Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-03 / 257. szám
2020. NOVEMBER 3., KEDD 12 FÓKUSZ Rockballada a közelmúltról, a tagadásról és a reménytelenség optimizmusáról Az ős-Beatrice talán ekkor volt a csúcson. A híres Fekete Bárányok-koncert a Hajógyári szigeten 1980-ban Fotó: Fortepan Az újszínházi szereplőgárda egy része: Gregor Bernadett, Nagy Feró, Kurkó József és Farkasházi Réka Fotó: Újszínház Beatrice: úgy érezte, szabadon él Nagy Feró élete és életműve feldolgozás után kiált. Hasonlóan vélekedhettek erről az Újszínház vezetői is, amikor színpadra állították a legendás rocker történetét. Megszületett a Riese, Riese, Beatrice című musical, ami immár a negyedik évada megy táblás házzal, óriási sikerrel, és nem mellesleg két megyénkbeli zenész közreműködésével a fővárosi teátrumban. Tari Ottó otto.tari@mediaworks.hu MUSICAL Feróról már mindent leírtak, és sok mindennek az ellenkezőjét is. Utóbbi eleinte főként az átkosra volt jellemző, amikor a dezinformációs kommunista gépezet bedobta a csirkedarálás rettenetesen aljas és igaztalan sztoriját, csak hogy elvegye a könynyen befolyásolható (értsd: a rumpuncs illatú rendszert a háta közepére se kívánó) fiatalok kedvét a lázadástól és a lázadóktól. Persze, napjaink világhálón szőtt életében sem ritkaság a fake news - lám, már a hazugság elnevezése is mily trendi! -, csak mostanság finomabbá váltak a módszerek. A lejáratást nem elsősorban az ideológia, hanem az alantas ösztönökkel manipu-Lugossy Lászlót a zenekar gitárosa, Tari Botond alakítja Fotó: T. 0. láló érdekek irányítják, a közös nevező pedig alighanem a gyökerekben keresendő. A kettő közötti pályaívet mutatja be a Riese, Riese, Beatrice című musical, ami ennél fogva több mint szimpla szórakoztatás: korrajz történelmi háttérrel, kockafejű KISZ-titkárokkal, besúgókkal, a rezsim fundamentumát erősítő rendőrökkel. Megbízható elvtársakkal, a szórakoztatóipar kiválasztottjaival és mindenható korifeusaival egészen Erdős Péterig, aki tömör, ám annál kifejezőbb formában természetesen a darabban is megkapja a magáét. De nem marad elvarratlanul a személyes szál sem, ami Csuka Mónikával és a Gyere, kislány, gyere című számmal kezdődik, ami napjainkban már nem ciki, sőt jópofa nosztalgiázásra készteti mindazokat, akik számára immár nem kizárólagosan fekete vagy fehér a világ. Mi, az elfogultak pedig, akik ott voltunk a kezdeteknél, s negyven év elteltével ott vagyunk most is, előadásról előadásra megtöltjük a nézőteret, hogy amikor a függöny legördül, felállva tapsoljunk a főalaknak, aki úgy áll a középpontban, hogy a maga valójában csak a második felvonás utolsó negyedórájára lépjen elő. Nem a hős, hanem a HIRDETÉS HEVESWIEGMEIlHIRLAR LAKOSSÁGI APRÓHIRDETÉSÉÉ WSSS&IISA BZ&28 létezése áll a közelmúlt szerencsés végkifejletű tragikomédiájának a központjában, amit a fiatal „Nagyferó” bőrébe bújt Kurkó József - és a jelen esetben ez kiemelten fontos szempont - hitelesen sikerül közvetítenie. Könynyű neki, mondhatnánk, hiszen olyan partnerei vannak, mint Gregor Bernadett (Csuka Mónika), Farkasházi Réka (Feró szerelme), Koncz Gábor (nyomozó), ifj. Jászai László (Deák „Bili” Gyula), Incze József (Erdős Péter), Timkó Eszter (Feró egyik korabeli „játszópajtása”) vagy éppen a Korda Györgyöt - de inkább a hozzá kapcsolható életérzés, már bocsánat a kifejezésért - megformáló Almási Sándor. Falussy Lilla, a szerző és Bozsogi János, a rendező nyilvánvalóan biztosra mentek, amikor összeültek megbeszélni a dramaturgiát. A történet annak idején a szemünk előtt játszódott; még ha nem is ismerhettük minden mozzanatát, a hatalom leheletét a tarkónkon éreztük. Ehhez adódott néhány hangulatelem, biztos kézzel vezetett casting, a látvány turbósításához ügyes tánqosok, s mindez már önmagában is elegendő is lenne a sikerhez. De ott van még a bonusz, ami a honi kőszínházakban korábban aligha volt megszokott, mégpedig, hogy a legkeményebb számok is élőben, a zenekari árokban teljes létszámban helyet foglaló együttes tagjainak előadásában hallhatók, a szintén őskövületnek és ugyancsak élő legendának számító Papp Gyula irányításával. Mindez a színházi előadás és a rockkoncert ritka elegyét nyújtja, s a fogadtatás alapján immár bizonyosan állítható: működik. A mérsékelten kiöltözött közönség bennfentes partnerként viszonyul a produkcióhoz: a maszk mellett „kötelező” kellék a babos kendő is, amit azok is magukra kötnek, akik szüleik, netán nagyszüleik elbeszéléseiből ismerkedhettek heg az adott korszakkal, de azok is, akik annak idején szívesen dekorálták volna ruházatukat a szimbólummal, ha nem tartottak volna attól, hogy minden aluljáróban igazoltatják őket. Ám ha pár évtizednyi késéssel is, most több mint két órára mindenkit összeterel az élmény, s együtt dobban a szív a Jerikó, a Nagyvárosi farkas - refrénje a kitaszítottak himnusza volt: „Úgy érezte, szabadon él” -, a Térden állva, de a jóval későbbi Azok a boldog szép napok taktusaira is. Nem játszottak együtt, de hiteles A Beatrice együttes jelenlegi tagjai közül többen még nem is éltek, amikor Ferót már egy fél ország kedvelte és egy egész rendszer megpróbálta ellehetetleníteni. Kékkői Zalán gitáros és a hatvani Laczik Fecó basszusgitáros a „hőskorban" még kisgyermekek voltak, Nagy Hunor Attila dobos és a selypi Tari Botond gitáros-billentyűs pedig a következő évtizedben születtek. Most utóbbi jeleníti meg a darabban Lugossy Lászlót, az együttes ikonikus, öt éve elhunyt frontemberét. - Korábban nem játszottam együtt Lugóval, de Feró és Fecó rengeteget segítettek, hogy hitelesen formáljam meg a karakterét - mondta Botond. - Úgy vélem, sikerült, a közönség tapsa legalábbis ezt igazolja. Régebben több filmben szerepeltem statisztaként, ám az élő fellépés teljesen más, legyen az színház- vagy koncertteremben. HEVES .iHÍRIAP Hirdetéseit feladhatja e-mailben is:
