Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-19 / 271. szám
2020. NOVEMBER 19., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Willi Orbán már csak telt házat kíván Budapesten az Eb-re Ezért magyar válogatott Az Izland elleni meccs után kitörő örömmel ünnepelte a kijutást az Európa-bajnokságra Fotó: MW A Németország elleni Ebmeccsről, Gulácsi Péter felvidításáról, a hátrányban is kifizetődő türelemről és a Puskás Aréna hatvanezer nézőjéről is beszélt a magyar válogatott és az RB Leipzig hátvédje, Willi Orbán, akinek az Izland elleni sikert követően vissza kellett utaznia a klubjához. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Valami ilyesmiről álmodott, amikor két évvel ezelőtt a magyar válogatottat választotta?- Tulajdonképpen igen, az ugyanis sohasem motivált, hogy célok és álmok nélkül focizgassak - felelte Willi Orbán, a magyar válogatott 28 esztendős hátvédje, aki kisebb sérülése miatt" az Izland ellen 2-1- re megnyert találkozó után visszatért klubcsapatához, az RB Leipzighez. - Nem azért akartam címeres mezben játszani, hogy válogatottnak vallhassam magam, hanem hogy a tudásom legjavát nyújtva segítsek Magyarországnak kijutni valamelyik rangos nemzetközi tornára. Édesapám magyar, így érzelmileg mindig kötődtem az országhoz, és két évvel ezelőtt úgy éreztem, készen állok az újabb kihívásra.- Milyen gondolatok cikáztak a fejében, amikor a játékvezető lefújta az Izland elleni mérkőzést?- Büszkeséget éreztem, mert mindent beleadtunk, hogy valóra váltsuk az álmainkat, és a kemény munka eredményre vezetett. Gulácsi Péter miatt különösen örültem, elvégre nagyon sokat segített nekem a beilleszkedésnél, és látva a munkát, amelyet mindennap elvégez azért, hogy a legjobb tudását nyújtsa, igazságtalan lett volna, ha azzal a góllal kapunk ki. Fantasztikus sikert értünk el, az külön öröm, hogy a jövő nyári Eb-n két válogatott ellen is a Puskás Arénában léphetünk pályára. Már csak anynyit kívánok, hogy nézők előtt játszhassunk, a zsúfolt lelátók már nagyon hiányoznak. Az Izland elleni meccset követően arról beszéltünk a többiekkel, hogy így is elképesztő volt megélni a meccset, de vajon mit éreztünk volna, ha a lefújás után hatvanezer magyar szurkolóval közösen ünnepelhettünk volna...- Arra akkor is szakított volna időt, hogy az M4 Sportnak élőben nyilatkozó Gulácsi Pétert nyakon öntse pezsgővel?- Muszáj volt. Mindenki ugrált, ünnepelt, és egyszer csak azt láttam, hogy Peti mosoly nélkül, komoly arccal nyilatkozik a kameráknak. Éppen a kezem ügyébe került egy pezsgősüveg, ám szinte sohasem iszom alkoholt, a pezsgőt sem kedvelem különösebben, úgyhogy jobbnak láttam, ha Peti nyakába öntöm, és nem magamba. Egyébként ha az éjszaka közepén felébresztik őt, és tíz olyan lövést küldenek neki kapura, mint Gylfi Sigurdsson, félálomban is kivédi mind a tízet. A szünetben látszott, hogy nagyon mérges magára, de szerencsére az ünneplésnél már láttam őt nevetni.- Néhány nap távlatából mit gondol, minek köszönhették, hogy sikerült fordítani Izland ellen?- Egyfelől annak, hogy végig hittünk magunkban, másrészt az utolsó pillanatig betartottuk a taktikai utasításokat. Ez kulcsfontosságú a labdarúgásban: nem számít, hogy hátrányba kerülsz, nem számít, hogy fogy az idő, mindig tartsd magad a tervhez. Légy türelmes, alakítsd ki a helyzeteket, és a megfelelő pillanatban ragadd meg a lehetőséget. Ha elkezdtünk volna egyénieskedni, biztosan vereséget szenvedünk. Nem nyújtottunk kiugró teljesítményt, de összességében megérdemeltük a győzelmet, mert Izland a második félidőben csak a védekezésre összpontosított, támadásban pedig szinte kizárólag felívelt labdákkal próbálkozott. Az összképet tekintve mi voltunk a jobb csapat.- Abba belegondolt, milyen érzés lesz jövő nyáron Németország ellen Európa-bajnoki mérkőzést játszani?- Bizonyára különleges találkozó lesz, elvégre Németországban születtem, ott nevelkedtem, a mai napig ott élek, de mivel korábban sohasem játszottam a német válogatott ellen, fogalmam sincs, milyen gondolatok járnak majd a fejemben. Az biztos, hogy nehéz csoportba kerültünk, a világ legerősebb válogatottjai várnak ránk, ám sokat segíthet, hogy veszítenivaló nélkül léphetünk pályára. Hinnünk kell abban, hogy a megfelelő nyári felkészülés után képesek leszünk a bravúrra, csak ezzel a mentalitással szabad pályára lépni. A mérete miatt inkább az adogatások fogadásának a mestere lett Sikeres Dávid a Góliátok sportjában Méltó maradt a tenisz úriembersport jellegéhez Fotó: AFP TällSZA férfiteniszezők világbajnokságán nyolc játékos vesz részt, közülük heten elérik a 185 centiméteres magasságot, Danyil Medvegyev és Alexander Zverev pedig egyenesen a két métert súrolja. A magasság előnyt jelent a sportágban, különösen szervánál, már csak ezért is meglepő, hogy ott van az elitmezőnyben a 170 centis Diego Schwartzman is. Ha valaki Diego Maradona után kapja a nevét, logikus választás, hogy focizni kezdjen. íEbben a beszédes El Peque (Kicsi) becenév sem lehet akadály: sem Maradona, sem a jelen argentin futballzsenije, Lionel Messi nem a. felhőfejeseivel alapozta meg hírnevét a futballpályán. Schwartzman esetében hamar kiderült, a teniszhez több érzéke van. Az induláshoz szükséges alaptőke előteremtése azonban nehézséget okozott, a család vállalkozása az ezredforduló argentin gazdasági válsága közepette csődbe ment.- Bármilyen teniszversenyre is utaztam Argentínában, az édesanyám jött velem. Édesapám mindig nagyszerű szállást ígért, aztán a legolcsóbbat kaptuk, sokszor egyágyas szobát. Két teniszmeccs között én is gumi karkötőket árultam, hogy legyen pénzünk. Hamarosan Diego újabb rossz hírt kapott: tizenhárom éves volt, amikor az orvosa közölte vele, hogy 170 centinél biztosan nem nő magasabbra.- Először nagyon elkeseredtem. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy akarok még teniszezni, de a családom meggyőzött, hogy a magasságom nem befolyásolhatja az álmaimat. Ma már nem foglalkozom a magasságommal, mert azon úgysem tudok változtatni. Inkább azokra a játékelemekre koncentráltam, amelyekben fejlődhettem: a gyorsaságra és a megbízható, stabil alapvonaljátékra. Schwartzman tudta, nem fog adogatási rekordokat dönteni, így ráfeküdt a fogadásra. 2017-ben a teljes férfimezőnyt tekintve a legjobb arányban nyerte meg a fogadójátékait, és azóta is minden évben dobogón van ebben a mutatóban, Rafael Nadal és Novak Djokovic mellett. A világranglistán is folyamatosan jött előre, a 2017-es US Openen és a 2018-as Roland Garroson is negyeddöntőbe jutott. A párizsi negyedik fordulóban a délafrikai Kevin Anderson ellen kétszettes hátrányból fordított. A hivatalos magasságadatok alapján 33 centi különbség van a két játékos között.- Fiatalon olvastam Dávid és Góliát történetét. Amikor a Kevinhez hasonló, két méter feletti srácok ellen játszom, mindig arra gondolok. Idén újabb szintlépés következett: a római mesterversenyen, szinte tökéletes játékkal győzte le a salakkirályt, Rafael Nadalt mindkettejük legjobb borításán.- Sok szoros meccset játszottam már előtte is Federer, Nadal vagy Djokovic ellen, de egyet sem sikerült megnyernem. Nagyon jelentős siker volt a karrierem szempontjából, még nagyobb önbizalmat adott. Ez volt a legjobb meccs, amit valaha játszottam. Aztán jött a Roland Garroson az első Grand Slamelődöntő, ami egyben azt is jelentette, hogy a világranglistán már a legjobb tíz között jegyezték. 1981 óta egyiket sem érte el ilyen alacsony játékos. Akkoriban a 168 cm-es Harold Solomon dacolt éveken keresztül magasabb riválisaival. Schwartzman teljesítménye mellett méltó maradt a tenisz úriember sport jellegéhez. A Roland Garroson, a Thiem elleni negyeddöntőben sorra adták meg a vonalbírói tévedések után egymásnak a pontokat, nem kellett a székbírónak leszaladnia a székéből. A feszült helyzetekben sem veszti el a fejét. Az év elején, amikor az ATP-kupán Medvegyev minősíthetetlen viselkedés mellett legyőzte, ennyi volt az argentin higgadt válasza a hálónál:- Változtatnod kell a viselkedéseden, mert egyébként nagyszerű játékos vagy. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az állítás második fele Diego Schwartzman esetében is megállja a helyét. Koczó Dávid/Magyar Nemzet JEGYZET Kézzel, lábbal Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Ugye, emlékeznek Windecker Józsefre? Ő az a magyar labdarúgó, aki - egyéb juttatások mellett - kétmillió forintért nem volt hajlandó meghosszabbítani a szerződését Újpesten. Idestova hároméves ügy, mégis, máig tematizálja a magyar labdarúgókról alkotott általános képet: a magyar futballista feladatára alkalmatlan, nem sportember, ám annál pénzéhesebb. Mindezt azért érdemes feleleveníteni, mert az elmúlt napokban két női kézilabdázó, Háfra Noémi és Schatzl Nadine átigazolása - egyaránt az FTC-ből a Győrbe - megközelítőleg sem vert ekkora hullámokat. A közvélemény előtt,ha úgy tetszik, a közösségi médiában semmiképpen. Pedig vihar az volt, nem is kérdéses. A két játékos távozásának a híre úgy két hete pattant ki, néhány nappal az FTC-Bietigheim Bajnokok Ligája-találkozó előtt. Le is tagiózta a Fradit; a csapat hazai pályán akkor megmagyarázhatatlan, 35-24-es vereséget szenvedett - hogy aztán ocsúdva a sokkból egy hét múlva vendégként 29-25-ös győzelemmel (szünetben már 14- 5 volt, ide) vágjon vissza. Na már most, a két játékos azt a pénzt, amit Windecker kevesellt, a fél ország viszont sokallt, az FTC-ben is megkereshetné, sőt, a feltételes mód használata indokolatlan. Nyilván nem néhány százezres emelésért igazolnak Győrbe, különösen Háfra, aki a Fradi utánpótlás-nevelésének talán a legnagyobb büszkesége az elmúlt öt évre visszatekintve. Nem illik más zsebében, pénztárcájában turkálni, de nem járunk messze a valóságtól, ha az mondjuk, Háfra és Schatzl olyan fizetésért kézilabdázik majd Győrben, mint amennyiért egy válogatott futballista játszik az NB I-ben. Rendben, az ETO a Bajnokok Ligája címvédője, idehaza hosszú évek óta egyeduralkodó, de ha a válogatott felől közelítünk, akkor bizony lehetnek kételyeink. Női kézilabda-válogatottunk - soraiban Háfrával és Schatzllal - bizony messze a várakozások alatt teljesített egy éve a világbajnokságon. S ha gonoszkodni akarunk, akkor bizony az is valószínű, hogy a Győr nem az FTC-től hozott két játékosra alapozza a címvédési terveit a BL- ben. Az pedig már végképp pusztába kiáltott szó, hogy a koronavírus-járványtól mindenki azt remélte, tisztul majd a sport, józanabb költségvetéssel működnek a klubok, józanabb igényekkel lépnek fel a játékosok. A Ferencváros helyében lemondanék a - pénzügyi - versenyről a Győrrel. Faluvégi, Lukács, most Háfra és Schatzl - aki akar, úgy is elmegy. A csapatnak kell maradnia.
