Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-10 / 263. szám
2020. NOVEMBER 10., KEDD SPORT 15 Holender Filip már csak Izland legyőzésére összpontosít Nincs más választásunk A gólpasszokkal kitűnő csatár, Holender Filip a belgrádi beilleszkedésről, a győzelmi kényszerről és a válogatottságról is beszélt a vele készült interjúban az Izland elleni Európa-bajnokipótselejtező előtt. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Ráhajt a gólpasszokra?- Úgy néz ki - felelte Holender Filip, a Partizán Beograd 11-szeres magyar válogatott támadója, aki szombaton is gólpasszal segítette csapatát a Szpartak Szubotica ellen 2-1- re megnyert mérkőzésen. - Annak örülök, hogy a Partizánban lejátszott eddigi három meccsemen két asszisztot jegyeztem, annak viszont nem, hogy a kapuba még nem találtam be. Szabadkán is volt két nagy helyzetem, de mindkét esetben védett a kapus. Három hete vagyok Belgrádban, meg akarom mutatni, hogy érdemes volt szerződtetni.- A visszajelzések nem erről tanúskodnak?- Szerencsére nincs rám panasz, a vezetőedzőnk elégedett velem. Én azonban nem vagyok az a típus, aki megelégszik azzal, amit addig elért. Mindig az hajt, hogy többre jussak. Ezért is jelenthetem ki, hogy bár örülök a szombati győzelmünknek és az újabb gólpasszomnak, a boldogságom nem teljes, mert a két ziccerből legalább egyet illett volna értékesítenem. Vagy inkább mindkettőt.- Azért, ha Izland ellen adna két gólpasszt, csak nem keseregne.- Persze, hogy nem! Csütörtökön semmi más nem számít, kizárólag az, hogy győzzünk! Nincs más választásunk.- Mielőtt a lényegre térnénk, árulja el, könnyen beilleszkedett Belgrádban?- Nagyon könnyen. Sokat számít, hogy Szerbiában születtem, hogy mást ne mondjak, pályafutásom során először nem kellett kommunikációs problémákkal szembesülnöm. Ilyenkor jön rá az ember, mennyit jelent, hogy már az első pillanattól fogva megtalálja a közös hangot újdonsült társaival. Érzem is, hogy minden rendben van körülöttem. Élvezem az edzéseket, a meccseket- és élvezem, hogy a Partizán játékosa lehetek. Tudtam, hogy nagy klub, ám valójában akkor döbbentem rá, mennyire nagy, amikor a tagja lettem. Mondom ezt úgy, hogy a szurkolókkal még nem volt módom találkozni, hiszen a járvány miatt szigorú előírásoknak kell megfelelnünk, a mérkőzéseket üres lelátók előtt játsszuk. Ha van némi szabadidőm, akkor sem járkálok a városban, nem ülök be kávézni sehová- ami tőlem telik, megteszem, hogy ne fertőződjek meg. Egyszer majd eljön a napja annak is, amikor túl leszünk ezen, és akkor megtapasztalhatom, milyen érzés a Partizán fanatikusai előtt futballozni.- Svájcból igazolt át Szerbiába. Ha összehasonlítja a két bajnokságot, mire jut?- Arra, hogy teljesen más a kettő. Ahogy a magyar és a svájci, a svájci és a szerb élvonal között is van különbség, ugyanakkor nem merülnék el abban, hogy az egyik miért jobb vagy rosszabb a másiknál. Minden bajnokságnak megvan a sajátossága, én az NB I-ben ugyanúgy fejlőd-Három meccsen két gólpasszt adott a Partizánban Fotó: Facebook tem, mint a Super League-ben, és most abban bízom, hogy a szerb Szuperligában sem lesz ez másként. A Partizánnak az aranyéremért kell harcolnia, emiatt hétről hétre győzelmi kényszerben lépünk pályára, miközben mindenki minket akar megverni. Ez egyfajta teherrel párosul, ám úgy vagyok vele, annál nagyobb sose nyomja a vállamat, mint hogy újra és újra nyerni kell.- El is érkeztünk az Izland elleni Európa-bajnokipótselejtezőhöz.- Hosszasan ecsetelhetnénk, milyen fontos ez a meccs, de minek tennénk? Mindannyian tisztában vagyunk azzal, mi a találkozó tétje. Nem kellenek a nagy szavak - ki kell mennünk a pályára, és megmutatnunk, mit tudunk. Ha képesek leszünk úgy futballozni, ahogy szeptemberben és októberben, van esélyünk a sikerre.- Az izlandi keret névsorát átfutotta már?- Erős az ellenfél, de nem ijedhetünk meg tőle. Eddig mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a klubjában megfelelő teljesítményt nyújtson, most, hogy már Telkiben készülünk, arra összpontosítunk, hogy legyőzzük Izlandot. Nem lesz könnyű, de ml sem véletlenül jutottunk el idáig.- A válogatott idei öt meccséből négyszer kezdőként jutott szóhoz, egyszer csereként állt be. Feltételezem, úgy készül, hogy a hatodikon is pályára küldi Marco Rossi.- Mindig úgy készülök, hogy játszom. A szövetségi kapitány majd eldönti, helyem van-e a csapatban, nekem az a feladatom, hogy ha azt mondja, Filip, te játszol, akkor készen álljak. A valenciai Carlos Soler a tizenegyespontról ért el mesterhármast A technika most nem a Reált segítette Soler négy büntetőt is rúghatott, három volt érvényes Fotó: AFP LABDARÚGÁS Több szempontból is meglepő vereséget szenvedett vasárnap este a Real Madrid. A Valencia négymecscses nyeretlenségi sorozatban volt, a spanyol labdarúgó-bajnokság 91 éves történetében pedig először fordult elő, hogy egy mérkőzésen három tizenegyest ítéltek a királyi gárda ellen. Ha nincs videóbíró, akkor nem szakadt volna meg ez a sorozat: az első két büntető megítéléséhez nem, a visszajátszásokból legnyilvánvalóbb harmadikhoz - Sergio Ramos belebokszolt a labdába - viszont szükség volt a VAR közbeavatkozására. Varane öngóljánál is a videószobából jelezték, hogy a labda teljes terjedelmével túlhaladt a gólvonalon, és a technológiának köszönhette mesterhármasát Carlos Soler, aki végül mindhárom büntetőt belőtte - az első kísérletét ugyan védte Courtois, csak a kipattanóból egyenlített volna a Valencia, de néhány perces VAR- szünet után a játékvezető újrarúgatta a tizenegyest, mert mind a két csapatból egy-egy játékos a szabályosnál korábban szaladt a büntetőterületen belülre. A Reálnál a sok közjáték ellenére sem az ítéletekben keresték a hibát a 4-1-es vereség után, bár az első büntető környéki várakozás megtörte a madridi csapat lendületét.- Jól kezdtünk, az első fél órában jól játszottunk, meg is szereztük a vezetést. Az első bekapott gól után azonban szétestünk. Minden összejött a meccsen, három tizenegyes, öngól, de nem kereshetünk kifogásokat. Nem gondolom, hogy taktikailag nőtt fölénk a Valencia, a bekapott gólra kellett volna jobban reagálnunk- értékelt a Real vezetőedzője, Zinedine Zidane. Kollégája, Javi Garda érthető módon sokkal boldogabb volt, hiszen három vereség és egy döntetlen után nyert újra a Valencia - legutóbb éppen a jelenlegi listavezető Real Sociedadot tudta legyőzni a csapat.- Nagyon boldog vagyok, mert a játékosok az elmúlt hetekben is jól dolgoztak, de ennek most végre meglett az eredménye is. Ez a győzelem új erőt ad mindannyiunknak- lélegzett fel a tréner, akinek a győzelemnek köszönhetően egyelőre nem kell aggódnia az állása miatt. Nem járt ilyen jól névrokona, Óscar Garcia, akinek a hét végi, Elche elleni 1-1-es döntetlen már nem fért bele, távoznia kellett a tizenhetedik helyen álló Celta Vigo kispadjáról. Vereségével a Real Madrid lecsúszott a dobogóról, amelyen Real Sociedad, Villarreal, Atlético Madrid a sorrend a bajnokság egynegyedénél. Szintén botlott, de még mindig vezet Olaszországban az AC Milan. A pirosfeketék hét közben, a Liliétől az Európa-ligában kapott 3-0-s zakóval vesztették el a koronavírus okozta tavaszi leállás óta őrzött veretlenségüket, hétvégén pedig közel voltak az újabb vereséghez. Zlatan Ibrahimovic a hoszszabbításban végül egy pontot megmentett a Hellas Verona ellen, mégsem volt egyértelműen pozitív hős, ugyanis - ebben a szezonban már harmadszor - büntetőt hibázott. A rutinos támadó tőle szokatlan önkritikát gyakorolt a meccs után:- A következő tizenegyest átengedem Kessiének, jobban járunk vele. Csalódott vagyok, mert nem jó a döntetlen, a tabella jelenlegi állása alapján minden meccset meg akarunk nyerni. Fontos, hogy a két rosszabb eredmény után ne veszítsük el az önbizalmunkat, mert az idénykezdet után továbbra is a bajnoki cím lebeg a szemünk előtt! Koczó Dávid JEGYZET Felnőtt álmok Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Gyermekkoromban arról álmodoztam, hogy egyszer világversenyen, a helyszínen szurkolhatok a magyar labdarúgó-válogatottnak. Az 1978-as argentínai, az 1982-es spanyolországi és az 1986-os mexikói vb-n erre több okból sem kínálkozott esély, aztán a rendszerváltással megadatott, csak éppen addigra már nem volt kiért, miért utazni. Egészen 2016-ig. Ekkor el is indult a „fél ország” az Európa-bajnokságra. így én is, tudósítóként, de fegyelmezni kellett magamat, mert az egyedi élmény hatására olykor akaratlanul is felülkerekedett a rajongói, szurkolói énem. Ez írásaimat újra olvasva is érzékelhető, álljon erre itt példaként egy részlet: „A szívünkben, az agyunkban olyasmi történik, hogy az messze szétfeszíti a sport kereteit. Az, hogy Marseille-ben, a Stade Vélodrome-ban a 60 ezres, gyakorlatilag telt ház többsége honfitársunk volt, történelmi léptékű tény. Hisz a háborúkat nem számítva soha ennyi magyar együtt, szervezett formában nem lépte át a határt. A legszebb persze, hogy fiaink, lányaink ezt ezúttal békés és nemes céllal tették, mert újra belehabarodtak a futballba. Mint amikor az ember már azt hiszi, örökre elveszítette élete szerelmét, aztán egyszer csak előtűnik a semmiből, és érzékeink által picit megcsalatva úgy látjuk, szebb, mint valaha. ...alsó hangon is harmincezer torokkal, azaz fővel számolhattunk, 23 játékosunk pedig már a kezdőrúgás előtt másfél órával, öltönyben kisétált az öltözőből, látszólag azért, hogy szemrevételezzék a pályát, de valójában a lelátóra voltak kíváncsiak. Mert a love story kölcsönös, a fiúk nyilvánvalóan el sem merik még hinni, hogy ennyien és ennyire szeretik őket, de a lelkűk máris jobb, gazdagabb lett ettől.” Ma is beleborzongok az élménybe, ami a nyáron megismételhető lehet. És nem csak azért, mert miként a 2016-os, marseille-i 1-1 alkalmával, az ellenfél a csütörtöki pótselejtezőn ismét Izland. A helyszín a Puskás Aréna, a tét a jövő évi Eb-részvétel. Minden vagy semmi. Hiszen a 2021-es tornára utazni sem kellene - az Eb Oroszországba száműzésének ötlete remélhetőleg okafogyottá válik, elvetél -, a magyar közönség itthon láthatná világversenyen a válogatottat. Június 15-én a címvédő portugálok, 19-én a világbajnok franciák jönnének vendégségbe, 23-án mi mennénk a németekhez Münchenbe. Ugyancsak legalább harmincezren. És rendeznek még Budapesten egy francia-portugál-meccset, valamint egy nyolcaddöntőt. Ez az, amiről gyermekkoromban még álmodni sem mertem volna.
