Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-24 / 301. szám

12 SPORT 2020. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK A sorozatos sérülések után kereskedelmi pályára igazolt a hajdani futballista A szélső csillaga akkor áldozott le, amikor kiteljesedhetett volna Az irigylésre méltó gyorsa­sághoz jól illeszkedő lendü­letes pályaívet sérülések sora szabdalta Sass János­nál. A göndör hajú villám szélső Egerből indulva ju­tott el bajnoki címig, kupa­­győzelemig és válogatottsá­gig. Nyolc műtétet megszen­vedve a futball már évtize­dek óta nem szerves része az életének. Az autók és a kutyák annál inkább. Felső­­pakonyban leltünk rá. Bódi Csaba csaba.bodi@mediaworks.hu LABDARÚGÁS - A jelenlegi munkámnak sajnos nincs kö­ze a sporthoz és ez meg is lát­szik a mérlegen - mondja Sass János. - Az étvágyam megma­radt, de a mozgás nagyon ke­vés. Pedig van itthon futópa­dom, csak már nehéz rászánni magam, hogy használjam, no meg a térdeim sem engedik. így jobbára csak a kutyáim futnak. Azt csodálom, milyen ügyesek. A három kanári-szigeteki fogó­kutyám kétéves, a vizslám pe­dig hét. Ez a kedvtelésem, imá­dom őket. A hétszemélyes autó­mat úgy alakítottam át, hogy hátul tudjam őket szállítani. Viszem őket a közeli pampák­ra, ahol, amikor már nincs sen­ki, szeretem őket elengedni. 75-80 kilós kutyákról van szó, de nagyon szelídek és barátsá­gosak. Olyan idegrendszerük van, hogy amikor a fél lábukat már megrágta valaki, csak ak­kor támadnak, addig nem bán­tanak senkit. Nagy szeretet­tel neveljük őket a barátnőm­mel együtt. Barátságosak, sen­kit nem bántanak, de kinézet­re durvák. IJa műtéteket követően át kellett alakítanom a játékomat A fiát nem engedte versenyszerűen bokszolni Felsőpakony Budapesthez közel található település, 3500 lakossal. Erdő övezi, mögötte pedig nagy zöld területek nyíl­nak, kétméteres pampafüvek­kel. Ide hordja kedvenceit Sass János. Gyáli munkahelyétől 17 kilométerre található a há­za, az M5-ÖS autópályán pilla­natok alatt beér az autópiacra. Az 1992-es alapítás óta négy­kerekűeket ad és vesz. Tavaly­előtt 300 darabos készlete volt a cégének, jelenleg pedig 100- 150 autót tartanak. Ezenkí­vül szállítással és bérbeadás­sal foglalkozik két magyar cé­ge, amelyeket már a fia irányít, a német érdekeltséggel együtt. Idén adta át neki a stafétát. A 25 éves Sass Norbert ökölví­vóként sportolt, de az apja nem engedte versenyszerűen bok­szolni. A 193 centi magas, 115 kilós férfi manapság rendsze­resen fut és konditerembe jár. Ő is Felsőpakonyban él, de már önállóan. A Csank János vezette Eger SE ifjúsági csapatának tagjaként az álló sorban balról a harmadik Sass Sass János (labdával) a Videoton elleni 1985-ös mérkőzésen Archív fotó: Szántó György Szurkolói szinten követi a történéseket- A futball indított el ezen a pályán, egészen addig, amíg a térdem végleg tönkrement, még 30 éves korom előtt. Amikor NB I.-es, illetve válogatott szin­ten már nem tudtam futballoz­ni, akkor vágtam bele az autó­­kereskedésbe, mert nem láttam értelmét a folytatásnak. Gyors voltam, de a műtéteket követő­en át kellett alakítanom a játé­komat. Lassabb lettem, és bár a másodosztályban még eljátszo­gattam, emellett építettem fel a kereskedést. Utána már csak hobbivá vált a futball. Nem szí­vesen tettem, de be kellett lát­ni, hogy az embernek korlá­tái vannak, ha egészségi prob­lémák gyötrik, nem lehet profi szinten játszani. Az öregfiúk­nál sem futballozok, de a focin keresztül sok emberrel találko­zók, többen kijönnek hozzám. Meccsekre nem járok, és noha nem vagyok naprakész, de szur­kolói szinten nyomon követem a fontosabb történéseket. Bárcsak annak idején is így foglalkoztak volna a futballal! Akkor még ta­lán a mexikói vb utáni csapat­­építés is sikeresebb lett volna. Jobb eredményeket lehetett vol­na elérni, és több játékost tu­dott volna kitermelni a magyar futball nemzetközi porondra. Az is látszik, hogy az akadé­miai rendszernek és a képzett edzőknek köszönhetően egy­re többen megállják a helyüket külföldön, mert komolyan fog­lalkoznak a fiatal tehetségek­kel. Azzal együtt, hogy még így Névjegy SASS JÁNOS Születési idő és hely: 1966. január 17., Eger Sportága: labdarúgás Posztja: védő NB I.-es mérkőzés/gól: 134/5 Klubjai játékosként: Eger SE (1979-1985), Bp. Honvéd (1986-1990), MTK (1991), Tatabányai Bányász (1991- 1992), Stadler FC (1994), Kecskeméti TE (1995-1996) Válogatottság, felnőtt: 14 mérkőzés/O gól (1987-1989) Utánpótlás: 6 mérkőzés/3 gól (1987) Legnagyobb sikerei klub­csapatban: kétszer magyar bajnok (Budapesti Honvéd 1987-1988,1988-1989) Magyar Kupa-győztes (Buda­pesti Honvéd, 1989) Sass János Gyálon lévő cégének irodájában Fotó: MW is nagyon sokan mennek légi­ósnak egészen ifjú korban úgy, hogy a család velük tart. Csank János edzőként megelőzte a korát Sok edző pallérozta Sass Já­nost is, ám akinek a pályafu­tását köszönheti, az egyértel­műen Csank János. A későbbi szövetségi kapitány az Eger SE serdülőinek edzőjeként adott olyan alapokat, amelyekre ké­sőbb bátran lehetett támasz­kodni, speciális tréningjeivel megelőzte a korát. Simon Antal, Fodor András, Aranyos Imre és Vojtekovszki Csaba is NB I.-ig jutott abból a generációból, ame­lyiknek Sass is a tagja volt. Ezek a fiatalok vállalták a kemény és fárasztó edzéseket, de meglett a módszer hatása, ugyanis ma­gas szinten is megállták a he­lyüket. A Budapesti Honvéd­­ban és a magyar válogatottban jeles szakemberek keze alatt dolgozott „emberünk”. Mezey Györgyöt és stábjának tagjait úgy jellemezte, hogy olyat tud­tak akkoriban, amit Magyaror­szágon nem sokan. A szakmai háttér tehát adott volt, és akár még újabb tíz év is benne volt Sassban, ám akkor áldozott le a csillaga, amikor kezdett kris­tályosodni a megszerzett tudás. Mondhatni, akkor ért volna pá­lyafutása csúcsára, ha nem jön az újabb műtét. Littbarski őrzésével bízták meg a Népstadionban- Életem egyik legszebb idő­szakának az Egerben 12 éves koromtól 17 éves koromig tar­tó időszakot nevezem. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy oda tudtam kerülni egy ilyen tudá­sú csapathoz. Tizenhat éves ko­romban már az NB Il.-ben ját­szottam, 17 évesen pedig NB I.­­es lett az ESE. Utána vonulta­tott be a Budapesti Honvéd, és a következő évben már játszot­tam a kispestieknél, igaz, has­izomsérülés miatt fél évig nem kerültem szóba, de utána kezdő­ként számoltak velem. A váloga­tottban 21 évesen mutatkoztam be az NSZK ellen (0-0), Pierre Littbarski őrzésével bíztak meg a Népstadionban. A villámkar­rier 28 éves koromig folytató­dott úgy, hogy a Honvédban még a kispadon is válogatott já­tékosok ültek. Gondolok itt pél­dául Gyimesi Lacira, akit éppen én szorítottam ki. Détári szen­zációs futballista volt, Kiprich kiszámíthatatlanul cselezett, de Vincze Pilu is zseniális lab­darúgónak számított. Mondha­tom Fischer Palit és Pintér At­tilát is, ők is kiemelkedtek. Na­gyon sajnálom, hogy a Jereván­ban szerepelt Bicskei-féle csa­patból útlevélproblémák mi­att kimaradtam, ugyanis az ifi­­vb-n második lett a társaság, de azt sajnos ki kellett hagynom. Nagyon emlékezetes 1987-ből a Honvéd UEFA-kupás szerep­lése során a Panathinaikosz el­leni párharc. A görögök úgy ál­lítottak meg bennünket, hogy itthon 5-2-re megvertük őket, majd az athéni visszavágón na­gyon erős szembeszélben 5-1- es vereséget szenvedtünk, amit bizonyosan elcsaltak... Cascarino két-három ellenfelet is lebirkózott Felmerült annak a lehető­sége, hogy Sass János külföld­re igazoljon. Az FC Porto ellen 19 évesen jól ment a játék, jöt­tek is a portugál vezetők, de ak­koriban nem lehetett úgy átiga­zolni, mint manapság. Csak az távozhatott, aki már elmúlt 35 éves. Később belga csapat is bejelentkezett érte, de a Hon­véd vezetői nem járultak hoz­zá a tranzakcióhoz. Nem rajta múlt, hogy nem került ki, utána azonnal ott is hagyta a kispesti­eket. Nemzetközi szintű tapasz­®Belga csapat is bejelentkezett érte, de a Honvéd nem engedte talatra magyar válogatottként 14 meccsen tett szert. Élénken él benne az 1989-es írek elleni vb-selejtező, amikor a hatalmas hústorony, Tony Cascarino két­­három ellenfelet is lebirkózott. Noha Egerben csatárként kezd­te a futballt, ahogy lépdelt fen­tebb a csapatokat illetően, úgy került egyre hátrébb. A nemzeti együttesben például balhátvéd­ként szerepelt, pedig nagyon szeretett gólt rúgni és előkészí­teni, de az másnak volt a felada­ta. Bekként nem volt durva, a szándékos utánrúgás és hason­ló cselekmények hiányoztak a kelléktárából. Mindig jó érzés fogja el, ha visszatér Egerbe- Kiöregedett labdarúgóként a klubok által szervezett talál­kozókra nem nagyon tudtam eljárni munkahelyi elfoglalt­ság miatt, pedig a Honvédhoz is nem egyszer, nem kétszer hív­tak különböző rendezvényekre. Valahogy azonban mindig sze­rencsétlenül jöttek össze a dol­gok, közte azzal, hogy többször külföldre kellett utaznom, elég­gé lefoglalt az üzleti élet. Ám épp a napokban gondoltam ar­ra, hogy Csank mestert fel kel­lene keresnem, mert lenne mit megköszönni neki. Ahogy ne­kem, úgy kortársaim közül töb­bünknek apánk helyett apánk volt. Sok mindenre megtanított, így arra is, miként kell készülni a meccsre. Jómagam mindig így tettem, bármilyen mérkőzés kö­vetkezett, nem jelentettem sé­rültet, a kihívásokat mindig szerettem. Egerrel is hasonlóan vagyok, mármint a kedvelés te­rén. Városként tünemény. Min­dig jó érzés fog el, ha visszame­gyek, és nemcsak a régmúlt si­kerei, hanem a miliője miatt. Ha nem ott nőttem volna fel, akkor is azt mondanám, hogy szenzá­ciós hely. A szüleim sajnos már nem élnek, Ostoroson élő bá­tyámhoz szoktam ellátogatni. Eger a szívem csücske, ezért kü­lönösen örülök, hogy onnan jött az érdeklődés a hogylétem felől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom