Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

2020-11-25 / 276. szám

2020. NOVEMBER 25., SZERDA SPORT 15 Karakas Hedvig Európa-bajnokként készülhet a tokiói olimpiára Az áttört gátás az arany Imád főzni, s ugyan sze­rényen azt mondja, hogy a konyhában nem verhe­tetlen, a múlt héten a prá­gai cselgáncs-Európa­­bajnokságon a női 57 kg-os súlycsoportban annak bizo­nyult Karakas Hedvig. A Bu­dapesti Honvéd versenyzője a magyar dzsúdósport 18. Eb-aranyát szerezte, és ez­zel ki is lépett a „bronzos lány” szerepéből. Fábik Tibor/Magyar Nemzet szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nem olyan sokkal az Euró­­pa-bajnokság előtt láthattuk a Nemzeti Sport Online új soro­zatában, a Bajnokok reggelije főzőműsorban, és azt is láttuk, hogy ínycsiklandozó a parme­zános-mandulás csirkéje. Az Eb-felkészülésbe belefér egy ilyen kitérő?- A felvétel azért korábban, körülbelül két hónappal ez­előtt készült. Igen, vannak olyan dolgok, amelyek bele­férnek számomra, szerintem az ilyesmi egyéntől függ. S én sem vállalok el minden felké­rést, főleg, ha egyszerre sok jön. Ha mindenre igent mon­danék, az már nagyon elterel­né a figyelmemet, és az sem szerencsés, ha ezek a pihenés rovására mennének. Ugyan­akkor jól tud jönni, ha időn­ként valami kizökkent abból a világból, amiben jószerivel nincs más, csak a napi két edzés. Főzni pedig imádok, és mondhatjuk, hogy ez is dzsú­­dós életem része. Szigorú dié­tán vagyok, és én magam ké­szítem el az ételeimet. Azért is szeretek főzni, mert tökéle­tesen kikapcsol, és egyelőre még senki sem panaszkodott a főztömre. Azt azért nem gondolom, hogy a konyhában verhetetlen vagyok, még szí­vesen képezném magam akár egy főzőiskolában is.- Az Eb-n a világranglistás jó, tizedik helyének köszönhető­en hiába volt a negyedik ki­emelt, a nyolc között kifogta a címvédő orosz versenyzőt, s így egyáltalán nem volt jó sor­solása.- A nagy versenyeken a nyolc között már nincs köny­ménye, amikor megnyertem a taskenti Grand Prix-t. Ez át­tört nálam egy gátat, maga­­biztosságot adott, alapvetően ez kellett ahhoz, hogy most az Eb-n olyan mentális álla­potban legyek, ami végül az aranyérmet eredményezte.- Ejtsünk szót arról is, hogy ezt az Eb-aranyat egy különös időszakban szerezte. Hogyan viseli a járványhelyzetet?- Nehéz időszakot élünk, de valamilyen szinten én jól ke­zelem. Nem úgy álltam hoz­zá, hogy majd akkor kezdem el a munkát, ha lesznek ver­senyek. Hanem úgy, ha eldől, valóban lesznek, akkor én már olyan állapotban legyek, ami előnyt ad nekem sokak­kal szemben. A verseny napján végig érezte, hogy jó a formája, képes megoldani az utolsó feladatot is Fotó: AFP nyű ellenfél, bármikor ösz­­szekerülhetek olyasvalaki­vel, akinek van kiemelkedő eredménye. Kétségkívül le­hetett volna jobb, de rosszabb is az ágam. Olyat viszont elő­re soha nem szabad monda­ni, hogy na, ez egy jó sorso­lás, csak utólag, ha már vé­gigment rajta az ember. Most már mondhatom, hogy ezen a csütörtöki napon nem nagyon kaphattam volna olyan sor­solást, amit nem tudok meg­oldani. Egy másik napon vi­szont lehet, hogy már az első akadályon elbukok.- Most nagyon nagy napja volt, hiszen a döntőben a súly­csoport legendáját, a portugál Monteirót verte meg, akinek az olimpiákról, világ- és Euró­­pa-bajnokságokról addig már tizenkilenc érme volt. S akit a korábbi nyolc meccsükön csak egyszer tudott legyőzni. Most hogyan sikerült?- Hát, nem a statisztika járt a fejemben, és az, hogy vajon mennyi esélyem van. De még arra sem gondoltam, hogy hú, most akár Európa-bajnok is lehetek. Egyszerűen csak mentem tovább azon az úton, amit reggel az első meccse­men elkaptam. A nap folya­mán végig éreztem, hogy na­gyon jó a formám, és képes vagyok megoldani az utolsó feladatot is.- A döntő előtt volt két Eb­bronza, egy vb-bronza, az Eu­rópai Játékokról - ami az Eb­­vel ér fel - egy ezüstje, a kü­lönféle World Tour-versenyek­­ről pedig van két aranya, öt ezüstje és tizenkilenc bronz­érme. S azt mondta, hogy már elkönyvelték „bronzos lány­nak”.- Már én is annak tartot­tam magam, mert hiába érez­tem sokszor, hogy most az­tán bennem van a döntő és az arany is, a legtöbbször - idé­zőjelesen - csak a bronz jött össze. Ezen a szinten, ahol vagyok, már nüanszok dönte­nek két versenyző között, és éveken át gyötrődtem azon, vajon mit rontok el, ami mi­att nekem elmaradnak az igazi nagy sikerek. Többnyi­re mindig elcsúsztam vala­min, vagy egy sérülés tett ke­resztbe, és egyre görcsösebb lettem amiatt, hogy képtelen vagyok átlépni a határaimat. Ám a kitartásomnak végül már tavaly meglett az ered­- Az olimpia elhalasztása sem törte meg?- Amikor kimondták a ha­lasztást, annak már örültem, mert sokáig lebegtették, hogy mi lesz, és a bizonytalanság volt a legrosszabb. így viszont már tudtunk újratervezni. Amiatt persze rosszul érint a halasztás, hogy sportolóként harmincévesen már nem tar­tozom a fiatalok közé. De in­kább a pozitívumokat nézem. Éveken keresztül jártam a vi­lágot versenyekre, edzőtábo­rokba utazva, sokszor hosszú időre Japánba, repülőterek és szállodák között ingáztam fo­lyamatosan. Most jó volt ki­csit lenyugodni.- Jelen helyzet szerint a hete­dik kiemelt lenne az olimpián. Számolgat, hogy Tokióban mi­lyen ágat kaphat?- Nem igazán. Ha a ver­senynapomon nagyon jó for­mában és mentális állapot­ban leszek, és bejön a szeren­csefaktor is, mert azért erre is szükség van, akkor úgyis bármi megtörténhet. Ha vi­szont porszem kerül a gépe­zetbe, akkor hiába mérem ma­gam olyan ellenfelekhez, aki­ket egyébként könnyebben le tudnék győzni. Az olimpián nem az a célom, hogy ötödik vagy hetedik legyek, hanem az érem, ezért úgy kell majd odaállnom, hogy bárkit képes vagyok legyőzni. A médiaérdeklődés is növekedhet a sportág iránt az újítások nyomán Ez még mindig öttusa, nem birkózás ÖTTUSA A Nemzetközi Öttu­saszövetség (UIPM) a topver­senyzőknek online konferen­ciát szervezett, amelyen szak­mai műhelybeszélgetés kere­tében lehetőség nyílt megvi­tatni a sportág új lebonyolítá­si tervezetét. Ha decemberben a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság végrehajtó testületé is rá­bólint, akkor a-2024-es párizsi ötkarikás játékokon már egy 90 percig tartó, kieséses verse­nyen mérik össze tudásukat az öttusázók, akik még csak most ismerkednek a lehetőségekkel. A változtatások, vagyis az új, selejtezés lebonyolítási rend, a rövidülő távok és a változó számsorrendek természetesen kérdéseket vetettek fel a spor­tolókban, akik azonban több­ségében úgy vélik: nem lesz nehéz abszolválni az új ver­senyrendszert.- Én személy szerint jónak tartom a lebonyolítást, amely szükségszerű, hiszen az el­múlt években csökkent a sport­águnk iránt a médiaérdeklő­dés. A hétköznapi életünk is szinte évről évre gyorsabb, pö­rögnek körülöttünk az esemé­nyek, a megváltozott igények­kel lépést kell tartani - mond­ta Bruckmann Gergő, aki úgy véli, a változtatással nem törté­nik tragédia a sportágban. - Ez Lecsökkenhet a kombinált számban a futóidő Fotó: MTI még mindig öttusa, és nem bir­kózás, hiszen a felkészülésünk és versenyszámok is ugyan­azok maradnak. Talán köny­­nyebb is lesz átállni, mint an­nak idején a kombinált szám­ra, hiszen volt, aki nem tudott beleszokni a lövészettel meg­tört futásba. Ami egyébként, nem mellesleg, az egyik ked­venc száma lett az öttusának. A versenyzői konferencián sok-sok kérdés vetődött fel, pél­dának okáért, hogy hány nap­pal lesznek hosszabbak a ver­senyek; mivel minden selej­­tezős körben és a döntőben is szerephez jutnak a lovak, hogy bírják majd az állatok a soro­zatterhelést; mennyire fog le­csökkenni a futóidő, ha a ver­senyzők szintén egy fizikai szám, az úszás után kezdik el a kombinált versenyszámot. Volt olyan vélemény, amely azt taglalta, hogy az új, selej­­tezős rendszer - amelyben csoportonként 12 versenyző lép színre -, kedvez annak, hogy közelebb kerülhessenek az öttusázók a célközönség­hez, hiszen a kisebb mezőny­nek köszönhetően egyszerre több arcot is meg tudnak mu­tatni, így idővel kinőhetnek kedvencek, öttusasztárok is a nemzetközi sportpalettán. Lipiczky Ágnes/Nemzeti Sport JEGYZET 6:3 Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Ha valaki nem is rajong a futballért, jó eséllyel ma­gyar emberként tudja, mitől jeles dátum november 25-e. Olyan nincs, hogy nem hal­lott az évszázad mérkőzésé­ről, az Aranycsapat megdi­csőüléséről, az angolok nim­buszának a megtépázásól, és annak a tizenegy magyar fiatalembernek a nevét bi­zonyára többen sorolják fel álmukból is felkeltve, mint az aradi vértanúkét, holott mennyiségre mindössze két név a különbség. Talán éppen ezért is ne­héz írni a londoni 6:3-ról - mi az, amit még nem mond­tak el vagy írtak le róla? Az irodalma könyvtárnyira rúg, a szemtanúk és a résztve­vők már nincsenek közöt­tünk, a meccs minden rész­letéről pedig évtizedeken ke­resztül ezerszer elmondtak mindent, amit megőrzött az emlékezetük. Egy ideig csak részleteket láthattunk a mérkőzésből, majd kiad­ták dvd-n, és meggyőződ­hettünk róla, a beszámolók nem túloztak: a magyar vá­logatott parádés futballal ej­tette ámulatba a világot, az a játék még mai szemmel is igencsak élvezhető. Ma ezt újra megtehetjük: elkészült az évszázad mérkőzésének a digitálisan feljavított válto­zata, mi több, a magyar gó­lokat színesben is láthatjuk, és ez bizony újdonság, este megnézhetjük az egyik ke­reskedelmi csatornán. Nehéz azonban szólni er­ről a meccsről a hatvanhét év alatt ráragadt legenda és mítosz miatt is úgy, hogy ne vonnánk magunkra a szo­­bordöntögetés vádját. Az még hagyján, hiszen tény, hogy az a londoni tizenegy valójában tizenkettő, mert a végén Grosics Gyula helyére Gellér Sándor állt be a kapu­ba, mint ahogyan az is tény, hogy ez a tizenegy a közhi­edelemmel ellentétben nem egyenlő az Aranycsapattal, mert ebben az összeállítás­ban mindössze négyszer fu­tott ki a pályára, ennél jóval több futballista alkotta. Ingoványosabb talajra té­vedünk azonban, amikor azt firtatjuk, hogy miért is november 25-ére, egy mai szóval élVe nem tétmeccs dátumára esik a magyar labdarúgás napja. Van szo­morú oldala is annak, hogy valóban ez volt a magyar labdarúgás legnagyobb visszhangot kiváltó sikere, ami sajátos módon nem a mi futballunkban, hanem a legyőzött angolokéban lett jelentős mérföldkő. Ne­künk azt a csúcsot jelen­tette, ahonnan lefelé veze­tett út. Sokszor találkoztam ezen a napon Grosics Gyu­lával, aki mindig elmond­ta, szépek ezek a megemlé­kezések, de az csak egy ba­rátságos meccs volt, a leg­fontosabbat, a világbajno­ki döntőt hét hónappal ké­sőbb viszont elveszítette a csapat, és nincs semmi, ami erre neki gyógyírt adhatna. Talán furcsa, de éppen ezért is muszáj őriznünk a 6:3 dicsőségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom