Heves Megyei Hírlap, 2020. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-24 / 249. szám
8 amuban sült poqácsa Fecske Csaba Minty a pint A föld alatti sötétben vakond busong, vak Ond bundája fekete, ő egy morcos kis remete, reggeltől estig ás csak ás, az ásóláb lám nagy csapás. A kertben mozgó kupacok, a kupacokon kukacok, örülnek tyúkok, kakasok, mert jó, hogy ilyen sok a sok. Tavasz van végre, gyönyörű! csurom zöld már a lomb, a fű, kiszínesedik a világ kinyílik a sok szép virág: libbennek kékek és lilák, fehérek, sárgák, pirosak, kertek és mezők csinosak. Rigó, csíz, kenderike, pinty vidáman fújja, minty a pint. Tűzoltó megy el az ablakod alatt Nyár van most, forró nyár, tűz-ingben tarlón jár. Tarlón jár tűz-ingben, kínjában fölszisszen. Forrásvíz, szomjoltó, lángol két tűzoltó. Tűzoltó hogy lángol, füst s láng dől orrából. Minden tűz ellobban, víz voltam álmomban, álmomban víz voltam, tűzoltót oltottam. Benczúr Gyula: Gyermekeim {olaj, vászon, 39 * 80 cm, 1881, Magyar Nemzeti Galéria] Forrás: Wikimedia Commons Élet Én azt mondom, szép az élet, onnét tudom ezt, hogy élek. Már a mumustól se félek, mosolyog bennem a lélek. Évek, drága semmiségek, izgi mostanok és régek, jó, hogy a bőrömbe férek. Én senkivel nem cserélek. Toyotám Toyotám csodaszép járgány, suhanunk autósztrádán, nem is egy futamot nyert ám, ezerért nem adom verdám. Amikor autóm gyorsít, megelőz Jaguárt, Porschét, amikor autóm fékez, tudom én nem a vég még ez. Híresek Volt két koma: Hepe, Hupa. Nem szerette őket senki, se én, se te. Hepe suta volt, Hupa sete. Mind a kettő mint a gyalogösvény buta. A szakmájuk tengelytörő. Tudott róluk tatár, török, már akkor sok tengely törött, rossz hírük immár örök. Fölöttük most pálcát török: gyorsan ide kapa, lapát, betemetjük a két komát, Hepét, Hupát, és az egész retyerutyát, a földön minden hepehupát. Nahát! Már van bajuszom Nekem mindenki parancsol, a vezényszó hangosan szól: „Ne ide ülj, ne oda állj, ne bőgjél már, ne kiabálj!” Leettem a tiszta inget, amiért anya megintett, pedig olyan csudi szép folt, igaz, egy kicsikét szétfolyt, ez még tegnap, vagyis rég volt, mára szófogadó lettem, sóskafőzeléket ettem. Azt mondják, ha sokat eszek, apánál is nagyobb leszek. Sőt! fólérek majd az égig, csodálkozva néznek végig. Megbámulnak utcán, buszon, már van - lekvárból - bajuszom. un a lap alatt SVÉDEK ÉS ROBOTOK Kántor Mihály Forrás: Avalanchestudios.com A hidegháború idején a totalförsvar, azaz a teljes védelem programban a svéd kormány kibocsátott egy közérdekű felvilágosító szórólapot, melyet minden honi háztartásba eljuttattak. A papíron részletes útmutatásokkal szolgáltak a civil lakosság teendőit illetően egy országos krízishelyzet esetén - különös tekintettel idegen katonai erők inváziójára vagy egy nukleáris támadásra. A szórólap hátulján részletezték a négyféle hangjelzés jelentését, melyek ugyanúgy figyelmeztethettek légi támadásra, mint szólíthattak fel a vészhelyzeti adást sugárzó rádiókészülékek bekapcsolására. A nyolcvanas évek második felére az állampolgárok már mind tisztában voltak vele, hogy ha felharsan a Hesa Fredrik becenéven emlegetett országos szirénarendszer hangja, akkor melyik legközelebbi óvóhelyre kell indulniuk és mennyi poggyászt vihetnek magukkal. Egy ilyen képzeletbeli vészhelyzetbe kalauzol bennünket a svéd Avalanche Studios játéka, a Generation Zero. A fentieknek megfelelően visszatekerték az idő kerekét a nyolcvanas évekig, helyszínül pedig a Göteborgtól nem messze fekvő Saltholmen régiót választották, melynek geográfiáját a játék kedvéért alaposan átfazonírozták. A szemkápráztatóan megvalósított, tengerparttal és folyókkal szabdalt szigetvilág apró településeivel, elszigetelt tanyáival és templomaival egy rendkívül tágas és mégis kellően változatos játszóteret biztosít az amúgy viszonylag egyszerű történethez. A játék nem különösebben terhel bennünket terjengős expozícióval, rögtön a közepébe is vágunk a dolgoknak. Névtelen hősünk - ha többen játszunk, akkor baráti társaságunk - egy távolabbi szigeten megejtett kempingezésből tér vissza a közeli révhez. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a vidék elnéptelenedett, ám a hátrahagyott állapotokból arra következtethetünk, hogy az emberek siettükben távoztak. Itt egy nyitott könyv, ott egy bekapcsolt tévé, amott egy még gőzölgő étel árulkodik. Amikor aztán néhány holttestet is felfedezünk, kiderül, hogy az ellenség sincs messze. A vidéket ismeretlen eredetű, tudományos fantasztikumba illő robotok kisebb-nagyobb csoportjai foglalták el, amik bizony azonnal megtámadnak bennünket. Feladatunk tehát felkutatni az embereket, és kideríteni, miféle hatalom áll emögött az invázió mögött. Persze ez a cél így leírva meglehetősen egyszerűen hangzik, ám kivitelezése annál nehezebb lesz. A túlélők által hátrahagyott üzenetek telefonok hangrögzítőin, magnókazettákon, levelekben és cédulákon körvonalazzák a történeteket. Ezek felkutatása a terület méreteit figyelembe véve igencsak időigényes vállalkozás. A másik problémát ennek a területnek a gyakorlati bejárása jelenti. Bár a távolságot kerékpárral némileg lerövidíthetjük, a portyázó ellenfelek miatt a közlekedés mégsem akadálytalan. A gépek viszonylag nagy távról képesek meglátni vagy meghallani bennünket, és mint azt az első néhány találkozásból hamar leszűrhetjük, ez gyors elhalálozásunkhoz fog vezetni. Ugyan az összeszedegetett lőfegyverek kölcsönözhetnek némi biztonságérzetet, ám ez csak illúzió. A robotok tűzvezérlése már olyan távolságról képes befogni bennünket, ameddig mi szabad szemmel alig látunk el. A játék eleje így az erdős dombságokon való bujkálással és köztük húzódó nyílt szántóföldek halálmegvető bátorságot igénylő átszelésével fog telni. Idővel pérsze egyre talpraesettebbek leszünk: távcsővel kifigyelhetjük célpontjainkat, vadászpuskával pedig már messziről viszonozhatjuk a tüzet. Képességeink segítségével egyre észrevétlenebbek lehetünk, azonosíthatjuk egy-egy géptípus sebezhetőbb pontjait, vagy akár a távolból meg is hekkelhetjük őket, hogy egymás ellen forduljanak. Emellett a begyűjtött tárgyakból készíthetünk különböző eszközöket is, melyek elterelik vagy összezavarják a gépeket, de ugyanígy konstruálhatunk csapdákat és bombákat is. Ezek hatékony alkalmazása megkövetel némi rutint, tehát eleinte ezekkel is tanulóköröket kell majd futnunk. Apró adalék még, hogy fiatal hőseinket a nyolcvanas évek divatjába öltöztethetjük, amibe a korhű smink és hajviselet is beletartozik. Ruhatárunkat folyamatosan bővíthetjük a házakban vagy bőröndökben hátrahagyott készletekből, mi több, varrógépekkel még erősíthetünk is rajtuk, hogy védelmet nyújtsanak különféle hatások ellen. A felfedezés és a macska-egér játék kettős élménye nyilván társaságban a legizgalmasabb. Az együtt megtervezett kelepcék, a kimódolt rajtaütések, a kölcsönös segítségnyújtás mind sokat hozzáadnak a Generation Zero élvezeti értékéhez. Egyedül azonban könnyen reménytelenül nehézzé vagy épp sivárrá válhat az élmény. (Generation Zero. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One.) IRODALMI-KUUURALIS MELLÉKLET 2020. október
