Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-25 / 276. szám
2020. NOVEMBER 25., SZERDA SPORT 15 Karakas Hedvig Európa-bajnokként készülhet a tokiói olimpiára Az áttört gátás az arany Imád főzni, s ugyan szerényen azt mondja, hogy a konyhában nem verhetetlen, a múlt héten a prágai cselgáncs-Európabajnokságon a női 57 kg-os súlycsoportban annak bizonyult Karakas Hedvig. A Budapesti Honvéd versenyzője a magyar dzsúdósport 18. Eb-aranyát szerezte, és ezzel ki is lépett a „bronzos lány” szerepéből. Fábik Tibor/Magyar Nemzet szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nem olyan sokkal az Európa-bajnokság előtt láthattuk a Nemzeti Sport Online új sorozatában, a Bajnokok reggelije főzőműsorban, és azt is láttuk, hogy ínycsiklandozó a parmezános-mandulás csirkéje. Az Eb-felkészülésbe belefér egy ilyen kitérő?- A felvétel azért korábban, körülbelül két hónappal ezelőtt készült. Igen, vannak olyan dolgok, amelyek beleférnek számomra, szerintem az ilyesmi egyéntől függ. S én sem vállalok el minden felkérést, főleg, ha egyszerre sok jön. Ha mindenre igent mondanék, az már nagyon elterelné a figyelmemet, és az sem szerencsés, ha ezek a pihenés rovására mennének. Ugyanakkor jól tud jönni, ha időnként valami kizökkent abból a világból, amiben jószerivel nincs más, csak a napi két edzés. Főzni pedig imádok, és mondhatjuk, hogy ez is dzsúdós életem része. Szigorú diétán vagyok, és én magam készítem el az ételeimet. Azért is szeretek főzni, mert tökéletesen kikapcsol, és egyelőre még senki sem panaszkodott a főztömre. Azt azért nem gondolom, hogy a konyhában verhetetlen vagyok, még szívesen képezném magam akár egy főzőiskolában is.- Az Eb-n a világranglistás jó, tizedik helyének köszönhetően hiába volt a negyedik kiemelt, a nyolc között kifogta a címvédő orosz versenyzőt, s így egyáltalán nem volt jó sorsolása.- A nagy versenyeken a nyolc között már nincs könyménye, amikor megnyertem a taskenti Grand Prix-t. Ez áttört nálam egy gátat, magabiztosságot adott, alapvetően ez kellett ahhoz, hogy most az Eb-n olyan mentális állapotban legyek, ami végül az aranyérmet eredményezte.- Ejtsünk szót arról is, hogy ezt az Eb-aranyat egy különös időszakban szerezte. Hogyan viseli a járványhelyzetet?- Nehéz időszakot élünk, de valamilyen szinten én jól kezelem. Nem úgy álltam hozzá, hogy majd akkor kezdem el a munkát, ha lesznek versenyek. Hanem úgy, ha eldől, valóban lesznek, akkor én már olyan állapotban legyek, ami előnyt ad nekem sokakkal szemben. A verseny napján végig érezte, hogy jó a formája, képes megoldani az utolsó feladatot is Fotó: AFP nyű ellenfél, bármikor öszszekerülhetek olyasvalakivel, akinek van kiemelkedő eredménye. Kétségkívül lehetett volna jobb, de rosszabb is az ágam. Olyat viszont előre soha nem szabad mondani, hogy na, ez egy jó sorsolás, csak utólag, ha már végigment rajta az ember. Most már mondhatom, hogy ezen a csütörtöki napon nem nagyon kaphattam volna olyan sorsolást, amit nem tudok megoldani. Egy másik napon viszont lehet, hogy már az első akadályon elbukok.- Most nagyon nagy napja volt, hiszen a döntőben a súlycsoport legendáját, a portugál Monteirót verte meg, akinek az olimpiákról, világ- és Európa-bajnokságokról addig már tizenkilenc érme volt. S akit a korábbi nyolc meccsükön csak egyszer tudott legyőzni. Most hogyan sikerült?- Hát, nem a statisztika járt a fejemben, és az, hogy vajon mennyi esélyem van. De még arra sem gondoltam, hogy hú, most akár Európa-bajnok is lehetek. Egyszerűen csak mentem tovább azon az úton, amit reggel az első meccsemen elkaptam. A nap folyamán végig éreztem, hogy nagyon jó a formám, és képes vagyok megoldani az utolsó feladatot is.- A döntő előtt volt két Ebbronza, egy vb-bronza, az Európai Játékokról - ami az Ebvel ér fel - egy ezüstje, a különféle World Tour-versenyekről pedig van két aranya, öt ezüstje és tizenkilenc bronzérme. S azt mondta, hogy már elkönyvelték „bronzos lánynak”.- Már én is annak tartottam magam, mert hiába éreztem sokszor, hogy most aztán bennem van a döntő és az arany is, a legtöbbször - idézőjelesen - csak a bronz jött össze. Ezen a szinten, ahol vagyok, már nüanszok döntenek két versenyző között, és éveken át gyötrődtem azon, vajon mit rontok el, ami miatt nekem elmaradnak az igazi nagy sikerek. Többnyire mindig elcsúsztam valamin, vagy egy sérülés tett keresztbe, és egyre görcsösebb lettem amiatt, hogy képtelen vagyok átlépni a határaimat. Ám a kitartásomnak végül már tavaly meglett az ered- Az olimpia elhalasztása sem törte meg?- Amikor kimondták a halasztást, annak már örültem, mert sokáig lebegtették, hogy mi lesz, és a bizonytalanság volt a legrosszabb. így viszont már tudtunk újratervezni. Amiatt persze rosszul érint a halasztás, hogy sportolóként harmincévesen már nem tartozom a fiatalok közé. De inkább a pozitívumokat nézem. Éveken keresztül jártam a világot versenyekre, edzőtáborokba utazva, sokszor hosszú időre Japánba, repülőterek és szállodák között ingáztam folyamatosan. Most jó volt kicsit lenyugodni.- Jelen helyzet szerint a hetedik kiemelt lenne az olimpián. Számolgat, hogy Tokióban milyen ágat kaphat?- Nem igazán. Ha a versenynapomon nagyon jó formában és mentális állapotban leszek, és bejön a szerencsefaktor is, mert azért erre is szükség van, akkor úgyis bármi megtörténhet. Ha viszont porszem kerül a gépezetbe, akkor hiába mérem magam olyan ellenfelekhez, akiket egyébként könnyebben le tudnék győzni. Az olimpián nem az a célom, hogy ötödik vagy hetedik legyek, hanem az érem, ezért úgy kell majd odaállnom, hogy bárkit képes vagyok legyőzni. A médiaérdeklődés is növekedhet a sportág iránt az újítások nyomán Ez még mindig öttusa, nem birkózás ÖTTUSA A Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) a topversenyzőknek online konferenciát szervezett, amelyen szakmai műhelybeszélgetés keretében lehetőség nyílt megvitatni a sportág új lebonyolítási tervezetét. Ha decemberben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó testületé is rábólint, akkor a-2024-es párizsi ötkarikás játékokon már egy 90 percig tartó, kieséses versenyen mérik össze tudásukat az öttusázók, akik még csak most ismerkednek a lehetőségekkel. A változtatások, vagyis az új, selejtezés lebonyolítási rend, a rövidülő távok és a változó számsorrendek természetesen kérdéseket vetettek fel a sportolókban, akik azonban többségében úgy vélik: nem lesz nehéz abszolválni az új versenyrendszert.- Én személy szerint jónak tartom a lebonyolítást, amely szükségszerű, hiszen az elmúlt években csökkent a sportágunk iránt a médiaérdeklődés. A hétköznapi életünk is szinte évről évre gyorsabb, pörögnek körülöttünk az események, a megváltozott igényekkel lépést kell tartani - mondta Bruckmann Gergő, aki úgy véli, a változtatással nem történik tragédia a sportágban. - Ez Lecsökkenhet a kombinált számban a futóidő Fotó: MTI még mindig öttusa, és nem birkózás, hiszen a felkészülésünk és versenyszámok is ugyanazok maradnak. Talán könynyebb is lesz átállni, mint annak idején a kombinált számra, hiszen volt, aki nem tudott beleszokni a lövészettel megtört futásba. Ami egyébként, nem mellesleg, az egyik kedvenc száma lett az öttusának. A versenyzői konferencián sok-sok kérdés vetődött fel, példának okáért, hogy hány nappal lesznek hosszabbak a versenyek; mivel minden selejtezős körben és a döntőben is szerephez jutnak a lovak, hogy bírják majd az állatok a sorozatterhelést; mennyire fog lecsökkenni a futóidő, ha a versenyzők szintén egy fizikai szám, az úszás után kezdik el a kombinált versenyszámot. Volt olyan vélemény, amely azt taglalta, hogy az új, selejtezős rendszer - amelyben csoportonként 12 versenyző lép színre -, kedvez annak, hogy közelebb kerülhessenek az öttusázók a célközönséghez, hiszen a kisebb mezőnynek köszönhetően egyszerre több arcot is meg tudnak mutatni, így idővel kinőhetnek kedvencek, öttusasztárok is a nemzetközi sportpalettán. Lipiczky Ágnes/Nemzeti Sport JEGYZET 6:3 Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Ha valaki nem is rajong a futballért, jó eséllyel magyar emberként tudja, mitől jeles dátum november 25-e. Olyan nincs, hogy nem hallott az évszázad mérkőzéséről, az Aranycsapat megdicsőüléséről, az angolok nimbuszának a megtépázásól, és annak a tizenegy magyar fiatalembernek a nevét bizonyára többen sorolják fel álmukból is felkeltve, mint az aradi vértanúkét, holott mennyiségre mindössze két név a különbség. Talán éppen ezért is nehéz írni a londoni 6:3-ról - mi az, amit még nem mondtak el vagy írtak le róla? Az irodalma könyvtárnyira rúg, a szemtanúk és a résztvevők már nincsenek közöttünk, a meccs minden részletéről pedig évtizedeken keresztül ezerszer elmondtak mindent, amit megőrzött az emlékezetük. Egy ideig csak részleteket láthattunk a mérkőzésből, majd kiadták dvd-n, és meggyőződhettünk róla, a beszámolók nem túloztak: a magyar válogatott parádés futballal ejtette ámulatba a világot, az a játék még mai szemmel is igencsak élvezhető. Ma ezt újra megtehetjük: elkészült az évszázad mérkőzésének a digitálisan feljavított változata, mi több, a magyar gólokat színesben is láthatjuk, és ez bizony újdonság, este megnézhetjük az egyik kereskedelmi csatornán. Nehéz azonban szólni erről a meccsről a hatvanhét év alatt ráragadt legenda és mítosz miatt is úgy, hogy ne vonnánk magunkra a szobordöntögetés vádját. Az még hagyján, hiszen tény, hogy az a londoni tizenegy valójában tizenkettő, mert a végén Grosics Gyula helyére Gellér Sándor állt be a kapuba, mint ahogyan az is tény, hogy ez a tizenegy a közhiedelemmel ellentétben nem egyenlő az Aranycsapattal, mert ebben az összeállításban mindössze négyszer futott ki a pályára, ennél jóval több futballista alkotta. Ingoványosabb talajra tévedünk azonban, amikor azt firtatjuk, hogy miért is november 25-ére, egy mai szóval élVe nem tétmeccs dátumára esik a magyar labdarúgás napja. Van szomorú oldala is annak, hogy valóban ez volt a magyar labdarúgás legnagyobb visszhangot kiváltó sikere, ami sajátos módon nem a mi futballunkban, hanem a legyőzött angolokéban lett jelentős mérföldkő. Nekünk azt a csúcsot jelentette, ahonnan lefelé vezetett út. Sokszor találkoztam ezen a napon Grosics Gyulával, aki mindig elmondta, szépek ezek a megemlékezések, de az csak egy barátságos meccs volt, a legfontosabbat, a világbajnoki döntőt hét hónappal később viszont elveszítette a csapat, és nincs semmi, ami erre neki gyógyírt adhatna. Talán furcsa, de éppen ezért is muszáj őriznünk a 6:3 dicsőségét.
