a hason­ló szervezetek. A csoport eredetileg mellműtött hölgyekből te­vődött össze. A mitológiai amazonok harcos nők. A szaporodó hazai szerveze­tek harca a rák ellen nyil­vánult meg, s fő céljának tekintette, hogy a véde­kezés, a helyes életmód, a megelőzés és a szűrő vizs­gálatokon való részvétel je­lentőségét hirdesse. Ignácz Piroska Az egri civil házban tar­tott összejöveteleken azok találkozhattak, akik meg­­küzdöttek a halálos kórral, a rákkal, és átadhatták ta­pasztalataikat a szorongó, beteg, műtét előtt álló em­bertársaiknak. Összetartó baráti közösség volt ez éve­ken át. Ignácz Piroskának min­denkihez volt az emberi élethez hitet adó, remény­keltő üzenete. Ezeket hosz­­szú ideig a Fehér hangok cí­mű mentálhigiénés kis fü­zetben osztotta meg. Elment, de ránk hagyta az üzenetet, amiben halálá­ig hitt: élni érdemes és jó. B. K. HIRDETÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom