Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
2020-09-12 / 214. szám
yfjfisni'helyorseg IS arantene Király Farkas Post Scriptum, avagy Florentino Ariza ismeretlen utóiratai Fermina Dazához írt leveleihez (részletek) PS 3-(ragtime, in dolce Stil BF) azért írom ezt a verset, bébi mert ebbe érdemes belehalni keresve nem létező szavakat míg a szíved-lelked megszakad leírnád azt, amire szavad nincs ami egy felfoghatatlan kincs amikor az, aki valakit szeret felszakítja a makacs teret ha a nő a férfit s a férfi a nőt akarja, nos, széttépi az időt amikor az ég színes boltozatja pompáját sátorul vidáman adja amikor a világ összes színe csak a szerelem közvetítője s ha ez a világ el is ég marad nekik a mindenség újra verset írok hát bébi hiszen mindenen túl kell lépni a tevének át a tű fokán nekem a magam Rubiconán úgy, hogy félig itt hagyom magam - és félig átadom tenyeredbe sorsom vonalát mert fogaid között te hozod át a szerelmet a túlsó partra. Magister Dixit. A mester mondta. PS 5-alszol ezért nem látod belélegzem az álmod és felrepülök az égbe és lezuhanok a mélybe elhozom angyalok tollát ördögök izzó kontyát asztalra terítem szépen ahogy középkori képen ábrázolná egy piktor éjszaka, teliholdkor keverek belőlük rendet sikoltó szerelmes csendet borzasztó néma sóhajt s amit még álmod óhajt alszol ezért nem érzed kezemből futnak a képek s pilláid alá kúsznak álmodat tenni jobbnak t -v álmodat tenni szebbnek álmodd azt hogy szeretlek hogy belélegzem az álmod amikor épp nem látod PS 7. nélküled nem, csak véled működhet ez az élet felmutatnálak, hidd el mindenki lássa: hittel kötném hozzád a sorsom mindenki hallja: mondom nem vagy sem szűz parázna sem mérgezett barázda de pazarlás hogy vesztek véled akár egy percet nem érdekel hogy mások fejében szörnyű rácsok alatt a tudat pompás pampája sok hétpróbás gaz gondolata tombol hogy mért e sok a jóból csak mert két kiadásban vagyunk egyben és -másban szerelmem ez a helyzet ez minekünk a végzet nélküled nem csak véled ha botorságnak is véled Petőcz András A folyó felett, a magasban Szeretek itt, éjjel, a folyó felett, lakásom ablakából nézem a várost, és hallom, ahogy az autók gumija pattog az utca macskakövein. A hullámokon fénycseppek csillogása. Szeretek itt. Lassultan figyelni, mi történik bennem, körülöttem, hogyan fogy el mindaz, ami idő, hogyan fogynak a hétköznapok. Mozdul a folyó, sűrű és sötét. A magasból látom, miként dolgozik, ami valóban dolgozik, a két part közötti anyag, hogyan választja szét a távoli odaáttól a közeli ideátot. Éjszaka van, lakásom ablakában állok. Pattog az utca macskakövein az autók gumiabroncsos kereke, közben dolgozik a víz, egyre csak dolgozik, sodorva magával mindazt, ami majd eljön. Sűrű és sötét, megállíthatatlan. Itt vagyok tehát, éjjel, a folyó felett. Lakásom ablakából figyelem a várost, úgy tűnik, csend van, és mégis valami nem hagy nyugodni. 7 Rejtőzők I. (olaj, vászon, 25 « 58 cm, 2018) Nagy Lea Polymorphia A kabátján hatalmas folt. Csend van körülötte. Már órák óta csak ott áll a tó közepén, és kezében szorítja az énekes hattyút. Halála közben nem énekelt. És azután sem soha többet. Sem a madár, sem az, akinek a kabátján hatalmas a folt. A bükkfenyők lombjai között sistergés és zúgás. Talán a darazsak. Egyre hangosabb. Akinek a kabátján folt van, elvesztette egyik fülére a hallását. Nagyot dobbant a szíve. Már nem a tóban állt. Nem is állt. Rohant. A darazsak végérvényesen is elkezdték kergetni. Vigasza csak egy volt: a zaj, elveszett hallása miatt sokkal tompább volt, mint azelőtt. Mielőtt elesett, messzire dobta a hattyút. A hattyút, aki már nem énekelt. És nem is élt. Soha többé. Érezte, ahogy teste alatt szétrepednek a tojások. Még melegek voltak. A tojáshéjak rátapadtak kabátja foltjára. A darazsak szétmarták az énekes hattyút. Fullánkjaik a madár húsába ragadtak. Se éneklés, se zúgás, se tojások. A kabátján héjak. Befoltozódott a csend. Tekintet Jáspisszínű ma éjjel az ég. Az újhold épp előbújt. Halk minden dobbanás. Elfelejtettük egymást. Az arcodat megcsípte egy szúnyog. Fekete macska tekintete szegeződik ránk. A lépcsőkön hallatszik minden nesz és susorgás. Melegség fúj be az ablakokon át. ...*tr r fo úírj'"TI’JYJJP' * Rettegek mindentől, ami nem Te vagy. Valami fekete, nyávogó vadállat lesi mozdulataimat. Jáspisszínű ma éjjel az ég. Az újhold épp előbújt. I Rejtőzők II. (olaj, vászon, 58 » 58 cm, 2018) 2020. szeptember IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
