Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-12 / 291. szám

2020. DECEMBER 12., SZOMBAT SPORT 15 Görbicz Anita szerint a válogatott még halászhat a zavarosban Tanácsokat ad a hídember hollandok elleni első félidőre is, a szünet után azonban az ellenfél még nagyobb sebes­ségre tudott kapcsolni, ösz­­szeállt a védekezése, mi pedig nem tudtunk ritmust váltani. Most három napunk volt, illet­ve van rá, hogy regenerálód­junk, mentálisan is a helyük­re tegyük a pozitívumokat és a negatívumokat, és felkészül­jünk a középdöntőre.- Volt csapatkapitányként tud segíteni a jelenleginek, Kova­­csics Anikónak, hogyan álljon a csapat élére?- Kovacsics Anikóval na­gyon régóta ismerjük egy­mást, csapattársként, majd el­lenfélként is találkoztunk, a posztunk mellett abban is ha­sonlítunk, hogy teljes szívvel harcolunk a csapatért. Misi (Kovacsics Anikó beceneve - a szerk.) a pályán és azon kí­vül is tartást ad a csapatnak, számítanak rá a többiek. Eb­ben igyekszem neki segíte­ni, hogy ő is tudja, nagyon bí­zunk benne!- Mit vár a középdöntő mér­kőzéseitől? Milyen szereplés­sel lenne elégedett a folyta­tásban?- Négy nap alatt három mér­kőzést kell játszanunk, ráadá­sul négy meccsel a lábunkban két egymást követő napon kell pályára lépnünk Románia és Norvégia ellen. Az effajta ter­helés modellezhetetlen, épp erre szolgálnak a világverse­nyek, és ezért hasznos felké­szülés a márciusi olimpiai se­lejtezőre, amikor három nap alatt három összecsapás vár ránk. Rendkívül kiszámítha­tatlan a meccsek többsége, ha mondhatom úgy, a középdöntő­ben szeretnénk mi is halászni a zavarosban, elsőként rögtön szombaton, a németek ellen. Görbicz Anita a játékosként már nem segíthet a magyar női kézilabda-válogatott­nak az Európa-bajnokságon, stábtagként viszont a ta­nácsai sokat érhetnek egy­­egy esetben. A 233-szo­­ros válogatott játékos örül, hogy sorozatterhelés vár a mieinkre. Bobory Balázs, Papp Bálint/ Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Ez az első világversenye nem játékosként, hanem már a szakmai stáb tagjaként. Hogy .érzi magát a kispadon, melegí­tőben?- Köszönöm, jól, megtisztel­tetés, hogy számítanak rám- válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Görbicz Anita, aki még a Győri Audi ETO KC já­tékosa, de a válogatottnál már Elek Gábor és Danyi Gábor, a szövetségi kapitányok segítő­je. - Ősszel már Győrben is ültem a kispadon „civilben”, és nyilván sokat kell még ta­nulnom, de igyekszem haté­konyan segíteni. Első világversenye stábtagként a válogatottban a Győrben még játszó klasszisnak Fotó: Török Attila- Nem volt még olyan pillanat az Európa-bajnokságon, ami­kor a legszívesebben besza­ladt volna a pályára játszani?- Ha csak a játékot, a játé­kosságot vesszük, akkor ter­mészetesen eszembe jut, hi­szen nem vonultam még visz­­sza, és imádok kézilabdázni. Ám a válogatotti időszakot egyértelműen lezártam két­ezer-tizenhétben. Mai program Női kézilabda-Európa-bajnok­­ság, középdöntő: Magyarország-Németország 16.00 (tv.: Sportl)- Mi az elsődleges feladata a válogatott szakmai stábja tag­jaként? Mi a munkamegosztás a stábtagok között?- Egyfajta hídként funkci­onálok, a szakmai stábot és a játékosokat érintően is van feladatom. Az edzőknek ab­ban segíthetek, hogy a lányo­kon észreveszek olyan jele­ket, amelyeket Gáborék eset­leg nem, s ezekre felhívva a figyelmet hatékonyabbá te­hetik a játékunkat. Persze a meccselésben és nyilván a já­tékelemekben is próbálok minél jobb tanácsokat adni. A támadási és a védekezési stratégia, a taktika megsza­bása, alakítása természetesen Elek Gábor és Danyi Gábor fel­adata, hiszen ez edzői munka, én valóban, a titulusomnak megfelelően, szakmai tanácso­kat adok. A lányoknak pedig nyilván előny, hogy sokukkal együtt játszottunk Győrben vagy a válogatottban, és aktív játékosként többnyire tudom, mi járhat a fejükben, mivel le­het őket motiválni.- Mi a véleménye a magyar csapat csoportkörben muta­tott teljesítményéről? Mi mű­ködött jól, és mi az, amiben fel­tétlenül javulni kell a közép­döntő mérkőzésein?- Nagyon rosszul kezdtük az Eb-t, mondom ezt a"kkor is, ha később kiderült, hogy a horvátok a hollandokat és a szerbeket is felülmúlták, mi azonban tompán, sok hibával kézilabdáztunk ellenük. Ezen kellett javítanunk a szerbek elleni meccsre, ami sikerült is: jól ment a védekezés, ki­emelkedő volt a kapusteljesít­mény, az átlövőjáték, voltak le­­rohanások, egyszóval minden helyrebillent. A lányok meg­­.mutatták, hogy tudnak kézi­labdázni. Ezt átmentettük a Lőw Zsolt az érzelmek miatt csak a döntőben játszana a Leipzíggel Lelki terhek a német csapatok ellen A PSG másodedzője gyönyörű éveket töltött Lipcsében Fotó: Twitter LABDARÚGÁS A Paris Saint- Germain másodedzője, Lőw Zsolt őszintén beszélt csapatá­nak a Bajnokok Ligájában el­napolt mérkőzéséről, a szívé­nek mégoly kedves sorrend­ről, valamint elárulta, miért a döntőben találkozna a Leip­­ziggel.- Valódi arcát mutatta a PSG szerda este?- Alakulunk, lassan elérke­zünk az előző kiírásban muta­tott csúcsformánkhoz - mond­ta Lőw Zsolt, a párizsi klub másodedzője, miután csapa­tával 5-1-re győzött a Basak­­sehir ellen és csoportelsőként jutott a kieséses szakaszba.- Megszenvedtük az átmene­ti időszakot, a két idény között nehéz volt az átállás. A koro­­navírus-járvány mellett az ál­landó sérülésekkel is meg kel­lett küzdenünk - meccsen­ként hét-nyolc labdarúgónk­ra nem számíthattunk -, de a húzóemberek visszatérésé­vel lépésről lépésre javult a já­tékunk. Az előző fordulóban már Manchesterben jól telje­sítettünk, végül csoportelső­ként végeztünk, és a bajnok­ságban is szeretnénk az élen maradni.- Játékosai jelesre vizsgáztak emberségből és szolidaritás­ból a Basaksehir ellen. Kedden mindkét csapat levonult a pá­lyáról, másnap a futballisták együtt tiltakoztak a rasszizmus ellen a kezdőkörben.- Nehéz két napon vagyunk túl, noha a történtek elsősor­ban nem a labdarúgásról szól­tak, hanem egy globális je­lenségről. Elképesztő érzel­mek munkáltak a játékosa­inkban, idő kellett, míg lel­kileg is rendbe tették magu­kat. Mi kísérőként voltunk je­len az edzői stábbal, minden­féle kényszerítés vagy nyo­más nélkül velük tartottunk, hagytuk, hogy feldolgozzák az eseményeket. A szerdai folya­tás első tíz percében még ér­ződött rajtuk a zavarodott­ság, idővel azonban minden­kinek kitisztult a feje. Jól tet­tük, hogy elkísértük őket az úton, a körülmények ellené­re kiválóan szerepeltek. Szak­mai szempontból nézve is ne­héz nekiveselkedni egy félbe­szakadt mérkőzésnek - a ti­zenharmadik perctől folytat­tuk változatlan csapatokkal -, de koncentráltak maradtunk, majd teljesítettük a feladatot.- Korábbi együttese, a Leipzig végzett a csoport második he­lyén. Minden jó, ha a vége jó?- Úgy is fogalmazhatunk. Három gyönyörű évet töltöt­tem Lipcsében, szurkoltam Gulácsi Péteréknek a Man­chester United ellen. Megér­demelten jutottak tovább, per­sze jó lenne, ha egy ideig nem találkoznánk velük. Az előző kiírásban az elődöntőben fu­tottunk össze, most meg a cso­portban; na jó, a fináléban ép­penséggel még összemérhet­jük a tudásunkat... Lelki ter­het jelentenek ezek az össze­csapások, hiszen nekem az előző munkaadóm és a honfi­társaim ellen kellett készül­nöm, míg Thomas Tuchel veze­tőedzőn a német riválisok mi­att van nyomás. Ehhez képest az előző kiírásban a Borussia Dortmundot, a Leipziget és a Bayern Münchent is az utunk­ba sodorta az élet.- Akkor meg sem kell vár­nia a hétfői sorsolást, már most készülhetnek a Borussia Mönchengladbach ellen. , - Ha valóban úgy lesz, is­merős arcokkal találkoznék. Marco Rose szenzációs mun­kát végez a klubnál, segítője, Alexander Zickler is a bará­tom. A párosításokat mindig kíváncsisággal várom, a stáb­tagokkal magunk között be­szélünk róla, hogy kivel mér­kőznénk szívesen. Viszont a sorsolás után mindig ugyan­arra jutunk: bármelyik együt­test kapjuk, tovább kell mene­telnünk a végső célunk felé. Tóth Ádám/NS JEGYZET Közös megegyezés Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Közös megegyezés, ez a kulcskifejezés. A futballban azt jelenti, hogy a két fél, az­az a klub és, mondjuk, a veze­tőedző közül zömmel az előb­bi úgy dönt, hogy nem akar a másikkal dolgozni a továb­biakban, és lehetőleg minél hamarabb, valamint a lehető legsimábban történjen meg a válás. A simán az értendő, hogy egyik fél sem mutogat utólag a másikra, nem nyi­latkoznak, amit a kirúgott - mert az, hiába csomagoljuk be szép szavakba - már csak azért is megígér, hogy meg­kapja a közös megegyezés során kialkudott pénzét. Nincs is ezzel semmi baj, ez is egyfajta üzlet. Fecz­­kó Tamás például jól érez­hetően került minden csap­dát, amikor arról faggatták, hogy vajon miért kellett fel­állnia kedden a Diósgyőr kispadjáról, egész pontosan mi vezetett idáig. Ä Nemze­ti Sportban megjelent cikk­nek a címe roppant hatá­sos - így hangzik: A legna­gyobb felelősség az enyém, ezt vállalom is -, ám az nem derül ki, hogy konkré­tan miben hibázott, milyen rossz döntéseket hozott, az­az miért is kell neki a fele­lősséget vállalnia. Az utolsó mondat azonban sokat sejte­tő („A klub Együtt vagyunk, győzni fogunk! jelszavából az utóbbi csak akkor való­sulhat meg, ha az előbbi is.”) Magyarán: a háttérben meg­húzódhatnak olyan gondok, amelyek megoldása nélkül a csapat továbbra sem fog győzni. Bódog Tamás viszont nem sejtet, ő nyíltan kimond­ja, hogy a Bp. Honvéd utol­só helyéért nem pusztán ő a felelős. Neki már vasárnap este mennie kellett, sőt, az előző héten ultimátumot ka­pott, hogy ha a csapat nem nyer, akkor mennie kell, és bizony a csapat nem nyert. Az ugyancsak a sportláp­nak adott interjúban elis­meri, megállapodtak a hall­gatásról, ám Urbányi István sportigazgató a klub honlap­ján megszegte ezt az egyez­séget, hiszen nyilvánosan igen kritikusan fogalma­zott az edző Kispesten vég­zett munkájáról. Márpedig, ha harc, hát legyen harc: Bódog Tamás sem kíméli a klubvezetést. Szerinte Ur­bányi minősíthetetlenül vi­selkedik és beszél a játé­kosokkal, esténként telefo­non zaklatja őket, ráadásul a klub olyan játékosokat ho­zott, akiket ő nem kért, ami­lyeneket pedig kért, olyat egyet sem kapott. El lehet képzelni, mennyi indulatot és sértettséget tart­hat kordában és fedhet el a világ elől ez a kifejezés: „kö­zös megegyezés”. Sajnos va­lahol azt is jelenti, hogy kö­zösen hallgatunk a gondok­ról, az egyik fél megszaba­dul egy tehertől, a másik na­gyot nyelve hozzájut a jussá­hoz, és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Mással, de változatlan gon­dokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom