Heves Megyei Hírlap, 2020. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-31 / 255. szám
Rákosi azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a rendőrség „demokratikus szellemű legyen”, és „a reakció ne férkőzhessen be a sorai közé”. Náluk a demokratikus szellem azt jelentette, hogy kommunista, a reakció pedig azt, hogy nemzeti - mondta lapunknak Máthé Áron. A történésszel frissen megjelent, Vörös karszalag című könyvéről beszélgettünk. Hidaskürti Nagy Mátyás matyas.nagy@mediaworks.hu - Nemrég jelent meg a Vörös karszalag című könyve, amelyben többek között az 1944 utáni kollaboránsokkal foglalkozik. Milyen arányban voltak jelen a magyar társadalomban?- Tudni kell, hogy minden megszálló katonai hatalom majdnem minden esetben megtalálja azokat, akikkel a helyi rendfenntartást és a saját igényei kielégítését meg tudja oldani, hiszen egyik hadvezér sem szereti, ha ezzel a katonák foglalkoznak, mert nem ez a feladatuk. Tehát ezt igyekeznek mindig helyiekre bízni. Ami a magyar helyzetet illeti, van egy olyan érzésem, hogy soha nem fogjuk megtudni, hány kollaboráns volt, mert többnyire csak viszszaemlékezések, feljegyzések állnak rendelkezésünkre róluk, a levéltári iratok esetlegesek és szórtak.- Miért vált valaki kollaboránssá akkoriban?- Magyarországon ez úgy nézett ki, hogy bejöttek a szovjetek, és a népi írók jellemzése szerinti „hárommillió koldus országában” rengeteg olyan ember volt, aki úgy érezte, hogy azért sikertelen, mert olyan világ volt, amilyen. Tehát erős társadalmi frusztráció volt. Ezek közül az emberek közül sokan nyilvánvalóan lelkesedtek a változásért, mert úgy hitték, végre eljön az ő világuk. Azt gondolták, mivel addig akadályozva voltak, most visszaadhatják a kölcsönt. Hangsúlyozom: lehet, hogy tényleg nehezített pályán küszködtek, de nekem az a gyanúm, hogy sok esetben személyes kudarcok álltak az indulatok mögött.- Tehát nem feltétlenül hithű kommunisták vagy szociáldemokraták voltak, hanem sokkal inkább személyesen sértett emberek?- Voltak olyan települések, ahol legalább egy szocdem pártot megszerveztek, a nagyobb városokban pedig illegális kommunisták is voltak. A falvakban, kisebb városokban viszont csak annyi szűrődött le a kudarcos életű emberekben, hogy a baloldaliság azt jelenti, mostantól nekik lesz jó, amire a leninista tévtanítások persze ráerősítettek. Debrecen környékén például úgy válogatták ki az új rendőrség tagjait, hogy megnézték, az illető milyen társadalmi csoportból jött. Ha addig nem volt földje, vagy szegényebb sorban élt, akkor utána könnyebb volt vele elhitet2020. OKTÓBER 31., SZOMBAT Máthé Áron: Sok esetben személyes kudarcok álltak az indulatok mögött Akik kiszolgálták a szovjeteket Budapesti látkép 1945-ből. Az új rendhez osztályhelyzet alapján válogatták ki az embereket rendőrnek Máthé Áron: Soha nem fogjuk megtudni, hány kollaboráns volt Fotó: MTI ni, hogy azért szegény, mert kizsákmányolták és elnyomták. Le is írták dokumentumokban, hogy a legénységet osztályhelyzet alapján válogatták ki, így majd az úgynevezett osztályöntudatot is meg lehet teremteni.- Az elhurcolásokban segédkezük sok esetben tudták, hogy munkatáborba és ezzel sokszor a halálba küldik honfitársaikat. Ennyire fel lehetett hergelni ezeket az embereket?- Ne felejtsük el, hogy a háború végén nagyon erős németellenes érzés volt jelen a társadalomban, aminek manapság teljesen elmosódik az emlékezete. Magyarországon ez nagyon is tetten érhető volt a két háború között és előtte is, gondoljunk a kurucokra vagy az 1848-as hagyományokra. A málenkij robot esetében a népi németeket, a svábokat kellett munkára mozgósítani, ami azt jelentette, hogy a szovjetek elhurcolták őket. Viszont németellenesség ide vagy oda, az, hogy kit számítottak németnek, teljesen ad hoc módon működött. Inkább érzés alapján ment, például német név vagy svábnak számító szülők. Ez persze sok esetben nem volt egyértelmű, vagy nem is lehetett alkalmazni az adott településen, mert nem volt elég német. így előfordult, hogy haragosokat írtak fel a listára. Diósgyőrben arra is találunk példát, hogy miután nem találtak elég németet, szovjetkollaboráns rendőrök a saját kollégáikat, munkatársaikat írták fel a listára. De azt sem szabad elfelejteni, hogy megvolt ennek a fordítottja is, amikor a jobb érzésű helyi vezetők próbálták menteni a menthetőket.- Előfordult, hogy a listaírók megmentettek embereket?- A községi bíróknak kellett aláírniuk a listát, amelyen szerepelt, hogy kiket adtak át a szovjeteknek munkavégzésre. Volt olyan hely, ahol megtagadták az aláírást. Találunk arra is példát Kárpátalján, hogy addig itatták és traktálták a szovjeteket, hogy végül azt mondták: na jó, akkor ebből a faluból nem viszünk el senkit. Volt olyan hely, ahol próbálták csökkenteni az elhurcoltak számát, így nem vittek el, mondjuk, kétszáz embert, csak százötvenet. Arra is volt példa, hogy azt mondták, inkább ne ebből a faluból, hanem a másikból vigyenek el embereket. Persze ez nem hangzik jól, de ott volt valaki döntési helyzetben, próbáljuk megérteni, hiszen ő elsősorban a saját környezetéért érzett felelősséget.- Vörös karszalag a könyve címe. Kik voltak a vörös karszalagosok?- Az új rendfenntartó egységek tagjai a legtöbb esetben vörös karszalagot viseltek, mert nem volt még egyenruhájuk. Akkoriban polgárőrnek vagy rendőrnek hívták őket, néha egyébként vörösőrnek is. Ők voltak azok, akiket a szovjetek először toboroztak, de olyan is volt, hogy csak megbíztak egy városi rendőrkapitányt, és azt mondták, mostantól te leszel a polgármester, vagy te leszel a rendőrkapitány, és csináld meg a rendőrséget. Később ezek az emberek fegyvert kaptak, és vörös karszalaggal jártak. Ezt Székesfehérváron a Nemzeti Bizottság ülésén szóvá is tették, hogy ne vörös karszalagot viseljenek, hanem nemzeti színűt.- Mi volt a céljuk?- Abszolút eltérő motivációik voltak. Nem is nekik volt közös céljuk, hanem a kommunista pártnak, amely már a kezdetek kezdetén próbálta az irányítása alá vonni a rendőrséget. Erre a legjobb példa, hogy Budapesten Péter Gábor megalapította a politikai rendészeti osztályt, amire nem az ideiglenes kormánytól, hanem a Magyar Kommunista Párttól kapott megbízást. Ezt követően pedig küzdelmet folytatott, hogy elismertethesse a tevékenységét, és sikerrel is járt. Más helyeken is villámgyorsan , felbukkantak a helyi kommunista vezetők, akiknek aztán a legelső dolguk volt azt nézni, hogy kinél van fegyver. Csak a megbízható, a hozzájuk hűséges, később már eszmeileg is meggyúrt legénység jöhetett szóba.- Az átöltözés jelensége itt is működött?- Természetesen volt átöltözés. Kétségtelen, hogy felbukkantak korábbi nyilasok, és igyekeztek a zavaros időket kihasználni, de nem lehet megállapítani, hogy ez milyen mértékű volt. Az általam végigböngészett visszaFotó: Fortepan emlékezések, levéltári dokumentumok szerint ez inkább egy feltűnő kisebbség volt. Van egy mondás - persze nem teljesen fedi a lényeget, de azért jó történeti hangulatfestő -, úgy mondták: nyilasból kommunistának azért volt könnyű átlépni, mert ott csak különbözeti vizsgát kellett tenni. Egy másik korabeli mondás szerint az egyik kommunista azt mondja valakinek: tudja, nekünk nem azzal van bajunk, aki nyilasból lett kommunista, nekünk azzal van bajunk, aki nem volt nyilas, és most sem kommunista. Ez nagy vonalakban visszaadja a lényeget. VÖRÖS KARSZALAG IDBíiSMS MMHWM OSZTAGOK 1944-104S-BCM *- Mint arra a könyvében is rávilágít, néha túlbuzgók voltak a vörös karszalagosok, amiben a Rendfenntartó Gárda (R-gárda) járt az élen. Mi volt a funkciójuk?- Alapvetően kétfajta fegyveres erő van: katonaság és rendőrség. Magyarország a második világháború után vesztes állam volt, az új honvédség fejlesztése nyilván nem jött szóba, nem ez volt a fő csapásirány, hanem a rendőrség. Ezt maga Rákosi is többször elmondta, legfontosabbnak azt tartotta, hogy a rendőrség „demokratikus- Milyen a vörös karszalagosok társadalmi megítélése napjainkban?- A vörös karszalagos ideiglenes rendfenntartó egységek átalakultak, és beolvadtak a rendőrségbe. Az az érzésem, hogy elfeledkeztünk róluk, már csak azért is, mert nagyon gyorsan megszerveződött az államvédelem, az ÁVO, majd ÁVH. A vörös karszalagosok működése csupán átmeneti időszakra terjedt ki, nem tartott tovább fél vagy egy évnél, ezért elhalványult az emlékük. Az R-gárda brutalitásait pedig hamarosan az ÁVO célzott terrorja váltotta fel, így a magyar történeti emlékezetben inkább ez maradt meg.- És a kollaboránsokról milyen kép él a fejekben?- Nem egy kellemes emlékként él. Rossz belegondolni, hogy voltak ilyen emberek, de sajnos mindig, minden korban megtalálhatók azok, akiket fel tud használni egy külső, akár megszálló erő. Az a kérdés, hogy az ezzel szemben álló társadalom mennyire tudja a saját önvédelmét megszervezni.- Kinek ajánlja a könyvét?- Mindenkinek, aki a saját szűkebb pátriája régebbi : múltjáról kíván egy-egy pillanatképet megnézni, megvizsgálni. A könyvben az egész ország területéről vannak visszaemlékezések, dokumentumok, mindenki találhat benne olyat, amely a saját régiójára vonatkozik. Ma nehezen tudjuk elképzelni az elődeink életét, nehezen tudunk belegondolni abba, ami az újjáépítés időszakában volt. Fontos megértenünk, hogy a nagyszüleink, dédszüleink mekkora áldozatokat hoztak, és hogy a zaklatások vagy a terror közepette milyen keményen helytálltak egy vesztes világháború után is, hiszen mégiscsak újjáépítették ezt az országot. szellemű legyen”, és „a reakció ne férkőzhessen be a sorai közé”. Náluk a demokratikus szellem azt jelentette, hogy kommunista, a reakció pedig azt, hogy nemzeti. A kommunista párt nagy küzdelmet folytatott ezért, és a rendőrség mellett a saját fegyveres csoportjukat is létrehozták, ez volt az R-gárda. Elvileg azt a feladatot kapták, hogy a kommunista nagygyűléseken biztosítsák a rendet és a párt székházainál kiszolgáló funkciókat lássanak el. Valójában a fő céljuk egy alacsony hőfokú polgárháborús tevékenység volt: a politikai ellenfelek nagygyűléseit szétverték, a tagokat megfélemlítették. Sok esetben a kommunista irányítású rendőrséggel összefonódva jártak el, sőt néha helyettük, ami egyébként még a korszakban is teljes meghökkenést keltett. Később belőlük lett a pártőrség, aztán Rákosiék mint túlzottan keménykedő, élénk, avantgárd társaságot beolvasztották. Azután 1957-ben Munkásőrségként születtek újra.