Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
2020-12-09 / 288. szám
12 FÓKUSZ 2020. DECEMBER 9., SZERDA Ásni mindenki tud, jóformán csak a szerencsén múlik, hogy ki mire bukkan Az ember tízezer éves túlélési stratégiájára is kíváncsiak Dr. Lengyel György (középen) a szilvásvárad! ősembernapon beavatta az érdeklődőket a régészet rejtelmeibe Fotó: Tóth Balázs Ásatás a sokat ígérő barlangban Fotó: MW Sokkal kifinomultabbak ma már a régészeti módszerek, mint hetven esztendeje, így az eddig ismertnél több korszakot is el tudnak különíteni az Istállós-kői-barlangban a szakemberek. Tóth Balázs szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu SZILVÁSVÁRAD A nyár folyamán több évtized után ismét nagyobb régészeti feltárás zajlott a szilvásváradi Istállóskői-barlangban. Dr. Lengyel Györgytől, a Miskolci Egyetem docensétől, az ásatás vezetőjétől megtudtuk, a feltárás előkészületei 2019 januárjára nyúlnak vissza. Ekkor körvonalazódott egy olyan projekt, amelyben három intézmény, a Miskolci Egyetem, a Lengyel Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösen végezne kutatást a barlangban.- Minden régészeti kutatásnak vannak tudományos céljai, így az idei feltárás a barlang őskőkori megtelepedéseinek a korát és jellegét hivatott kideríteni - kezdte dr. Lengyel György. Megváltozott módszerek A hároméves munkájuk az ember létfenntartási stratégiáját vizsgálja, hogy milyen természeti körülmények közt használta ősünk a barlangot, és milyen hatással volt a környezet és annak változása az életmódjára. Az emberiség eddigi történetének 96 százalékát vadászva, gyűjtögetőként élte, s csak tízezer éve ismeri a földművelést és az állattenyésztést. A homo sapiens viselkedésének több eleme a jégkori vadászó-gyűjtögető életmódjának időszaka alatt alakult ki. Az evolúciós pszichológia sokat tudna ennek hatásairól mondani. Bár a barlangot már többször ásták a múlt században, a régészettudomány dinamikusan fejlődik a feltárás technikájában és az analitikai módszerekben is. Mint dr. Lengyel György említette, az utolsó nagyszabású feltárás Vértes László nevéhez fűződik, és 1950-1951- ben történt. Ekkor készültek természettudományos vizsgálatok a barlang megtelepedéseit rejtő üledékekből, azonban ma sokkal pontosabban tudják ezt a munkát elvégezni. S ezzel együtt sokkal több ismeretet tudnak kibontani az elemzésekkel. Igaz, a 2000-es években is voltak kisebb feltárások és mintavételezések a régi leletanyagokból, néhány új radiokarbon dátum kivételével nem sikerült a helyszín őskőkori megtelepedéseinek valós sorrendjéről, jellegéről, sűrűségéről, valamint pontos koráról többet megtudniuk a szakembereknek. A barlang rétegtani felosztása és korszakolása még mindig Vértes László munkáján alapul, ám azóta változások történtek a korok és régészeti kultúrák meghatározásában. A leletek és az üledékek feltárása korábban például húsz, és nem pedig két centiméter vastag szintekben történt, mint ma. Az Istállós-kó'i-barlang egyre inkább perifériára szorult tudományos kérdésekben, és csak a korábbi, ma már elnagyoltnak mondható eredményeit lehetett az európai őskőkor vizsgálataiba bevonni. A kutatás így kifejezetten az emberi megtelepedések körülményeinek és időrendjének tisztázását célozta meg, többféle természettudományos vizsgálat alkalmazásával. Nem lakták folyamatosan Dr. Lengyel György kifejtette, a legnagyobb félreértés a régészettel kapcsolatban, hogy sokszor magát a leletek megtalálását azonosítják a kutatómunkával. Ásni azonban bárki tud, csak a szerencsén múlik, hogy mit talál. Mivel ma mindenki átszitálja azt az üledéket, amit kiás, mintát vesz belőle, eltesz mindent, amit talál, lehetetlen elsiklani akár az apró leletek felett is. Ä tűzrakásnak viszonylag sok nyomát rögzítették- A régészeti kutatómunka igazi eredménye mindig a laborvizsgálatok után lesz látható. A barlang rétegzettsége közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek korábban leírták, és a megtelepedések száma is több, mint korábban gondoltuk. Ugyanolyan leleteket találtunk, mint korábban, ám a mi feltárásunkban csekély számban van ember által készített eszköz. Vértes László háromszáz köbméter üledéket ásott ki a barlangból, amiben körülbelül háromszáz leletet talált. Mi feltártunk nagyjából három köbmétert - magyarázta.- A tűzrakásnak viszonylag sok nyomát sikerült rögzíteni. A leletek elenyésző száma és a tűzrakások gyakorisága inkább azt az elképzelésünket erősíti, hogy az ember nem lakta be a barlangot, hiszen akkor több „háztartási” hulladékot kellene találnunk. A leletek egyelőre állatcsontok és tűzhelyek, amelyek valószínűleg hegyi vadászatok alkalmával maradtak itt. Az ember és állat kapcsolatáról majd a csontok vizsgálata után tudunk többet mondani. Az archaeozoológiai kutatás megmondja majd, hogy vannak-e kőeszközöktől származó vágásnyomok, vagy akár törések a csontokon. Vizsgáljuk a tüzelésből maradt faszenet is, ami megmondja, hogy milyen fajok éltek a Szalajka-völgyben. Az ember ágakat, gallyakat vagy inkább fatörzseket tüzelt-e el, és hogy kivágta-e a fákat, vagy a természetesen kidőlteket és a letört ágakat gyűjtötte. Az állatok fogainak izotóp elemzése elárulja, milyen hideg volt, és hogy az állat mit evett, és honnan gyűjtötte táplálékát. A fa- és csontmaradványok radiokarbon keltezése pontosítja az üledékek és az emberi megtelepedések korát. A terveink szerint negyven új radiokarbon dátumot tudunk majd méretni a teljes rétegsorból - sorolta a vizsgálatokat dr. Lengyel György. Vértes és az utókor A régész szerint Vértes László ásatásai .jól dokumentáltak, az igazi gondot az 1910-es és 1920-as évek ásatásai okozzák, amelyeknek közvetlen dokumentációja elégtelen. Mivel ezek az ásatások főként a barlang belső felét érintették, a dokumentáció hiánya nem okozott fennakadást a jelenlegi ásatásnak, mert ők az 1951- ben meghagyott metszetfalat nyitották ki, amelyet Vértes László azért hagyott hátra, hogy az utókor is vizsgálhassa azt a rétegsort, amit ő is tanulmányozott. Dokumentáció nélkül is jól felismerhetők az elmúlt 110 év bolygatásai, pontosan elkülöníthetők az eredeti, 30-40 ezer éves üledékektől. Vértes László ásatásainak a barlang első felében kevés visszatöltése van. A kiásott üledéket válogatás után leöntötte a barlang szájától induló leejtőn. Valószínűleg a megelőző ásatások alkalmával is sok üledéket leöntöttek a völgy felé. A barlang falán ma is jól látható, hogy hol volt az eredeti járószint még a XX. század elején. Ez a barlang első felében több méter szintkülönbséget jelent, a hátsóban átlagosan másfél métert. Izotópokat vizsgálnak Dr. Lengyel György a következő munkákról elárulta, stabil izotópvizsgálatokat végeznek az állatcsontokon. A stroncium megmutatja azt, hogy a vadászott állat merre töltötte a nyári és téli félévet. Az oxigén izotópok megmondják, hogy mennyire volt hideg az a víz, amit az állatok ittak, és ebből arra következtetnek, hogy milyen hideg volt a klíma. A nitrogén és a szén az állat táplálkozási szokásait tárja fel. Érdekes, hogy a barlangi medvét, ami a leggyakoribb állatmaradvány a barlangban, a ragadozók között tartják számon, azonban találtak már több olyan egyedet is, amely a vegetáriánus étrendet szerette. Radioaktív izotópokat is vizsgálnak, ez a szén 14-es izotópja, amely megmondja bármely 50 ezer évnél fiatalabb szerves anyagnak a korát. Meghatározzák a faszenekből az eltüzelt fafajokat, keresnek pollent az üledékben, valamint meghatározzák annak összetételét, ami a képződési körülményeikre ad választ. Megpróbálnak az üledékben emberi DNS-t is találni, bár erre kevés esély van. Az eredményektől függ, lesz-e folytatás, felvetődnek-e újabb kérdések, amelyek megválaszolásához néhány év múlva feltétlenül vissza kell térni a barlangba. Más bükki barlangok kutatása is elengedhetetlen. Sajnos a XX. század első felének barlangi feltárásai sok barlangok intenzíven kiástak. A Suba-lyukban már nincs eredeti üledék, a Szeleta-barlangban a rétegsor felső része teljesen hiányzik, mintegy 2500 köbméter üledéket termeltek ki onnan, de a legkorábbi rétegek még kutathatók. A barlang teraszán lévő vastag üledéksor érintetlen. Már 2012-ben elkezdték a Szeleta teraszának szondázását, a tervek szerint azt is folytatják a jövőben. Mégsem időpocséklás Az Istállós-kői-barlangban csak azért tudott Vértes László a második világháború után még tetemes mennyiségű üledéket kiásni, mert az elődjei időpocséklásnak tartották a feltárásokat a kis leletsűrűség miatt. Ezt Vértes ásatásai is kimutatták, de neki nem szegte kedvét. Egy nagy tűzhely, amely ma a Nemzeti Múzeumban látható és a legszebb eszközök is az ő ásatásain kerültek elő. Az érdeklődésük a mai kutatóknak is megmaradt, mert rengeteg válasz rejtőzik még a Kárpát-medence őskőkorának kérdéseire a bükki barlangokban. További izgalmas hírekért látogasson el ide: HEOL.hu
