Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-15 / 293. szám

2020. DECEMBER 15., KEDD SPORT 15 t Németh Krisztiánnak megvalósult az amerikai álom Megvan az áhított gyűrű A 37-szeres válogatott fut­ballista, Németh Krisztián régi vágya teljesült azzal, hogy bajnoki gyűrűt szerzett az észak-amerikai profi lab­darúgó-ligában, az MLS-ben. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Amerikai bajnok!- Nagyon boldog vagyok - mondta a tengerentúlon, Co­lumbus városában a 31 éves, 37-szeres magyar válogatott Németh Krisztián.- Jó ezt hallani, de biztosan tudja, milyen a szurkoló: azt olvashatja, hogy a Columbus Crew a döntőben három nul­lára nyert, de ön nem állt be. Teljes így is az öröme?- Igen, teljes. Azért hív­tak ide, hogy segítsek abban, hogy a csapat megszerezze története második aranyér­mét. Javában ment az évad, és a csapat már akkor nagyon jól szerepelt, amikor megér­keztem.- A konferenciadöntő után be­szélgettünk, akkor azt mond­ta, a huszonhat meccsen ti­zenöt gólt szerző Gyasi Zar­­des játszik a posztján, ráadá­sul annyira jól, hogy nincs ok váltani.- Igen, ez így igaz. A csa­pat szerkezete olyan volt, hogy négy védő, négy közép­pályás, egy irányító és egy befejező csatár játszott, ez a rendszer pedig, amint azt a bajnoki cím is mutatja, nagy­szerűen működött. Noha ko­rábban, a Sporting Kansas játékosaként voltam szélről induló támadó, a Columbus hadrendjében a vonalak mel­lett klasszikus szélsőket ját­szatott Caleb Porter vezető­edző, vagyis nyilvánvaló volt, hogy csak elöl, a kilences po­zícióban jöhetek szóba. Ami­kor lehetőség volt, igyekez­tem a csapat hasznára lenni. A rájátszásban beszéltünk arról, hogy ha hátrányba ke­rülünk, jó eséllyel beküld az edző, de szerencsére mindig mi vezettünk.- Szerencsére? Ez önnek pech lehetett...- A csapat sikere a fon­tos, bajnokok lettünk, csak ez számít. De az persze nem kétséges, hogy szerettem volna többet játszani, legszí­vesebben minden mérkőzé­sen az első perctől az utolsó­ig játszanék, de egy pillanat­ra sem bántam meg, hogy ide igazoltam. Hatalmas élmény volt megszerezni a bajnoki címet. Őrült hetünk volt, két stabil kezdőjátékosunkat is elérte a koronavírus-fertő­­zés, ám annyira egységes a közösség, hogy ez is in­kább azt a reakciót váltotta ki: miattuk is nyerjük meg a mérkőzést és a bajno­ki címet! Ilii Szárnyal a boldog­ságtól Fotó: Colombus Crew- Hogyan élte meg a győzelmet?- Régóta vágytam erre. Két­ezertizenötben érkeztem Kan­­sasbe, ott játszottam először az Egyesült Államokban, és a Sporting Kansas előtte két év­vel megnyerte az MLS-kupát, a bajnoki címet, így többen is vol­tak még a keretben, akiknek volt bajnoki gyűrűjük. Amikor először megmutatták, rögtön éreztem: én is szeretnék egy­szer egy ilyet nyerni. Boldog vagyok, hogy sikerült, hiszen még Kansasben tagja lehettem a US Open-kupa-győztes csa­patának, elnyertem az év leg­szebb gólja címet, de az ame­rikai bajnoki cím hiányzott a gyűjteményből.- Nagy ünneplés volt?- A járvány miatt eddig is csak az öltöző és a lakás kö­zött mozoghattam, alig lát­tam valamit a .városból, így annak is örültünk, hogy ha erősen korlátozott számban, de lehettek nézők a stadion­ban - ez azért is fontos, mert nemrég szó volt róla, hogy a klubot elköltöztetik Colum­­busból. Ám a drukkerek ösz­­szefogtak, kampányt indí­tottak, hogy a Crew marad­jon, új tulajdonos érkezett, és a költözés elmaradt: ezek után, ha lehet, még na­gyobb eufóriát élhet­­tek át a csapat szur­­kólói.- Ha tekinthetünk előre: ma­rad? Jövő nyáron Eb, hazai pá­lyán.- Tárgyalunk a klubbal, szívesen maradnék, érzem, hogy számítanak rám, de per­sze szeretnék többet játszani. Az Eb, mint mindenkit, en­gem is nagyon motivál, rég­óta kérdés, hogy az Egyesült Államokból válogat-e a kapi­tány. Tavaly szeptemberben, Montenegróban csapatkapi­tánya lehettem a magyar vá­logatottnak, hatalmas meg­tiszteltetés volt, de azóta nem voltam a keret tagja. Tudom, sokkal többet kell játszanom, gólokat kell szereznem ah­hoz, hogy meghívjanak, de - mint ahogy mindig - ha szá­mítanak rám, ott leszek. Megr adatott nekem, hogy pályá­ra léphettem az Európa-baj­­nokságpn, tudom, milyen él­­ménytjelent. Márton Anita úgy tervezi, hogy a tokiói olimpiára már vissza tud térni Egyre nehezebben köti meg a cipőjét ATLÉTIKA A magyar atlétika első világbajnoka, az olimpi­ai bronzérmes súlylökő Már­ton Anita augusztus közepén jelentette be egy békéscsabai sajtótájékoztatón, hogy gyer­meket vár, ezért 2021 tavaszá­ig biztosan felfüggeszti a pá­lyafutását, és majd meglátja, hogyan tud felkészülni az egy évvel elhalasztott, 2021. július 23. és augusztus 8. közé elha­lasztott tokiói nyári olimpiára. A bejelentés óta eltelt négy hónap, a Békéscsabai AC 31 éves sportolójának pedig már csak nyolc hete van hátra a szü­lésig, Luca lányával február li­re vannak kiírva. A világbaj­nok élete azonban kevésbé vál­tozott meg az elmúlt időszak­ban, mint az ember gondolná.- Jól érzem magam kisma­maként, minden rendben van, és eddig sem volt semmi gon­dom, elkerültek a rosszullé­­tek és a fájdalmak, sőt, min­den nap mozgok valamit. Há­rom hete még kocogtam is! - mondta az éppen családi disz­nóvágásra készülődő Márton Anita. - Igaz, az elmúlt há­rom hétben látványosan nőni kezdett a pocakom, ami miatt már nehezen mennek a hajo­lások, különösen a cipőkötés. A sportoló a mai napig min­den nap lejár edzésre Szege­den, ahol cipőt kötnie nem kell, viszont mivel a többiek már elkezdték az alapozást és az edzőtáborokat, előfor­dul, hogy napi két tréningen is megjelenik. Ugyanis nem­csak ő maga végez feladatokat- főleg karra tud edzeni, gim­­nasztikázik vagy TRX-szel dolgozik -, hanem edzéseket is tart. Sőt, a héten megvolt az első kismamajóga-órája is.- Másfél órás volt a foglal­kozás, és nagyon kemény volt -folytatta Márton. - Koráb­ban egyszer próbáltam csak ki a jógát, így voltak isme­rős gyakorlatok, de túl sok ta­pasztalatom nem volt benne. És pocakkal nagyon hosszú ez az idő, és nagyon nehéz a mozgás. Ám semmi gond, el­jött ennek is az ideje, én pe­dig szeretnék addig mozogni, amíg csak lehet, nem akarom teljesen elveszíteni a lendüle­temet. Azonban lehet, hogy a ter­vezettnél előbb kell visszafog­nia magát, ugyanis az orvosok szerint Luca nagy baba lesz, két héttel nagyobb a koránál, így könnyen lehet, hogy a szü­lést is előre kell hozni. Viszont egyelőre Márton Anita „moz­gásban maradt”, ami nemcsak az edzéseket jelenti, hanem a ház körüli teendőket is, hi­szen férjével ebben az évben végezték el az utolsó simításo­kat a tápéi házukon.- A ház és a sziklakért már rendben van, Zsolti most sze­relte össze a bútorokat, és kö­zölte is, hogy utána kezdhe­tek bevackolni! -fogalmazott nevetve a sportoló, aki egyre több szerepet vállal edzőként, már csak azért is, mert ő ma­ga nem tud úgy dolgozni, mint eddig. - A héten gyerekek edzését irányítottam, és én is végeztem velük a feladatokat, most éppen tárcsás gimnasz­tika volt előírva. Eddig is sze­rettem és később is szeretnék ezzel foglalkozni. Az egyik legfőbb kérdés ugyanakkor mégiscsak az, hogy már anyukaként visz­­sza tud-e térni, és ha igen, mi­korra tervezi. Az elhatározása nem változott, a tokiói olimpi­ára még mindenképpen visz­­sza szeretne jönni, a kvalifi­kációs szintet (18.50) már tel­jesítette, ami kényelmesebb tervezést tesz lehetővé. Az újrakezdés időpontja azon­ban még bizonytalan a szülés után: biztos, hogy hat hetet várni kell az első orvosi kont­rollra, és ha ott rábólintanak a visszatérésre, akkor a törzsiz­mok megerősítésével el is kez­dődhet a munka.- Előre készülök, otthon­ra már szereztem futópadot és ellipszisgépet, hogy a pi­ci mellett is el tudjam kezde­ni a mozgást, amikor még ott­hon kell lennem - tette hozzá Márton Anita. - Ha minden a terveknek megfelelően alakul, akkor áprilisban már minősé­gi munkát tudnék végezni, és maradna elég időm arra, hogy felkészüljek Tokióra. Nemcsak én szeretném így, hanem az egész család úgy készül, hogy én vissza tudjak térni! Márton Anita az idén utol­jára június 26-án lépett dobó­körbe Békéscsabán, akkor ki­sebb derékhúzódást szenve­dett, és mivel ekkor már tud­ták, hogy úton van a baba, minden későbbi versenyt tö­röltek a naptárából, többek között az országos bajnoksá­got és a Szuper-liga-döntőt is. így 2005 óta először fordult elő, hogy a magyar női súly­lökő országos bajnokot nem Márton Anitának hívták. Vincze Szabolcs/NS JEGYZET Laci, a Ló Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Cseh Lászlót nemrég láthat­tuk a Tv2-n a Nicsak, ki va­gyok? című show-műsorban énekelni, ő volt a Ló, sze­gény, izzadt is rendesen a jelmezében, s utóbb maga is bevallotta, ez nem az ő vilá­ga. Persze, ezért a szerepvál­lalásért ne vessünk rá követ, a samponreklámok hősko­rából tudjuk, van az a pénz, amiért korpásodik az em­ber haja. S ha már reklám, az úszót mostanság az egyik bank kampányfilmjében is láthatjuk, ez már jóval test­hezállóbb performansz tőle, medencében, hátúszás köz­ben bankói az okostelefon­ján. A baj az, hogy az úszók múlt heti országos bajnok­ságán már közel sem hasí­totta ilyen magabiztosan a habokat, a döntőktől vissza is lépett. Mi több, a kertek alatt hagyta el a kaposvári uszodát. Az előfutamokban úszott idejei nem sok jóval kecsegtettek, 200 vegyesen és 200 pillangón, két olyan számban, amelyeken olim­piai és vb-érmei vannak, csak az ötödik és a hetedik idővel jutott be a fináléba. Emberileg abszolút érthető­en nem akarta, hogy érem nélkül maradjon, hogy lássa a szánakozó tekinteteket, ő, aki hosszú éveken át volt az úszósport emk legnagyobb Klasszisa, akinek az olim­piákról van negyezíís*?j e és két bronza, a világbajnoksá­gokon 17-szer állt dobogón, s 33-szoros Európa-bajnok. Cseh László hatalmas pechje, hogy akkor volt a csúcson, amikor egy Michael Phelps nevű űrlény is, ha ő nincs, akkor 2008- ban, Pekingből háromszo­ros olimpiai bajnokként ér­kezik haza. Sokat mondó, hogy a Swimswam szakol­dal az idén minden idők legjobb úszójának válasz­totta meg hzok között, akik nem nyertek olimpiát. A ma­gyar sport egyik legszimpa­tikusabb alakjáról beszé­lünk (hajdani újságcímek: Arany Lacinak, László nagy király), az ország „csehlaci­­járól”, ezért is tölt el mély­séges szomorúsággal ben­­niánkét az, hogy nem ébredt rá,'35 évesen már nem len­ne szabad erőltetnie a ver­senyzést. Már itthon is óriá­si a konkurencia, pillangón itt van a világcsúcstartó Mi­­lák Kristóf, aztán Kendere­­si Tamás és Szabó Szebasz­­tián, 200 vegyesen pedig a 17 éves Kós Hubert, akitől az előfutamokban nyolc és fél másodperccel kapott ki. Ezután szólt az edzőjének, Plagányi Zsoltnak, hogy el­jön Kaposvárról, de a sajtó­nak nem akart nyilatkozni. A tréner úgy fogalmazott, hogy majd ezen a héten be­szél a tanítványával, nem akarja „kínozni”. Alighanem Cseh László is arra jut, hogy most már ő sem magát, mi pedig annyit mondhatunk, hogy mindent köszönünk, Laci. És ne üs­sük azt a lovat, amelyik kö­zel másfél évtizeden át húz­ta a magyar úszósport sze­kerét. Jól érzi magát kismamaként, eddig nem volt semmi gondja, minden nap mozog valamit Fotó: MW

Next

/
Oldalképek
Tartalom