Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-28 / 279. szám
www.hélyorseg.m 2020. november 28. IV. évfolyam 48. szám 2 Sarnyai Benedek Máté tárcája 6-7 A Trianon 100 pályázat fődíjas esszéje és verse Fehér Enikő meséje % IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ## még egyetlen irány a szentület, és szálltam, bár fölhorzsolt a táj n vezervers Derzsi Pál Bizakodva csúszni útszéli zúzott homályban megtiport lélekkel este reggel arctalan jajjal és felemásan de kelni boldog döbbenettel minden ott van a tekintetedben a havas szunnyad s a fenyőszálak felajzott tájon zöld derengésben tűhegyes kedvvel katapultálnak bennem a világ tápászkodólag saját arcára formázza Istent kútmélyben mélyhűtött múzsacsókkal a tűnő hold is ezernyi szót csal s bízó izzásban ér el a holnap a néma kialudt partra itt bent Setétvíz (130 x 110 cm, 2020) in memóriám „Vörösmarty Mihály született 1800. dec. t-én délután négy órakor, Pusztanyéken, Fejér megyében; kereszteltetett a szomszéd Napádon, mert szülei római katolikusok voltak, és Nyék máig is tiszta helvét hitű község. Atyja, szintén Mihály, szegény, de nemes családból származott, valamint anyja is, Csáty Anna. Boldog házasságukat kilenc gyermekkel áldotta meg Isten: négy leánnyal és öt fiúval. A fiúk között Mihály volt a legidősb, s egyszersmind atyja és anyja képmása, nemcsak testben, hanem lélekben is: atyjától örökölte egyszerűen nemes jellemét, anyjától az élénk képzelődést és költői kedélyt” - így kezdi Gyulai Pál a Vörösmartyról írt monográfiát. Kritikusi, irodalomtörténészi pályafutásának csúcsán, Deák Ferenc buzdítására 1862-ben állt neki, hogy sajtó alá rendezze a költőóriás összes művét. 1863-64- ben jelent meg a tizenkét kötetes sorozat, melynek jövedelmét Gyulai és a kiadó Vörösmarty árváinak nevelésére ajánlotta föl. Az életmű kötetekbe rendezésének hoz^dékaként Gyulai 1866-ban nagylélegzetű tanulmányt írt, ez a Vörösmarty-monográfia ma is érvényes viszonyulási pont. A 220 évvel ezelőtt született Vörösmarty Mihályról szólva a teljes ívű portré helyett csak néhány szempontot társítanék ehhez az életúthoz. A nagy művészeket sokan hajlamosak vagyunk csak abban az állapotukban számontartani, amikor már megalkották azokat a műveiket, melyek halhatatlanná tették a nevüket, s ha tudomást is veszünk a pályakezdés nehézségeiről vagy egy-egy küzdelmes korszak megpróbáltatásairól, azokat csupán érdekes életrajzi adalékként könyveljük el. Vörösmarty Mihály esetében - művei széljegyzeteként - három meghatározó viszonyulást emelnék ki: az édesanyjához, feleségéhez és pályatársaihoz fűződő viszonyát. „És idegen kezek ápolván sírodba letettek” A költő édesanyja, Csáthy Anna húszéves múlt, amikor feleségül ment a nála hat esztendővel idősebb gazdatiszthez, Vörösmarty Mihályhoz. Mint Gyulai is kiemeli, a „költői kedélyt” Vörösmarty az édesanyjától örökölte, aki kortársai visszaemlékezése szerint „Barnapiros arcú, hollófekete hajú, kedves lányka” volt, „igen szépen tudott dalolni, s a népdaloknak egy-egy újabb elmés fordulatot adott. Sok ismeretlen dalt lehetett tőle hallani, melyekről azt tartották, hogy mind ő maga gondolja.” A háztartás és gyereknevelés mellett a tá-Bonczidai Éva gabb környezete gondjára-bajára is fogékony volt, gyógyfüveket, gyökereket gyűjtött, ezekkel segített a hozzá forduló szenvedőkön, az egész falut gyógyította. „A vakok gyógyításában különös szerencséje volt, és flastromokat (sebtapaszokat) igen jókat készített. Hányszor történik a gazdaságban csonttörés, kasza, sarlóval sebzés, azokat nagyon hamar gyógyította” - tudjuk meg János fia visszaemlékezéséből. 1817-ben meghalt a családfő, a két legnagyobb fiú, Mihály és János ekkor már gimnáziumba járt, de öt kisebb gyerek - köztük egy három- és egy ötéves - az özvegy édesanya gondjaira marad. folytatás a 3. oldalon | k „Most már ismersz, s nincs okod aggódni"