Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-14 / 267. szám
8 IT emuiban suit boaaesa helyőrség UBROK ES UBORKÁK Tóth Krisztina gyerekverseit (egyéb szerzői érdemeiről most ne essék szó) azóta szeretem, amióta a Marci öltözik című versét olvastam és Halász Judit előadásában többször meg is hallgattam (pedig akkor még bőven nem született meg a fiam, Marci) - tudják, amelynek az utolsó szakasza így hangzik: „Segítség! Segítség! / Beszorult a Marci haja! / Csak az húzza a nadrágot / a fejére, aki hülye.” (Aztán sokat segített ez a vers a mi Marcinknak is - öltözni.) Éppen ezért nagy örömmel fedeztem fel, hogy a Manó Könyvek egy egész kötetnyi friss Tóth Krisztina-gyerekverset jelentetett meg Kígyóuborka címmel. A címadó vers szellemes soraival nehezen bírok betelni (különösen a közepe pompás), így nyomban idézem is: „Kedves kígyóuborka, / miért vagy olyan undok ma? / Ez a kettős identitás / késztet engem undorra! / Egy ládában hasalok, / uborkának becézve, / pedig felnőtt ubor vagyok, / kígyósággal tetézve. / Leszek sziszegő uborka, / gúnynevemre lesssz így ok, / salátából kiugorva / tekergőzöm és kígyók!” Végre egy újabb olyan kötet, amelyik nem akar többnek látszani, mint ami: remek gyerekversek gyűjteményének. Nem ironizál, nem kacsint ki vagy kacsint öszsze a felnőttekkel (horribile dictu: nem felnőtteknek szól, gyerekversnek álcázva!), mégis tud magától igényesen szólni hozzájuk - is. (Az Évgyűrűk című vers utolsó két szakasza - és egyben ezek a kötetzáró mondatok - elmehetne akármilyen lételméleti kérdéseket boncolgató verseskötetbe: „Az öregek nem sietnek, / leülnek a parkban, / ráncos arcukat fürösztik / a lemenő napban. // A halottak sose mennek, / fekszenek a sírban, / csontjaikon ágak nőnek, / a világ csak így van.”) És a játékosság: hát az pazar. Mutassanak egy gyereket (vagy akár felnőttet), akit nem késztet önfeledt mosolygásra a Foghíj című vers: „Kiefett a fogam, / kiefett kövépen, / nem tudok moft fotyolávni, / se befélni fépen. // Kiefett a fogam, / nem if olyan durfa, / pont befér a fívófál a / kettő köfti lyukba. // Kiefett a fogam, tifta vámpír lettem, / mindenkinek megmutatom, / itt fan a vebemben!” A versek jó részében gyerekek beszélnek, és mivel ennek elég nagy hagyománya van a magyar és a nemzetközi költészetben, nem könnyű újat - újszerűén - mondani a témában. Tóth Krisztinának azonban nemcsak sikerül ez, hanem könnyedén, lazán sikerül: az olvasók nagy örömére nem látszik rajta a „svéd gyerekverseket” utánozni - és a hagyományhoz híven nagyot mondani - akaró költők néha irtózatos és „már nekünk kínos” jellegű kínlódása. Varró Dánielnek az Akinek a lába hatos, Akinek a foga kijött és Akinek a kedve dacos című könyveiben megjelent versekhez lehetne leginkább hasonlítani ezeket a költeményeket (ha egyáltalán hasonlítani kell őket bármihez): virtuozitásukban, játékosságukban, kifogyhatatlan ötletességükben rengeteg a közös vonás. Még egy utolsó idézet a gyermekélet megpróbáltatásairól - a Rendes vers utolsó szakasza: „A zsebemben taknyos zsepi, / használt buszjegyek. / Direkt gyűjtöm ide őket, / nem szemetelek. / Hogyha aztán a mosásban / minden csupa szösz, / hiába is voltam ren-Nagy Koppány Zsolt des, / nincsen benne kösz.” Ebben a kötetben viszont igenis sok „kösz” van: nem elvesztegetett idő olvasni újra meg újra. Tóth Krisztina: Kígyóuborka. Gyerekversek Szalma Edit illusztrációival. Manó Könyvek, Budapest, 2020. un a lap alatt ISMERŐS ELEMEK Kántor Mihály Az utóbbi években a francia Ubisoft kiadó neve gyakorlatilag eggyé vált a futószalagon folyó játékgyártással. Persze nem gond az, ha egy kiadó termékeny, különösképp ha még népszerűek is a termékeik, ám az eredeti, újító Ötletek nem voltak képesek lépést tartani a megszabott üzleti tervvel. így történhetett, hogy több sorozatuk is az ismétlődés, illetve a fáradt ötlettelenség krónikus jeleit kezdték mutatni. A 2007 és 2018 között évente megjelent történelmi Assassin’s Creed sorozat darabjai iskolapéldái a fenti betegségnek. A számtalan folytatásnak és mellékhajtásnak jó, ha a harmada tudott érdembeli újítással szolgálni, a többség - jobb esetben - csak csiszolgatta, szépítgette elődeit. Másik zászlóshajójuk, a lövöldözős Far Cry sorozat, több mint másfél évtizedes pályafutása ugyanígy egyre inkább uniformizálódott - hogy egészen pontosak legyünk, egyre több játéktechnikai megoldást holott át az Assassin’s Creedből. Amikor 2014-ben a Ubisoft előrukkolt a Watch Dogsszal, a remények és a várakozások az egekben voltak. Nemcsak egy potenciális új sikersorozat indulásának ígéretét hozta magával, de egy újító, izgalmas játékmenet premisszáját is. Á Watch Dogs koncepciója már önmagában is nyerő formulának tűnt. A történet hőse egy magányos hekker, Aiden Pearce, aki egyszemélyes bosszúhadjáratot indított unokahúga gyilkosai ellen. Arzenálja azonban nem kizárólag fegyverekből állt: mobiltelefonjával képes volt feltörni a forgalomirányító lámpákat, zavarhatta mások készülékeit, kutathatott az emberek privát adataiban, beszivároghatott biztonsági rendszerekbe, illetve leüríthetett számlákat. Minden * adott volt tehát ahhoz, hogy hősünk bőrébe bújva jó nagy galibát csaphassunk Chicago utcáin. Sajnos azonban a végeredmény felemásra sikeredett. Nemcsak a történet és annak morális dilemmái bizonyultak sekélyesnek, de a főszereplő személye is unalmas és szürke volt. A közönség egy része csalódottságának adott hangot, ám mivel a játék ennek ellenére tekintélyes eladásokat produkált, így a folytatásra csak két évet kellett várni. A Watch Dogs 2 cselekményét áthelyezték a napsütötte San Franciscóba, valamint mind hősét, mind pedig a sztorit punkosabbra vették. A játékmenet azonban nem sokat változott, ugyanis a Ubisoft nem érezte, hogy ezen a fronton innovációra lenne szükség. Az eladások azonban nem őket igazolták: a közönség a pénztárcájával szavazott, így a folytatás jelentősen alulmúlta a várakozásokat. Ennek eredményeképp nem siették el az új epizódot, a Watch Dogs harmadik részére kerek négy évet kellett várnunk. Ezúttal a közeli jövő brexit utáni Angliájában járunk, azon belül is Londonban. A legújabb technológiai vívmányok ugyan kirángatták az ország gazdaságát a kátyúból, ám az ipari forradalmat idéző automatizálás miatt sokan elveszítették az állásukat. Erre, a társadalom különböző rétegeit érintő megváltozott miliőre úgy reflektál a játék, hogy nem jelöl ki igazi főszereplőt. Gyakorlatilag a város járókelői közül bárki felett átvehetjük az irányítást, hogy toborozhassuk a játék emblematikus, ,jó” hekkerekből álló földalatti szervezetének, a DedSecnek a soraiba. Itt kilencmillió emberről beszélünk, akiket a játék egyedi külsővel, névvel, foglalkozással és szakmai illetve személyes kapcsolati hálóval megalkotott. Persze nem mindenki egyformán alkalmas - vagy épp hajlandó - arra, hogy játékbeli szabadságharcunk katonája legyen, ám a játékstílusunktól függően az építőmunkásnak, a jobb napokat látott bokszolónak vagy a taxisorfőrnek is megtalálhatjuk a hasznát. Ha valaki nem annyira a diverzitásra törekszik, akkor akár homogén összetételű DedSec sejtet is összeállíthat futballhuligánokból, kémekből vagy épp elégedetlen nyugdíjasokból. Ellenfelünk a mindent látó privát biztonsági cég, az Albion, mely a fővárossal kötött szerződés értelmében London biztonságáért felel, melyet az utóbbi időben terrortámadások sorozata rázott meg. Az Albion tevékenysége persze a konstans megfigyelésben, az etikátlan eljárásokban és a fegyveres megfélemlítésben merül ki, tehát minden olyan dologban, Forrás: Ubisoft ami ellen jó érzéssel lázadhatunk. A fentiek mellett újításnak számít a tetszés szerint kikapcsolható permadeath mode, ami gyakorlatilag azt eredményezi, hogy ha egy küldetés során kis csapatunk egyik tagja életét veszti, akkor attól a karaktertől végleg búcsút kell vennünk. A milliós emberanyagból ugyan könynyen tudjuk pótolni az elesetteket, a készítők tisztában voltak vele, hogy ez a játéktípus nem való mindenkinek. A permadeath kikapcsolásával azt éljük el, hogy elesett emberünk kórházba vagy börtönbe kerül, ahonnan egy bizonyos idő után kiszabadul, és így újra visszakapjuk felette az irányítást. Mindezen újítások ellenére azonban a Watch Dogs Legion nem mert eléggé eltávolodni a Ubisoft által eddig kitaposott ösvénytől. S bár a futurisztikus Londont elképesztő részletgazdagsággal valósították meg, a játékmenet kényelmetlenül ismerős. Egyes küldetések hamar repetitíwé válnak, és valódi főszereplő híján a történet sem elég személyes, ami így könnyen indifferenssé válhat számunkra. (Watch Dogs Legion. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One, Google Stadia.) LAPSZAMUNK SZERZŐI Dórin Tudorán (1945) román költő, esszéíró, újságíró és disszidens Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő Kántor Mihály (1974) szakíró Lajtos Nóra (1977) író, költő, irodalomtörténész, kritikus, tanár Lakatos-Fleisz Katalin (1978) író, irodalmár, egyetemi oktató Leczo Bence (1996) író, újságíró Mészáros Márton (1995) újságíró, író, szerkesztő Nagy Koppány Zsolt (1978) József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő Szőcs Géza (1953-2020) Kossuth-díjas költő, író IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. november í
